Matekozzunk kicsit! Megszámoltad, hány bizarr haláleset történik a Lizában és az X-ben összesen?
Nem, de elég sok. Úgy tűnik, (Ujj Mészáros) Karcsi szereti ezeket a fura bűnügyeket.
Ebben az értelemben tehát biztos hozott vérfrissítést a magyar filmbe. Szerinted másban is?
Ha a Lizából indulok ki, egyértelműen. Ott megmutatta, hogy nemcsak a látványhoz ért, de magával ragadóan, egyedi látásmóddal tud elmesélni komplexebb történeteket. Az új film műfaja, hangulata és világa persze teljesen más, de remélem, ugyanúgy be tudja majd szippantani a nézőt.
És melyik világ áll közelebb hozzád? A Liza játékos, abszurd humora vagy az ilyen sötét, karcos thriller, mint az X?
A játékosat könnyebb csinálni, de nem feltétlenül mondanám, hogy közelebb áll hozzám. Igazából a legjobb, ha ilyenre és olyanra is van lehetőség. Épp azért élveztem mindkettőt, mert teljesen más volt, színészként nagyon meghálálják magukat a változatos kihívások. A Lizának is megvolt a maga varázsa, a kosztümökkel, parókákkal, sminkekkel, na és az eleve elszállt ötlettel. Itt viszont egy realisztikusabb világban mozgunk, ami sokkal jobban emlékeztet a mai valóságunkra. Nincs tehát mire támaszkodni, hiányoznak az olyan segédeszközök, mint az öltözködés vagy a szándékosan túlzó karakterek. Ilyenkor csak magunkra hagyatkozhatunk.
A műfaj meghatározza valamennyire a forgatás hangulatát is? Egy szatíra forgatásán többet nevetgéltek, mint egy véres krimijén?
Attól függ. Jó esetben szerintem ugyanolyan a kettő, hiszen a könnyed hangulat minden forgatáson fontos. Persze vannak komolyabb, drámai jelenetek, amikor tekintettel kell lenni a másikra. Ha valaki épp ilyenre készül, akkor jó, ha nem hülyéskedjük szét a két forgatás közti szünetet, vagy legalább békén hagyjuk a kollégát, aki próbál ráhangolódni a jelenetre. Ha pedig épp én vagyok az, akkor keresek magamnak egy helyet, ahova kicsit félre tudok vonulni. Az ilyesmit tiszteletben tartjuk. De amúgy egy akciójelenetet ugyanúgy élvezünk, ott is megy a hülyéskedés. Már amikor ráérünk, mert a forgatási időbeosztás elég szoros, iszonyúan kell koncentrálni.
Ujj Mészáros Károllyal, Balsai Mónival és többekkel már a Lizában is együtt forgattak. Mennyit számít ez az összeszokottság?
Rengeteget. Karcsival dolgozni ideális egy színésznek, mert nagyon jó szeme van. Ezt a Lizában még nem tudtam, így ott még bizonytalan voltam a forgatás alatt, hogy ő vajon mit és hogyan érzékel abból, amit csinálok a kamera előtt. Aztán a végeredményt elnézve már világos volt, hogy pontosan látja, mi az, ami működik, és mi az, ami nem. Így ennél a filmnél már egész nyugodtan mertem rá hagyatkozni. Tudtam, hogy úgyis megmondja, ha valami nem jó, vagy ad egy olyan instrukciót, ami átlendít a holtponton. De ehhez szükséges volt, hogy kicsit megismerjük egymást.
Vannak kedvenc sorozatgyilkosos thrillereid?
Szeretem ezt a műfajt. Nagy kedvencem a Hetedik, a Fargo vagy A híd című sorozat. Igazából a horror is izgat, csak azt általában nehezemre esik végignézni, mert félni kezdek. De az ilyen kellemesen borzongató pszichothrillereket kifejezetten szeretem.
A Tűzvonalban Hajdú Miklós századosa után az X-ben is rendőrt játszol. Lassan már mindent tudsz erről a szakmáról…
Sőt, annak idején szerepeltem a Konyec című filmben, ahol szintén rendőr voltam. A Tűzvonalban amúgy nagyon komoly alapot adott, mivel az egy három évig futó sorozat volt. Kaptunk rendes kiképzést, voltunk kommandósokkal, fogtunk fegyvert, lőnünk is kellett. Az X forgatásán is járt szakértő, aki elmondta, hogy is mennek a dolgok. Ami nekem új volt, az a helyszínelés, eddig nem tudtam, hogy néz ki Magyarországon az ilyesmi.
Ezzel gyerekkori álom teljesült? Volt korszakod, mikor rendőr akartál lenni?
Konkrétan nem merült fel, de fegyverrel persze minden gyerek játszik. Cowboy, rendőr, indián – kihagyhatatlan szerepek ezek a gyerekkori játékainkban. Mindez nálam is megvolt, de sosem akartam kifejezetten rendőr lenni.
És ráéreztél a lövöldözés ízére a kommandós kiképzésen? Felbukkansz néha a lőtéren, hogy levezesd a feszkót?
Nem, de pont most szeretném elkezdeni. Régebben öttusáztam, és annak is részét képezte a lövészet. Ráadásul mikor én csináltam, még éles töltényekkel lőttünk forgótáblára, ma már máshogy megy ez is. Nagyon szerettem, már csak a sportértéke miatt is. Aztán a forgatásokon kipróbálhattam többféle fegyvert, ami még jobban felkeltette az érdeklődésem. Az időm sajnos nem nagyon engedi, de nemrég épp beszéltük egy kollégával, hogy ki kéne próbálni az élménylövészetet.
Ha rendőr nem is, úgy tudom, orvos tényleg akartál lenni egy időben.
Egy darabig annak készültem, de végül mindössze másfél hónapig voltam segédápoló.
Azért ez elég távol áll a színészettől. Hogy jött össze nálad ez a kettő?
A gimnáziumban orvosi egyetemre készültem, de már akkor is jártam színjátszó körbe. Elmentünk egy diákszínházi fesztiválra, ahol fölvettek a Pinceszínház iskolájába, az orvosira viszont nem jutottam be első próbálkozásra. Úgy okoskodtam, hogy egy évig kórházban dolgozom, hétvégenként meg csinálom a színházat. Jó időtöltésnek tűnt, és legalább addig is társaságban vagyok, gondoltam. Aztán egy hónap alatt beszippantott a színészet, így hamar véget ért a kórházi karrierem.
Mégis beleláttál kicsit ebbe a világba. Milyen élmény volt?
Nagyon furcsa, de rendkívül erős élmény. Ebben a rövid időben az egészségügy minden oldalát megkaptam, a rosszat és a jót is. Testközelből találkoztam a halállal, ugyanakkor volt benne sok pozitív tapasztalat is a segítőkészségről, élni akarásról. Segédápolóként nem én kötöttem be az infúziót, inkább a mocskosabb munkákat bízták rám. Takarítottam, ágyneműt cseréltem, segítettem, vagy én toltam át egyik beteget a másik kórterembe. Intenzív élmény volt, de nem szippantott be úgy, mint a színház.
Az egészségügy gyászos állapota mai napig gyakori téma. Érzékenyebben figyeled azóta mindezt?
Ez azért elég rég volt már. Nem tudatosan követem a dolgokat, de hát az életünkhöz hozzátartozik a betegség is, így az ember óhatatlanul szembesül ezzel időnként – akár ő maga, akár egy barátja, vagy hozzátartozója kerül kórházba. Ma is csak ugyanazt tudom mondani, amit régen: vannak rossz és jó tapasztalataim is bőven.
Azt fontosnak tartod, hogy a filmeknek, amiben szerepelsz, legyen társadalomkritikai éle? A Brazilok a mindennapi rasszizmust mutatta be humorba ágyazva, de az X-ben is terítékre kerülnek olyan politikai bűnök, mint idegengyűlölet szítása, a korrupció, és vannak utcai barikádharcok is Budapesten.
Szerintem az jó, ha egy problémát körüljár, de azt nem feltétlenül szeretem, ha az aktuálpolitika beszivárog egy filmbe, vagy akár egy színházi előadásba.
Például?
Vegyük az előző témát. Nem tetszene, ha egy film mondjuk konkrétan azt sulykolná, hogy milyen rossz a mai egészségügy, viszont egész más a helyzet, ha egy emberi drámát mutat be, ami a cselekményben kibontakozó személyes történeten keresztül erre a problémára is rávilágít. Ezekre valahogy amúgy is reflektálni kell. Ebben élünk, olvassuk a híreket, mindenről értesülünk. Talán még közelebb is tudja hozni a nézőt, ha valóságosabbnak érzi a sztorit.
Az X szerinted milyen társadalmi kérdéseket feszeget?
Szerintem ebben a filmben az egyén drámája van a középpontban. Nyilván fontos a közeg, ami körülveszi a főhőst, de az X sokkal inkább arról szól, hogy egyénként mindig meg küzdeni a céljainkért és elveinkért, ha igazán fontosak nekünk. Számomra inkább ez a lényege, mint bármiféle társadalomkritikus üzenet.
Láttad már a filmet?
Vásznon még nem, a díszbemutatón tervezem megnézni.
Akkor ez nem Johnny Depp-féle allűr, aki saját bevallása szerint sosem nézi meg a filmjeit?
Dehogy, én szeretem megnézni a filmjeimet, csak inkább akkor, mikor már teljesen kész van, a hanghatásokkal és az effektekkel együtt.
És tudod őket filmként nézni, vagy végig magadat figyeled?
Ez a veszély sajnos benne van, de most már talán eleget láttam magam a vásznon ahhoz, hogy el tudjak vonatkoztatni. Épp ezért szeretem a végleges verziót nézni, mert akkor könnyebb belemerülni a filmbe, és már nemcsak azt figyelem, hol hibáztam.
Kiemelt kép: Farkas Norbert / 24.hu
