Az alig több, mint egy évszázaddal ezelőtt még a Budai Királyi Palota testőrségébe besoroztatott bosnyák katonák gyakorlótereként szolgáló terület a két világháború közt a város növekedésének esett áldozatául: bérházak egész sora jelent meg az egykor Hajtsár út néven ismert Nagy Lajos király útján, a tér mai helyén szép lassan kinőttek a villamosremíz épületei, 1946-ra pedig megszületett a környék képét uraló, három évvel ezelőtt toronysisakkal bővített Páduai Szent Antal-plébániatemplom.
A látványos változások mellett persze apróbbak is történtek: a szobafestőként és mázolómesterként tevékenykedő – az 1912-es párizsi világkiállításon művészi festményeiért szalagos keresztérmet, valamint arany- és bronzérmet is begyűjtő – Brenner Miksa a húszas évek végén, immár tehetős vállalkozóként úgy döntött, építtet az épp négytagúra bővült családjának egy kényelmes, tágas otthont, melyhez a Thököly és a Hajtsár utca találkozásától néhány lépésre talált telket.
Hamarosan meg is született az egyemeletes, utcai homlokzatán üzlethelyiségekkel, földszintjén szoba-konyhás gondnoklakással, emeletén pedig jókora úri lakással rendelkező épület (Nagy Lajos király útja 144.), mely most, több, mint nyolc évtizeddel később, a Bosnyák téri villamosmegállók, illetve buszmegállók egyikének takarásában, omló ereszcsatornával, vizes falakkal, aljában olcsó kocsmával várja a sorsa jobbra fordulását.
A ház egyáltalán nem tűnik érdekesnek, mégis fontos pont a magyar filmtörténetben, sőt, a holokauszt korának egy jórészt ismeretlen története bújik meg mögötte.
Itt töltötte ugyanis gyerekkorát az 1928-ban született Brenner Tibor, aki már ötévesen része volt a két világháború közti magyar kulturális élet egyik legérdekesebb társulatának, az író-műfordító-színiigazgató Lakner Artúr által alapított Lakner Bácsi Gyermekszínházának, mely kisebb-nagyobb döccenőkkel még ma is aktív, és olyan ismert magyar színészeknek adta meg a kezdőlökést, mint Ruttkai Éva, vagy épp az 1956-ban Németországba emigrált Ferrari Violetta.
A kiemelkedően tehetségesnek tartott fiú alig három évvel később, 1936-ban kapta meg az első nagy filmszerepét: három igazi legenda, Simor Erzsi, Básti Lajos, és Csortos Gyula mellett A megfagyott gyermek (r.: Balogh Béla) címszereplőjeként, az anyja halála után budapesti nagybátyjához kerülő, mindig igazat mondó kisfiú bőrébe bújva kellett helytállnia.
A fiú a Magyar Rádió hangjátékaiban is számos alkalommal is feltűnt, így a közönség a Légy jó mindhalálig Nyilas Misijeként is hallhatta a hangját.
A szakma egyöntetűen sikeresnek ítélte meg a filmet, így Pünkösti Andor mára elveszett filmjében, a Muráti Lilit és Makláry Zoltánt is felvonultató Aranysárkányban (1939) alig tizenegy évesen már a főszerepet kapta. A napilapok, valamint a színházi szaklapok, így a Pesti Hírlap, az Ujság, vagy épp a Színházi Élet mind rajongtak a fiatal színészért, sőt, sokszor a kor egyik legismertebb sztárjához, a több, mint kétszázötven filmben feltűnő Wallace Beeryhez hasonlították, autogramkönyvében pedig olyan kedves bejegyzések szerepeltek, mint a Jávor Pál által írt
A film a hollywoodi filmgyártás egyik létrehozója, a Paramount Pictures-t is alapító, magyar származású Adolf Zukor tetszését is elnyerte, így a Jad Vasem egyik dokumentuma szerint a teljhatalmú producer a film számos kockáját átröptette a tengerentúlra, hogy megalapozza annak tengerentúli bemutatóját, illetve a fiú világhírnevét.
Berky Harry filmes karrierjét viszont a zsidótörvények, és a második világháború szörnyűségei törték derékba. Édesapja vállalkozása is csődbe jutott, így még mindig elsőrangú állapotban lévő, tágas házukat is árverésre bocsátották.
Kérdés, hol töltötte a család a következő éveket, annyi azonban biztos, hogy a fiú egészen 1944-ig részt vett az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület (OMIKE) Művészakciójában, és lépett fel annak színielőadásain, melyek egyike után maga Kodály Zoltán is gratulált neki. 1944. március 19-én, az Anyaszív című darab előadása után édesanyjával hazafelé indultak, a németek körülzárták az alkalmaknak helyet adó Hitközség épületét, és csak motozás után engedték haza az embereket.
A társulat több tagja ekkor épp egy Moliére-darab főpróbáját tartotta, melyet a németek félbeszakítottak, sőt, betiltották a csoport további működését.
Ugyanazon év nyarán aztán a fiút családjával együtt csillagos házba költöztették, ahonnan rövid idővel később édesapjával együtt az óbudai téglagyárba került. Édesapja innen Dachauba, a Berky Harryként ismertté vált Tibor pedig a hírhedt harkai táborba került, ahol bélhurutot kapott.
Több beteg társával együtt Felixdorfba deportálták, de ő talán már az utat sem élte túl.
Jelképes sírját 1945-ben, a Kozma utcai zsidó temetőben avatták fel, egykori otthonának kapuján pedig emléktábla áll, de az a buszra váró, illetve a villamoshoz siető emberek jó része minden bizonnyal sosem fogja észrevenni.
Fotók és források: OMIKE, Sófár, Google Arts & Culture, Jad Vasem
