Tavaly a köztévé úgy döntött, hogy hosszas tanulmányozás és megfigyelés után végre megértette a fiatalokat. Kívülről-belülről ismerik a gimis korosztályt, ezerszer jobban, mint a Youtube-os sorozat, a Középsuli készítői, úgyhogy elkezdték forgatni a Holnap tali!-t. A Petőfi TV-n tudják, hogy kommunikálnak a tinik,
A sorozat már a 230. résznél tart, és nem lett jobb: műproblémák, idős színészek 17 -18 éves szerepben, minden sarokban egy iPhone vagy egy Macbook, béna szleng, semmi sztori, érthetetlen üzenet a közönségnek. Ennek ellenére valaki mégis arra jutott, hogy nem elég a sorozat, van még egy csomó közhely, amit nem lőttek el, szóval a világnak szüksége van egy Holnap tali!-musicalre a Magyar színházban Szente Vajk rendezésében, Johnny K. Palmer zenéjével. És igazuk volt? A nagy frászt, bárcsak egy tini vagy aligtini se látta volna a darabot, bárcsak ne gondolná egyikük sem, hogy ez egy menő vagy értékes akármi, és erről kell beszélni a nagyszünetben.
Jövőre a Soundból is legyen Sun City
A musicalben többen ismerősek lehetnek a sorozatból, például az osztály kedvence, Soma (Derék Bence), a lúzer Csabi (Dobai Attila), a jó nő, Lara (Kiss Anna Laura) és a kellemetlenül fiatalos tanár úr, Döme (Pavletits Béla). A történet szerint vége a sulinak, és kiderül, hogy Lilla nagymamájának van egy nyaralója a Balatonon, amit sikerül pont a Sun City fesztivál idejére elkérni (értsd: mennek a Soundra, a nagyinak meg van egy háza Zamárdiban) A bulit már az első pillanatban megzavarja Lilla eltitkolt félikre (egy napon születtek, egy apától, két anyától, de semmi különös), Frida (Tóth Angelika), és Pumped Gabó stílusú, fixált hajú barátja, Martin (Pásztor Ádám).
A Svájcban tanuló lány egy rideg, számító kis dög, és semmi más nem érdekli, mint egy dalverseny, aminek a fődíja, hogy a nyertes felléphet a nagyszínpadon (értsd: ez a Nagy-Szín-Pad! butított verziója egy kis mutyival). Elindul a rivalizálás, mivel Soma talán nője, Rozi (Kovács Gyopár) is elhatározza, hogy ír gyorsan egy dalt, hiszen ez így megy, Lepsényig simán megvan egy nyári sláger. Nagyjából ennyi a lényeg, hiszen egy pillanatig sincs értelme a sztorira koncentrálni, elvégre azt se nagyon sikerült a készítőknek érzékeltetniük, hogy egy fesztiválon járunk. A dalok számítanak, szinte megőrült a közönség minden egyes koreográfia végén, egyre nagyobb tapsot kaptak az olyan szövegek, hogy
tavaly óta csak böjtöltem, komolyan elenyészek.
Ne már, de tényleg! Ha egyszer a csapból is az egészséges testkép folyik, na meg hogy ne cikizzük mások adottságait, akkor pont egy ifjúsági darabnak nem kéne ennyire sekélyesnek maradnia. Legyen már egy szint, ami alatt még Szente Vajk is belátja, hogy van némi népnevelő felelőssége, és nem lehet mindent sztereotípiákkal eladni. Addig jutottak az írók, hogy van a frigid, hisztis, gazdag lány, az okostojás, de aranyszívű lúzer, a fehérjekirály, a romantikus alkat, a laza nagymenő, és Betty, a csúnya lány megfelelője, az intelligens bányarém, akiről kiderül, hogy nem is bányarém, csak szemüveges. És pont, tanulság az nincs, a szexuális felvilágosításnak szánt óvszerhegyek és poénok nem jönnek át, a közmédiás bevándorlós, korrupciós utalások viszont elfértek.
Mindegy hogy milyen, csak színház legyen?!
Nagy kérdés, hogy mindegy-e, hogy a gyerek milyen darabot néz meg a színházban, csak menjen el, vagy mindegy-e, mit olvas, csak vegyen a kezébe egy könyvet. Mert, ha igen, akkor a Holnap tali! megveregetheti a saját vállát, hozták a kötelezőt, ha viszont nem, és a tanárokat vagy a szülőket igenis érdekli, hogy milyen előadásra megy az osztály, akkor hatalmas nyomás van a színházakon, hogy ne nyomjanak le egy gagyi valamit a tizenévesek torkán.
Nevethetnénk a Holnap tali!-musicalen, kiemelhetnénk egy rakás halál ciki, fiatalosnak hitt ötletet, és az alábbi idézethez hasonló, hihetetlenül erőltetett félangol mondatokat.
Merre csapatod a holiday-t?
Az egy dolog, hogy ember száját még nem hagyta el ez a mondat, de a nagyobb baj, hogy nincs is kedvünk röhögni. Bármennyire is egy vicces cikket láttam magam előtt a musicalről, inkább végtelenül szomorú a helyzet.
Oké, hogy a gyerekekkel meg kell szerettetni a színházat vagy az olvasást, de talán mégsem az a legjobb megoldás, hogy a Magyar Színház büféjében vett popcornt és nachost az előadás alatt ajánlott elfogyasztani. Ez nem egy mozi, nem kell annak eladni sem: élő szereplős a sztori, szóval nem tudom, hogy mennyire lehet jó a színészeknek, hogy egy komplett nézőtér foga alatt ropog a kukorica.
De ez még csak egy dolog, a Sun Cityben, a dalok egyszerűek, és kicsit sem egyediek, a szövegek ostobák, kínosak a rímek, aztán ott van az apuka (Csonka András/Fillár István) karaktere is, aki tökéketesen leírja az élményt.
Kellemetlen az egész, és pont ilyen a darab is.
Pár hónappal az első Holnap tali! rész után több kritika is azt emelte ki, hogy a fiatalosnak szánt sorozatnak csak a fiatalosság nem sikerült, és mintha egy mindentől elzárt karanténban írták volna össze a szervezők, hogy hogy beszélnek a mai tinik. Mivel a Holnap tali! Facebook-oldalán egy értékelés vagy nézői bejegzés sincs, a musical egy jó visszajelzés volt arra, hogy lehet bármennyire ostoba és egyszerű egy musical, a legtöbb 10-12 éveseknek főleg a fülbemászó dal, a helyes fiúk és lányok számítanak, és még azon a soron is röhögött a fél nézőtér, hogy
Éppen ezért kell kétszer is meggondolnia az osztályfőnöknek, hogy vidékről erre hozzák buszokkal a gyerekeket vagy nem. A szülőknek és az egyéb rejtélyesen idősebb, de gyerektelen felnőtteknek meg nem kell úgy tenniük, mintha valami elegáns színházba jöttek volna, nem attól lesz minőségi program, hogy harisnyát húzunk, és kis Hungária-pezsgőt veszünk a büféből, mert úgyis a zsebből kerül elő a jéger. És nem attól lesz valami mai, hogy teleszúrjuk egy rakás hashtaggal, semmi értelme, pláne ha ész nélkül irkálják fel a díszletre a készítők, és becsúszik néhány #sexdrugsrockandroll is.
