Kultúra
cof

Egy darabka Olaszország született a második világháború közepén Budán

Vincze Miklós
Vincze Miklós

újságíró. 2018. 09. 03. 19:58

Korábban a témában:

Budapest tele van titkokkal és csodás épületekkel, melyeket legtöbbször a közvetlen közelükben élők sem ismernek – ezek bemutatására jött létre a már jó ideje térképen is követhető, nemsokára harmadik születésnapját ünneplő Ismeretlen Budapest című sorozatunk. A legutóbbi epizódokban az évszázadokon át a kereskedelemmel foglalkozó budai polgárság otthonául szolgáló Vízivárosban sétáltunk, felfedezve a vasból hajlított macska és a pipázó férfi által őrzött budai társasházat és a város legeldugottabb tűzfalán sorakozó mesefigurákat.

A környéket ezúttal sem hagyjuk el, hiszen a Margit körúttól a Duna-part felé indulva a terület egyik leginkább elfeledett csodájával, a Csalogány utca 26. számú házával találkozhatunk:

Az Árkay Bertalan által a Nagybátony-Újlaki Iparművek Rt. részére tervezett, a második világháború derekán, 1942-ben épült négyemeletes bérházban huszonhét lakás kapott helyet, stílusában pedig a sokszor tévesen a Bauhaus szinonimájaként emlegetett modernizmus képviselője – az építészre azonban egyértelműen hatott a kor klasszicizáló olasz építészete, így egyértelműen megkülönböztethető a két világháború közti modern újlipótvárosi, vagy épp belvárosi példáitól.

Az építtető

Az 1928-ban alapított, hosszú ideje létező vállalatok egyesítésével született cég szénbányászattal, építési anyagok – így többek közt tégla, tetőcserép, födémek, azbesztcementpala, papírlemez, cement és műkő – gyártásával, ezek Dunán és Tiszán való fuvarozásával, valamint a folyók kavics- és homokkotrásával foglalkozott. Az átlagosan 3300 munkást foglalkoztató cég szénbányáit 1946-ban, a gyárakat pedig 1949-ban érte el az államosítások szele.

in: Magyar Építőművészet, 1943. október

A nagypolgári légkört sugárzó, bauxitbetonból emelt épület születésekor a Csalogány utca és környéke még teljesen másképp festett: a Vízivárost akkor még uraló századfordulós bérházak és az egy-két szintes, a XIX. század folyamán született otthonok közt Árkay műve szinte világított:

in: Magyar Építőművészet, 1943. október

A telket a rajta lévő régi ház lebontása után először nyilvánvalóan a régészek vették kezelésbe, nem is hiába – írja Garády Sándor a Budapest Régiségei 13. számú, 1943-ban megjelent kötetében:

„A Csalogány-u 26. sz. telken öt fakoporsóba, illetve kivájt fatörzsbe zárt zárt tetemet találtunk,mellékletet azonban csak az egyiknél, még pedig a koporsón, helyesebben a fatörzsön kívül közvetlenül melléje szorulva a tetem nyaka tájával egyvonalban egy egyszerű római, szürkére égetett fazekat, azonkívül a tetem jobb oldalán a lábafejénél egy vasszöget és a koporsó alsó (láb felöli) oldalán levő lyuknál egy lyukat elfödő tegula darabot. Késő rómaikori germán temetkezési mód lehet. Előkerültek továbbá középkori edények és töredékek, mind itt, mind a 35. sz. ház alapjából is. Az egész edények fazekasműhely jelenlétére engednek következtetést, ezt azonban nem találtuk meg.”

Árkay Bertalan (1901-1971)

A városmajori Jézus Szíve plébániatemplomot, illetve a mohácsi Fogadalmi templomot apjával, Árkay Aladárral közösen tervező Árkay Bertalan (1901-1971) egy egész sor budai villaépülettel és bérházzal gazdagította a magyar épített örökséget, de részt vett az egykori Köztársaság (ma II. János Pál pápa) téri házcsoport tervezésében is, sőt, a második világháború utáni épülethelyreállításokból is kivette a részét: az ő munkájának köszönhetően újult meg például a Szépművészeti Múzeum.

 

A háború után Hajós Alfrédhoz és számos kortársához hasonlóan felhagyott a saját építészirodájának igazgatásával, és egészen 1971-ben bekövetkezett haláláig a Középülettervező Iroda (KÖZTI) munkatársaként dolgozott – főleg kisebb templomok építését és helyreállítását végezte, de 1952-ben rá bízták a berentei erőmű építészeti kialakítását is.

A sokak által hibásan csak egy legyintéssel kísért szocreálozással elintézett bérház kapuján átlépve egy teljesen új világba csöppenünk: itt áll ugyanis a festőművészként és szobrászként egyaránt sikeres Mattioni Eszter az átadás évében kihelyezett, márványzúzalékból, mozaikból és nemes kövekből készült, közel életnagyságú munkája, a lenge ruhájú

Almát szedő nő:

cof

Fotó: Vincze Miklós / 24.hu

Mattioni Eszter (1902-1993)

Egy Lombardiából érkezett selyemhernyó-tenyésztő lányaként született művész az Iparművészeti Főiskola és a Magyar Képzőművészeti Főiskola elvégzése után előbb a nagybányai művészek ihlette tájképeket és csendéleteket festett, Aba Novák Vilmossal, Pátzay Pállal és Bernáth Auréllal való munkakapcsolata azonban jókora hatással volt a művészetére.

 

A festészet mellett a mozaikművészet is óriási hatással volt rá: Pólya Ivánnal (1889-1939) a harmincas évek elejére kifejlesztették a hímeskő néven ismertté vált eljárást, melyek kezdetben cementből és színes kőporból készültek, Pólya hirtelen halála után Mattioni azonban a természetes kövek használatát – vagy épp ezek a hagyományos mozaiklapokkal és műkő lapokkal való keverését, ld. a Csalogány utcai példát – helyezte előtérbe. Művei ma az ország számos pontján díszítenek közintézményeket, lakóházakat és vallási célú épületeket, így a győri nádorvárosi templomot, a városligeti Vajdahunyad vára apró, a jáki templom ihlette kápolnájának oltárát

, a budai Bocskai út egyik lakóházának előterét
, vagy épp egy dunaújvárosi üzletházat
. Életművét az Artmagazin Online mutatja be bővebben.


A lépcsőház padló- és falburkolatai, a nemrég elkészült villanyóraszekrényt borító, a Parlamenten is dolgozó restaurátorai által készített, környezetébe illő fedőlap, illetve az átalakítva ugyan, de még mindig meglévő eredeti ajtók ma is a gazdag polgárság egykori életkörülményeibe engednek bepillantást:

cof

cof

Fotó: Vincze Miklós / 24.hu

A frissen átadott épület egyik nagy lakásába az építtető – a kor szokásához híven a lakások kiadásából jókora hasznot remélő – cég vezérigazgatója, Palócz Peitler Károly költözött be, de ő jó eséllyel csak a néhány évvel későbbi államosításokig lehetett tanúja a környék gyors átalakulásának. Nála minden bizonnyal jóval szerencsésebb volt a magyar jégkorong-válogatott tagjaként tíz világbajnokságon és az 1964-es innsbrucki téli olimpián is résztvevő, a Ferencvárossal tizenhét magyar bajnoki címet – tízet játékosként, hetet pedig edzőként – szerző Jakabházy László (1938-), aki a korabeli sajtó szerint a nyolcvanas évek elején élt a ház egyik lakásában.

in: Kis Ujság, 1945. augusztus 2.

 

A ház árkádjai alatt 1945 után néhány évig Jakab József Mágnás Tápszerüzeme működött, míg a hetvenes-nyolcvanas években a harmadosztályba sorolt Vásárló Bár várta a vendégeket. Helyüket ma a Michelin Guide-ban is említett Csalogány26 étterem foglalja el.

Az épület nem csak külső és belső jegyeivel, de állapotával is kimagaslik a környező társasházak közül: a villanyóraszekrény környezetébe illesztése, a Mattioni-munka állapota és a közel eredeti belső tér jól mutatja, hogy a lakóközösség figyel a környezetére. Bárcsak még több ilyen lenne a városban!

A cikk nem jöhetett volna létre az Arcanum Digitális Tudománytár archív lapjai, a Budapest Régiségei 13. (1943) kötete, illetve a házban működő AIAIÉ-Bespoke Design gazdája, Hegedűs Zsanett segítsége nélkül.
vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Professor Yuval Noah Harari, author and Professor of History at the Hebrew University of Jerusalem, speaks about themes from his new book 'Homo Deus: A Brief History of Tomorrow' on September 8, 2016 at the Dancehouse Theatre as part of the Manchester Literature Festival in Manchester, England. (Photo by Jonathan Nicholson/NurPhoto)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.