A Playback Párbaj annyira rossz, hogy az már jó

Az RTL Klub, mondván, itt lenne az ideje még erősebben becsatlakozni a kereskedelmi televíziózás nemzetközi áramlataiba, gondolt egyet, és a giga-megasikerű Lip Sync Battle bevált licencét magyarul is képernyőre álmodta. A most debütált Playback Párbaj eredetije a tengerentúlon sem túl régen, tavaly áprilisban indult el, a Spike tévécsatorna saját gyártású műsoraként – no persze miután a Jimmy Fallon show kihagyhatatlan elemeként két év alatt legyalulta a tévépiacot, olyannyira, hogy különálló műsor készülhetett belőle. Jimmy Fallonnál valóban jó néhány zseniálisan emlékezetes előadás felvonult, itt van például az a felfoghatatlanul briliáns előadás, amelyben Dwayne The Rock Johnson úgy rázza a hetvenes bicepszeit Taylor Swift Shake It Offjára, hogy szem nem marad szárazon.

A koncepció világos: mióta van popzene a világon, azóta mindenki életében legalább egyszer beletátikázott legalább egy popszámot a mikrofonként szolgáló hajkefébe, hogy máshogy bírtuk volna ki a szombati nagytakarításokat, szóval mind tudjuk, mekkora buli, ha pedig ugyanezt valamely ismert ember teszi, az még nagyobb buli, mert ugye ki ne szeretné, ha híres emberek ökörködnek, ideális esetben nemcserés, jelmezes előadásokban. Mert hát valamiért úgy alakult, hogy azt, ha férfiak szőrös lábbal domborítanak tütüben, azon kacarászunk – lásd IHM – míg például a műfaj királynői, a drag queenek finoman szólva sem részesülnek ugyanilyen lelkes fogadtatásban, pedig hát a lipsync az mégis csak az ő terepük. Tessék csak nézni:

Akárhogy is, a lipsync – jól sejti az olvasó, nem vagyok hajlandó a szájszinkront vagy bármely egyéb zsibbasztó tükörfordított rettenetet használni – Fallonék révén mainstream, főműsoridős tévés jelenség lett, így aztán nem kellett sokat várni arra sem, hogy mi is megkapjuk a magunkét. Az RTL Klub nem agyalt túl sokat az adaptáláson, az egész ideát úgy, ahogy van, lemásolták adásmenettől díszleten át a főcím grafikai megjelenítéséig. Nincs ezzel gond, kipróbált recept. Mindezzel együtt az első Playback Párbaj azért inkább fájt, mint nem.

Kezdjük mindjárt azzal, hogy vajon miként sikerült egymás mellé szerelni két ennyire egymással mit kezdeni nem tudó celebet a show két házigazdájának, mint Szabó Zsófi és Gáspár Laci? Külön-külön üzembiztosak a maguk terepén, de hogy mennyire nincs köztük semmi kémia – még azzal együtt sem, hogy alighanem komoly próbák zajlottak a felvétel előtt –, azt fájdalmas volt nézni. Egyszerűen nem jön ki a matek: egyikük sem elég valamilyen, Lacink, a drága, az X-Faktorban már elővezetett jószándékú melák stílóval nem elég suttyó, Szabó Zsófi meg se a vicces csaj, se a tutajos femme fatale, se a hölgy, se a nagypofájú trampli irányba nem tudott beállni, ami amúgy nem lenne baj, ha lenne helyette bármi más, de nincsen. Amint az viszketően nyögvenyelős humorkodásuk közben el is hangzott, neki az a dolga ebben a műsorban, hogy csinos.

Ami egyébként nem maradéktalanul helytálló, mert míg Gáspár Laci a hangulatfelelősi szerepet kapta, addig Zsófira bízták mindazt, amihez szükségeltetik némi koherens mondatalkotási képesség: a kétbites „szabályok” javát ő ismerteti, és a kezdés jogát eldöntő popzenei minikvízt is ő vezényli. Gáspárnak maradt a kétféle versenyszám ismertetése – lesz egy eszköztelen, és a showelemekkel feldobott nóta – és hogy a dramaturgiai pontokon el-elhelyezzen néhány dekorroma kifejezést, tudjátok, hogy legyen valami sukárság a műsorba’.

Az első adás vendége Peller Anna és hites ura, Lukács Miklós, avagy ahogy a műsorban referáltak rá, Mikike voltak. Pontosabban ez így ennyire nem egyértelmű, mert közben az RTL Spike néven indult új csatornán alig félórával (ami gyakorlatilag az adásidő) később adásba került a második rész is, abban Istenes Bence és Puskás Peti volt a díszpinty, hiába, megszerették egymást ezek a srácok ott az X-ben. Az első adásban Peller Sub Bass Monster Négy ütemét erőszaggatta meg, ám mindegy is lett volna, hogy sikerül, mivel aztán férje olyan fergeteges Mester Tamás-imitációt vezetett elő, hogy azzal nem lehetett versenyre kelni.

A főszám már kevésbé volt erős, mindketten hozták a show-t ugyan, de a tornadresszbe öltözött férfi önmagában azért nem akkora poénfaktor, hogy az elvigye a hátán a műsort. Az Istenes-Puskás párosnak is csak azért sikerült a második adásban, mert Puskás látott már életében színházat, Istenes meg a Wrecking Ball-lal beválasztotta a poptörténet egyik legjobban parodizálható nótáját: még az eredeti videoklipet is nehéz komolyan venni, nemhogy a jóllakott óvodást már csak túlméretezett alsójával is hozó Istenest, amint épp egy szürke lufin lovagol.

Valójában a műsorélmény szempontjából édesmindegy is, kik a versenyzők, bár az kétségtelenül megdobná a nézettséget, ha Puskás Peti és Istenes Bence csókolózott volna olyan tüzesen az adásban, mint Peller Anna és férje. Így viszont az élmény leginkább azokra a szép emlékű napokra emlékeztetett, amikor hazautazom szülőfalumba falunapra: nevetek én, csak épp kínomban.