Az ókori Egyiptomban már ötezer évvel ezelőtt is készítettek papiruszt, melyhez a papiruszsás belső részét használták fel, de a kínai papírgyártás története is az időszámításunk előtti időkre nyúlik vissza. Az eperfából vagy bambusznádból készült anyag gyártásának titka évszázadokon át titok maradt, de a VIII. század derekán arab fogságba esett kínai mesterek közreműködésével előbb az arab világ, majd Észak-Afrika és Európa is megismerte a folyamatot.
Az előállítás módja a XIX. század hajnaláig nem változott, de a gőzhajtású papírmalom feltalálása mindent megváltoztatott: elképesztő mennyiségű papír készült, az ebből következő óriási árumennyiség pedig egyre olcsóbbá tette a tudást hordozó könyveket.
Mindez persze korántsem jelentette azt, hogy a világ számos pontján ne tartották volna meg a hagyományos módszereket, melyekkel egyetlen jókora lap elkészítése is napokat vett igénybe.
A folyamatot egy kínai vlogger, Li Ziki nemrég egy látványos, ötperces rövidfilmben mutatta be, melyből kiderül, hogy nem csak fa, víz és tűz, de rengeteg türelem is szükséges volt ahhoz, hogy a tudósoknak és szerzeteseknek legyen mire leírni a gondolataikat.
A vékony fatörzsekről lehántolt rétegeket a videó tanúsága szerint a papírkészítő előbb megfosztja a kéregtől, majd a maradékot száradni hagyja.
Az így keletkező kemény fadarabok ezután egy éjszakára folyóvízbe kerülnek, ahonnan egy hamuval kevert, fortyogó vízzel teli, folyamatosan melegen tartott üst felé veszik az irányt.
A főzés során elsötétült csíkokat innen kivéve épp ezért meg kell tisztítani, mielőtt apró darabokra vágnák, illetve egy jókora mozsárba tennék őket.
A fura keverék végül egy vízben tartott, hálós keretre kerül, ahol felveszi későbbi végleges formáját, ezt követően pedig indulhat az utolsó szárítás.
A teljes folyamat: