Tracy Letts nem csak drámaíró, de forgatókönyvíró (Gyilkos Joe), illetve színész (Homeland) is, és nem véletlenül lett Pulitzer-díjas fekete komédiája, az Augusztus Oklahomában. A Weston-családról szóló kőkemény történet nem csak a Broadway-n lett sikeres, mozivászonra is kívánkozott: a 2013-as filmadaptációban – melynek forgatókönyvét szintén Letts írta – nem kisebb nevek alakították a főszerepeket, mint Meryl Streep, Julia Roberts, Ewan McGregor és Benedict Cumberbatch. Az Augusztus Oklahomában eljutott a magyar színházakba is, a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház társulata a budapesti József Attila Színházban mutatta be a tragikomikus családi perpatvarról szóló darabot.
A Weston házaspár kapcsolatát meglehetősen furcsa dinamika jellemzi. A díjnyertes költő Beverly (Tóth Zoltán) szinte szünet nélkül részeg, felesége Violet (Vándor Éva) pedig úgy eszi a gyógyszereket, mintha tic-tac lenne. A szokatlan felállás látszólag működik, nem neheztelnek egymásra a függőség miatt, egy nap azonban minden megváltozik, mivel Beverly váratlanul eltűnik. Violet aggódik a férje holléte miatt, ezért összehívja az egész családot: nővérét, Mattie-t (P. Kerner Edit), illetve három lányát, Ivy-t (Kovács Vanda), Barbarát (Bozó Andrea) és Karent (Marjai Virág). Mindenki hozza magával a családját is, így
Hiába láttunk már ezerféle diszfunkcionális családról szóló történetet, az Augusztus Oklahomában tud újat mutatni a témában. Egyik nagy előnye, hogy az igazi főszereplők a család női tagjai, így kivételesen nem az apakomplexuson van a hangsúly, hanem az anyán, aki gyakorlatilag mindent és mindenkit megmérgez, aki a közelébe kerül. Hamar kiderül, hogy Violet nem azért elviselhetetlen, mert állandóan gyógyszerek hatása alatt áll, hanem azért, mert neurotikus, manipulatív és kegyetlen. Mégsem olyan egyszerű bárkin ítélkezni ebben a családban, mert különböző anekdotákból és elejtett mondatokból az is kiderül, hogy Violet és Mattie anyja egy szociopata volt, aki ráadásul előszeretettel randevúzott agresszív, gyermekbántalmazó férfiakkal.
Bár műfaja szerint fekete komédia, senki ne számítson arra, hogy majd nagyokat fog nevetni. Az Augusztus Oklahomában sokkal inkább tragédia, mint komédia, és bár bővelkedik fanyar humorban, túlságosan súlyos témákat feszeget ahhoz, hogy könnyed szórakozásként tekinthessünk rá. A játékidő meglehetősen hosszú, majdnem három óra, így egy idő után már úgy érezhetjük, hogy mi is az oklahomai hőségben ülünk annál a vacsoraasztalnál, ahol a családtagok egymást túlkiabálva alázzák egymást. Míg az első felvonásban hosszas hétköznapi párbeszédek során ismerjük meg a karaktereket, a második felvonásban már kő-kövön nem marad, olyan érzelmi hullámvasútban lesz részünk, hogy pislogni is elfelejtünk.
Vándor Éva hátborzongatóan hiteles Violet Weston szerepében, és bár biztos utálja, ha Hollywood legnagyobb színésznőjének alakításával hasonlítják össze a játékát, ez elkerülhetetlen. Azt kell mondjam, hogy a magyar színésznő még Streeppel összehasonlítva sem marad szégyenben, ez pedig nem azt jelenti, hogy kettejük Violet alakítása egyforma lenne, sőt, rengeteg szempontból kifejezetten eltérően értelmezték a karaktert. A második legfontosabb szerepet Bozó Andrea kapta, aki Barbaraként sokáig anyja legnagyobb ellenpólusának számít. Az ő jutalomjátéka a darab utolsó negyedében jön el, amelyből kiemelném közös jelenetét a seriffel (Farkas Zoltán), ugyanis viszonylag kevés színész tud úgy holtrészeget alakítani, hogy az ne ripacskodás legyen, és azt érezzem, ez az ember tényleg azt se tudja, hol van.
Nem fogom részletesen végigvenni az egész szereplőgárdát, mindenki hozta a kapott karaktert, P. Kerner Edit a nagyszájú Mattie nénit, Albert Péter a vajszívű Charlie bácsit, Máté Krisztián a szerencsétlenkedő Kicsi Charlest, Kovács Vanda a kiégett Ivyt, Marjai Virág a szeleburdi Karent, Jakab Csaba a simlis Steve-t, Erdélyi Gábor a kapuzárási pánikban szenvedő Billt, Tóth Zoltán az alkoholista művész Beverlyt, Erki Gabriella a lázadó tini Jeant és Kadlót Zsófia a csendes megfigyelő Johnnát.
A darabot Susán Ferenc rendezte, aki sikeresen oldotta meg azt a feladatot, hogy a színpadon egyszerre jelenlévő szereplők között megfelelő ritmusban helyezze át a hangsúlyokat. Egyszer sem történt meg az, hogy ne hallottunk volna meg egy fontos mondatot a karakterek veszekedései közben, mégsem érződtek megrendezettnek a párbeszédek. Pallós Nelli díszlete ötletes és megteremti a szükséges atmoszférát, bár a hangulatvilágítás sokszor azzal járt, hogy nem láttuk megfelelően az arcokat. Nagyon erős családi dráma az Augusztus Oklahomában, olyasmi, amiért érdemes színházba menni. A salgótarjáni társulat pedig méltó módon állította magyar színpadra Letts remekművét.
Tracy Letts: Augusztus Oklahomában. Tragikomédia két felvonásban
