Bizonyára a legtöbbek számára ismert a vietnami buddhista szerzetes, Thích Quảng Đức története, aki 1963. június 11-én egy forgalmas saigoni kereszteződésben lobbantotta magát lángra, hogy ezzel tiltakozhasson a dél-vietnami kormány buddhista-üldözése ellen.
A fotók az elmúlt több, mint ötven évben számtalan alkalommal bejárták már a világsajtót, arról azonban keveseknek van fogalmuk, hogy a hasonló esetek máig folytatódnak, sőt, hasonlók Európában is történtek.
Ezek közül a legfontosabb a Litvániában született keletnémet evangélikus lelkész, Oscar Brüsewitz története, aki a második világháború utolsó hónapjaiban, mindössze tizenöt évesen csatlakozott a Wehrmachthoz, majd orosz hadifogságba került. A háború után, Kelet-Németországba hazatérve cipésszé képezte magát, de 1964-ben jelentkezett az erfurti evangélikus teológiára, melynek elvégzése után, 1970-ben a rippichai evangélikus templom lelkészévé nevezték ki.
Szovjetellenessége itt hamar a felszínre bukkant, így többször is szembefordult a keletnémet kormánnyal, és szimbolikus tettekkel fejtette ki véleményét a sokszor vallási témájú döntéseikkel szemben. A hatóságokat persze egyre inkább zavarták ezek az akciók, így 1976-ban a kormány véleményét magáénak valló egyházi vezetés felkérte Brüsewitzet, hogy hagyja el Rippichát.
A közelben tartózkodó titkosrendőrök még időben eloltották a lángokat, de Brüsewitz négy nappal később a kórházban belehalt a sérüléseibe.
Halála nem volt értelmetlen: az egyház átgondolta viszonyát a kommunista vezetéssel, ma pedig már úgy tekintenek Brüsewitz tettére, mint egy korai lépésre a berlini fal 1989-es leomlása felé.
A kormány persze megpróbálta elnyomni az erről szóló híradásokat, majd a lelkészt pszichopataként beállítani, sőt, a Szocialista Párt (SED) lapja, a Neues Deutschland Ne tégy hamis tanúbizonyságot címmel megjelent anyagában egyenesen azt írta, hogy a tett egy beteg, őrült elme akciója volt. A lap harminc évvel később, 2006-ban elnézést kért ezért, állítva, hogy a cikket, sok másikhoz hasonlóan nem egy újságíró, hanem a Szocialista Párt egy irodájának munkatársai írták.
