A középkori ember fura szokásaira a modern ember már csak legyint, és úgy érzi, hogy az emberek azóta levetkőzték a fura szokásokat, és az ipari forradalom korára már megtanultak józanul gondolkodni. De ez nem épp maradéktalanul igaz, hiszen a babonák és bizarr hiedelmek közül néhány (és Ön fél a fekete macskától?) egészen máig tartja magát.
A legérthetetlenebb szokások persze már eltűntek, így
Ezt az elvetemült sci-fibe illő nevű posztot betöltő férfiakkal a XVIII. és XIX. századi angol, skót, vagy épp walesi falvakban találkozhattunk, feladatuk pedig egyszerű volt:
A mélyen vallásos falusiak persze nem épp önként és dalolva választották ezt a pozíciót, hiszen ezáltal egészen biztosan a Pokol tüzére kerültek, de a végtelenül szegény családok számára egyszerűen nem volt más megoldás, a bűnök átvétele mellé kapott néhány garas pedig kimondottan jól jött ahhoz, hogy a család asztalára minden nap kerüljön étel.
Kérdés persze, hogy a szokás miként alakult ki, hiszen a szokások szerint a rendszeres gyónás, vagy a végtelen kegyelmű Isten bűnbocsánata által a bűnüket megbánó emberek a mennybe kerülhettek. A kutatók egy pogány szertartási gyökeret véltek látni a lélekevők létezése mögött, mások viszont a nemesi családok egy szokását rejti a háttérben, hiszen azok néhány, az elhunytért mondott imáért cserébe megvendégelték a szegényeket.
Az utolsó ismert lélekevő, Richard Munslow 1906-ban hunyt el, a szokás azóta csak a szépirodalomban él tovább.
