A Hegedűs a háztetőn című musical rendezése az apropó, ahonnan indul a HVG-interjú és szóba kerül persze Stohl András, akit nem tart fiatalnak arra, hogy Tevjeként szembesüljön gyermekei választásával, a szegénységgel, a meneküléssel. Alföldi Róbert azt mondja, ő sohasem politizál az előadásaival, de a jelen társadalmi kérdéseire természetesen reflektál.
Nem is tehetek másként, hiszen színházat csinálok, ez a műfaj a mában él.
A darab végén a falujukból elüldözött zsidók ugyan nem sárga mellényben szállnak hajóra, de azt meg akarja mutatni, hogy a menekültek induljanak bárhonnan, bármikor nem egy tömeg és nem “migránsok”, hanem emberek. Anatevka marad a színhely, de Anatevka is bárhol, bármikor lehet. A Hegedűs a háztetőn neki arról szól, hogy
különböző hitű, gondolkodású, habitusú emberek, kisebb-nagyobb összezördülésektől eltekintve, békésen együtt tudnak élni, egészen addig, amíg a hatalom bele nem piszkál a működésbe.
Régen így működött ez Magyarországon is, ma már csak kivételes helyeken, és nem maguktól szakadtak szét még családok is a politika miatt.
Ha a toleranciát és a liberalizmust nehezebb eladni, akkor árulod a kirekesztést és a félelmet. Persze hogy lesz rá vevő azok között, akik egyébként is félnek, szoronganak a jövőjük miatt vagy csak a hó vége miatt.
A hatalom a rendszerváltás óta cinikus, a politikát nem érdekelte, hogy mindenki elvesztett valamit, mára pedig az emberek azért güriznek, hogy a gyermekeik elmehessenek az országból.
Egy ország dolgozik azért, hogy a jövője tűnjön el innen.
„Aztán jött egy olyan politikus”
A rendező hibának, tévedésnek tartja, hogy a magyarok azt hitték, a demokrácia ajándék, azt nem kell tanulni. Nem hittük el, hogy a magunk urai vagyunk, nem foghatjuk másra, ha rosszul mennek a dolgaink, hogy a tetteinknek következményei vannak. Elfogadtuk a politikusok legvadabb ígéreteit.
Aztán jött egy olyan politikus, aki semmilyen gátlást nem ismer, és mára virtuális valóságot épített körénk – és saját maga köré is. Ahol mindenki hülye, csak mi vagyunk az okosak, ahol hasít a gazdaság, remek az oktatás, érvényes az érvénytelen népszavazás.
A rendező szerint egy ilyen rendszerben persze megmagyarázzák a megmagyarázhatatlant és persze gyűlnek a kibeszéletlen traumák, amiket pedig tisztázni kell, mert az elfojtások nemcsak embert, hanem társadalmat is megbetegítenek. Egyelőre nem látja esélyét annak, hogy színházat igazgasson, mert ahhoz olyan közeg kellene, ahol a teljesítmény és nem a politikai elkötelezettség számít.
A Nemzeti Színház élén eltöltött öt évét csodának nevezi. Az nem biztos, hogy megismételhető. Őt nem nyomasztja, hogy szabadúszó, mert ez szabaddá is teszi, nem köt kompromisszumokat. Tudja, hogy sok helyre nem azért nem hívják, mert nem tartják elég jónak. A szabadság felnőttség. Ő tudja, hogy a hibáit nem foghatja másra, ha valahová legközelebb nem hívják vissza, azt nem Orbán Viktorra fogja.
