A XIX. és XX. század fordulóján egyáltalán nem volt hiány fura gyógyszerekből: a tejfogak előbújása miatt nyugtalanná vált gyerekeket morfinnal, ópiummal és alkohollal, a fog- és torokfájást kokainos cukorkával, a köhögést és tüdőgyulladást heroinnal, a gyulladásokat, impotenciát és reumatikus megbetegedéseket pedig háromszor desztillált vízbe kevert rádium-226 és rádium-228 izotópokkal próbálták kezelni, számos betegnek súlyos függőséget, egészségromlást, vagy épp halált okozva.
Nem csak ma drogoknak számító, vagy csak indokolt esetekben, szigorú ellenőrzés mellett használt szerektől remélt azonban változást a kor embere, hanem az egyre több nagyvárosban megjelent villamosságtól is. Nem volt ez másképp Magyarországon sem, hiszen alig öt évvel az első budapesti áramfejlesztők megjelenése után fura csodaszerek jelentek meg a magyar piacon: a mindenre jó elektromágneses Volta-kereszt, ami
A reformátusok, zsidók és más vallásúak kedvéért Volta-csillag, később pedig Volta-szív és Volta-kettős-csillag formában is gyártott medál reklámjai arra engednek következtetni, hogy azok a korábbi (nyilvánvalóan egyáltalán nem létezett) modellnél jóval erősebbek, “kimutathatóan 0,78 Volta villamossággal” bírnak, felhasználási területük pedig annyira tág, hogy akár univerzális gyógyeszközként is használhatók, hiszen a leginkább kitüntetésre hasonlító medál
sőt, már-már elképesztő módon
A reklámok közül több a nőket célozta meg, az ugyanis
A fura csodaszert a századfordulón többször is betiltották, legalábbis erre enged következtetni a Magyar Székesfőváros 1899-ben megjelent számainak egyikében (1899. augusztus 7.) elejtett, a fura gyógyszerek és készülék forgalomba hozatalát betiltó rendelet előkészítéséről szóló rövidhír egy félmondata („Legutóbb a Volta-kereszt nevű szabadalmazott készüléket tiltotta ki a miniszter a forgalomból”), a teljes betiltásra azonban még hosszú éveket kellett várni.
A Nagymező utca 10. ma
A Heti Szemle alig fél évvel később, 1900. januárjában megjelent számából kiderül ugyanis, hogy a nyilvánvalóan teljesen haszontalan eszközök orvosi rendeletre továbbra is elérhetőek:
A korlátozás nem jelentette persze azt, hogy a Volta-keresztet, duplakeresztet, szívet és más szörnyűségeket mindenki egy csapásra elhelyezte a legközelebbi szemétkosárban, hiszen sokan még hosszú éveken át hittek a gyógyító erejében, másokon pedig a placebohatásnak köszönhetően tényleg segített is. Utóbbi csoportba tartozhatott dr. Csete Antal veszprémi városi főügyész is, akinek
– írja a Veszprémi Ellenőr 1908-ban.
A tilalom nem tartott sokáig, hiszen rövid szünet után újra felbukkantak a rég nem látott, a Nagymező utcai raktár helyett már a svájci Bázelből érkező tárgyak, kiegészülve a Dr. Sanden-féle villamos övvel, valamint néhány új gyógyhatással – a Szatmár és Vidékében megjelent leírás például már a Megifjodás és az élet meghosszabbítása címmel vezeti fel a medálokat, hozzátéve, hogy azoknak köszönhetően
az alvás közben használandó övről pedig kijelenti:
A reklámok jó része a gyártóhoz naponta özönlő hálás levelekről is beszámol, ezekből azonban csak hat évvel az első hirdetések megjelenése után láthatunk néhányat, melyek rövidebb-hosszabb formában a kor tucatnyi magyar lapjában felbukkantak, hírt adva a hosszú időn át a szobájából kimozdulni is alig képes férfi sétáiról, a nagyothallás javulásáról, vagy épp egy gyerek orvosokat zavarba ejtő kiütéseinek enyhüléséről:
A valódi gyógyhatással nem rendelkező ékszereket végül az első világháború 1914-es kitörése állította meg, nevük azonban tíz évvel később, a Budapesti Közlöny tilalmi listájában még felbukkan, olyan, csábítónak hangzó szerek mellett, mint az augsburgi életessencia, az Elektro-metallikus-készülék férfigyengeség ellen, a hallást erősítő olaj, a Rózsa-féle élet-balzsam, a Sauter-féle elektró-homeopathikus csillaggyógyszer, a Schneeberger tüsszentőporok, illetve Wolfski A. tüdővészt gyógyító teája.
A furcsa gyógymódok ma, a XXI. században is jelen vannak – ehhez elég csak a magyarok 44 százaléka által elfogadott, a Magyar Tudományos Akadémia orvosi osztálya, valamint a vezető európai tudósok szerint viszont a placebohatást leszámítva teljesen hatástalan, sőt, a betegek sokszor gyógyszereket elutasító viselkedése miatt kimondottan kártékony homeopátiára, vagy az ezüst-kolloidra gondolnunk.
Nagy vonalakban továbbra is igaz tehát a több mint száztíz évvel ezelőtt a Kővárvidék című lapban megjelent írás:
