Az autók megjelenése, és a két világháború közti rohamos elterjedése új balesettípust adott a világnak: a gázolást, amelyre egyszerűen nem létezett ellenszer, hiszen elég volt a sofőr, vagy a gyalogos pillanatnyi figyelmetlensége, és máris megtörtént a baj.
Sorra születtek tehát a találmányok, amelyek próbálták megoldani a problémát. A cserbenhagyásos gázolások számát a nullára szorítani kívánó, a vétkes autós rendszámát tartalmazó papírfecniket kiszóró, harmincas évekbeli magyar fejlesztéssel (ezt már bemutattuk korábban) majdnem egy időben például megjelent egy igen kezdetleges eszköz, ami nemes egyszerűséggel addig görgette a szegény delikvenst, amíg az autós nem volt képes megállni. A rendszer nem tűnhetett túl barátságosnak, a sérült életét azonban megmentette, hiszen a görgőknek köszönhetően a test nem kerülhetett a kerekek alá.
A legkreatívabb eszközre azonban még néhány évet kellett várni – a British Pathé archívumában felbukkant, 1939-ben készült félperces anyag egy, a műszerfalra lévő karral a lökhárítóból kipattintható vászonkanalat mutat be, ami finoman begyűjthette a nem figyelő gyalogost:
Nem ez volt az első, hasonló elven működő szerkezet, hiszen egy kezdetlegesebb, láthatóan nem kinyitható verzió már tizenkét évvel korábban megszületett Berlinben:
A megoldás épp annyira abszurd, mint az ikonikus videó, amin egy kedves ausztrál férfi bevásárlószatyorral kap el egy kengurut:
Nem is meglepő, hogy a lökhárítóból kiugrasztható, életmentő vászonkanál végül nem terjedt el.
