A héten újabb rendezőtől vált meg a Lucasfilm, ezúttal a kilencedik részből lökték ki menet közben Colin Trevorrow-t, aki korábban a Kockázatos túra című időutazós vígjátékot és a Jurassic Worldot rendezte. Ez már a sokadik ilyen eset, és a koreográfia mindig hasonló: először lehetőséget adnak egy fiatalabb direktornak, hogy aztán később félreállítsák, és központi irányítás alá vonják a filmet.
Öveket bekötni!
A kirúgósdi két éve indult, mikor az alig 30 éves Josh Tranket menesztették egy Star Wars-spinoff éléről, amiről azt rebesgették, hogy a fejvadász Boba Fettről szólt volna. Igaz, ez még viszonylag könnyen magyarázható volt a körülményekkel. A Chronicle című sci-fivel nagyot dobó Trank ugyanis épp azon a nyáron bukott hatalmasat A Fantasztikus négyessel, és még arrogánsan is viselkedett a stúdiófőnökökkel. A Lucasfilmnél így beláthatták, hogy egy újabb szuperprodukció még túl nagy falat lenne a számára.
Idén azonban folytatódott a válságtörténet, amikor a Han Solo-filmet rendező Phil Lord, Chistopher Miller párostól is megvált a stúdió, miután már öt hónapja forgatták Londonban a jeleneteket. Ők nem katasztrofális szuperhősfilmmel, hanem sikeres, egyedi hangvételű vígjátékokkal hívták fel magukra a figyelmet, mint a Derült égből fasírt, A Lego kaland vagy a 21 Jump Street. A stúdió kreatív különbségekre hivatkozott szakításnál, állítólag nem tetszett nekik, hogy Lordék bolondosabbra vették a figurát az elvártnál. Végül a veterán Ron Howard került a helyükre, hogy gatyába rázza Han Solo történetét.
A tavalyi Zsivány Egyesnél is hasonló sztori zajlott: itt ugyan nem rúgták ki Gareth Edwards alól a rendezői széket, cserébe viszont a nyakára ültették a tapasztaltabb Tony Gilroyt, aki újraforgatott több, a producereknek nem tetsző jelenetet. Most pedig Colin Trevorrow került sorra: a Jurassic World rendezőjétől ismét a kreatív nézeteltérésre hivatkozva váltak meg: a kilencedik epizódról szóló víziója nem egyezett meg a stúdió elképzeléseivel.
Business as usual?
Mindez persze lehet pusztán annak a jele, hogy zakatol a gépezet, és képes az állandó önkorrekcióra – akadnak bőven, akik szerint nincs is itt semmi látnivaló, pusztán a jó öreg Hollywoodot látjuk működés közben. Eszerint teljesen ésszerű, hogy a Star Wars-univerzum nem a kreatív újítások és bátor víziók terepe:
Ez az ipari szemlélet már eluralkodott a Lucas-érában is, de akkor azért ott lebegett George Lucas, az univerzum teremtőjének szelleme a filmek felett, aki végső soron a nevével szavatolt valamiféle szerzői víziót a nagyon hullámzó színvonalú filmeken keresztül. Mióta a Disney dollármilliárdokért megvette a Lucasfilmet, még nagyobb tempóra kapcsoltak a gyártósorok, és a szerzőiség gondolata végleg feloldódni látszik a központból diktált Star Wars-stílusban. Ez a kanonikus stílus volt az, amelyet tökéletesen eltalált J. J. Abrams az új trilógiát beindító Az ébredő Erőben – sokan fel is rótták neki, hogy a nosztalgián túl semmit nem rakott hozzá az eredeti filmekhez, ennek ellenére hatalmas kasszasiker lett.
Végrehajtó kerestetik
A központi vízióért egy producerekből álló, házon belüli testület, a Lucasfilm Story Group felel, akik uralják, hogy merre ágazzon el és hogyan haladjon a franchise. Azonban jóval többről van itt szó a sztori fő vonalainak kijelölésénél. Olyan filmeket várnak el, amelyek hozzák a klasszikus Star Wars-érzést, ez pedig kiterjed a képi világtól a színészi játékon és hangvételen keresztül a díszletekig minden apró részletre.
A Lucasfilmnek tehát nem nagy rendezőegyéniségekre és látnokokra, hanem biztos kezű végrehajtókra van szüksége, akik jól rá tudnak érezni a központi elvárásokra és képesek egyben tartani egy brutálisan szerteágazó munkafolyamot. És innen nézve érthetőbbé válnak a sorozatos kirúgások és félreállítások is. Ebből a sorból némileg kilógni látszik Rian Johnson, aki korábbi filmjeivel bőven bizonyította egyedi hangvételét, mégis képes volt túlélni Az utolsó Jedik forgatását, és a stúdió egyelőre nagyon elégedett vele. Az majd decemberben kiderül, hogy a The Brickre, a Brothers Bloomra, vagy a Looperre jellemző játékos kreativitásból mennyit sikerült megőriznie a messzi-messzi galaxisban.
Ő amúgy Lucas és Spielberg régi barátja és alkotótársa, olyan klasszikusokon dolgozott együtt velük, mint a Jurassic Park, az E. T., vagy az Indiana Jones-filmek. George Lucas a Disney-ügylet előtt tette meg Kennedyt a Lucasfilm elnökévé és a Star Wars brand menedzserévé, azóta pedig keményen kézben tartja a franchise alakulását. Erre a keménykezűségre maga Lucas is panaszkodott 2015-ben, mikor kénytelen volt szembesülni vele, hogy a Disney nem az általa kijelölt irányba viszi tovább a sztorit. Rosszul esett neki, hogy gyakorlatilag kukába hajították a harmadik trilógia eredeti szkriptterveit, amelyek, a brand és a stúdió mellett, szintén benne voltak a 4 milliárd dolláros bevásárlókosárban.
A teremtő visszatér?
Lucast Az ébredő Erő rekordbevétele sem győzte meg a sikerről, elég kritikusan nyilatkozott a Disney stratégiájáról, amely szerinte a rajongók puszta kiszolgálását célozta meg, ahelyett, hogy érdemben továbbgondolná a központi szappanoperát. Egy interjúban még arról is beszélt:
Mára Lucas semmilyen szinten nem vesz részt a franchise alakításában, ezért ki is zárható, hogy visszatérne a kilencedik részre, most hogy megürült a rendezői szék. Ezt azért érdemes tisztázni, mert a Twitteren kisebb mozgalom alakult erre a célra, miután a Mashable előtúrt egy 1977-es Lucas-interjút, amelyben a Star Wars jövőjéről is beszél, és azt mondja: a közbülső részeket átengedi másoknak, de az utolsó epizódot szeretné ő rendezni.
Az utolsót szívesen megcsinálnám, hogy kétszer olyan jó lehessen, mint az összes előtte
– mondta nevetve Lucas, aki már akkor három trilógiát tervezett. Azóta persze sok minden történt Skywalkerék háza táján: Lucas felépítette a teljes fogyasztói társadalmat behálózó Star Wars-birodalmát, és nem várt a kilencedik részig, hanem már a mérsékelten népszerű előzménytrilógiára visszaült a rendezői székbe, majd eladta az egész kócerájt. Ő tehát szinte biztosan nem fog visszatérni, hogy rabszolgahajcsárok szabják meg neki, hogyan vezesse egykori uradalmát. Közben persze beindultak a találgatások, hogy ki léphet majd Colin Trevorrow helyére, és jó pár név felmerült azok közül, akik az utóbbi években izgalmasabb szuperprodukciót hoztak össze.
Ennél azonban sokkal fontosabb a hosszú távú, szerkezeti kérdés:
Borítókép: Vanity Fair
