Az 1910-ben, Düsseldorfban született, de Budapesten felnőtt Komáromy András érdeklődése gimnáziumi tanulmányai elvégzése után az orvosi tudományok felé fordult, így egyetemi tanulmányait is ezen a területen folytatta. A húszas évek végén a diákoknak saját maguknak kellett elkészíteniük vagy megvásárolniuk a laborfelszerelést, mellyel később dolgoztak, Komáromy pedig a nehezebb utat választotta: megpróbálta saját maga elkészíteni a szükséges kellékeket. Hamar kiderült, hogy komoly tehetsége van az üvegfúváshoz, így zsebpénze kiegészítéseként egyre több diáktársa számára készítette el különböző edények, lombikok és palackok egész sorát, rövidesen pedig tanárai is felfigyeltek a fiú nem mindennapi képességeire.
Hamarosan apró art deco díszeket kezdett készíteni, egy professzora segítségének köszönhetően már első művei Európa legnagyobb művészeti kiállításain szerepeltek, melyekről arany- és ezüstérmek egész sorát hozták el. Egy 1931-ben, Milánóban rendezett kiállításon az olaszok az üveg Michelangelo-ja jelzőt ragasztották rá – ne feledjük, ekkor a művész még csak huszonegy éves volt – amelynél megtisztelőbbet egy hazai szakmai zsűri igazán nem mondhat.
Fotó: Live Auctioneers
Komáromy üvegmunkáinak legtöbbje egy egyszerű Bunsen-égő és átlátszó, vagy színezett üveg keverőpálcák felhasználásával, speciális eszközök nélkül született. Több, mint kétszázféle üveget használt, melyek saját receptje alapján két brit gyárban készültek.
Fotó: 20th Century Glass, az animáció a szerző munkája
Az üvegfúvásban is járatos volt, egy idő után szobrai talapzatait is maga készítette, de vázáit és más, nagyobb tárgyait is ismerjük. A nagyobb munkák lassú hűtését (melynek elmaradása megrepesztette, vagy széttörte volna az alkotásokat) sem bízta speciális eszközökre, inkább egy jól bevált, átlagos gáztűzhelyet használt.
Fotó: Live Auctioneers, az animáció a szerző munkája
1935-ben már ünnepelt művészként érkezett Nagy-Britanniába, ahol a legnívósabb üvegeket árusító boltokban, valamint nagyáruházak üvegosztályain mutatta be művészetét.
Az egyik ilyen eseményről a British Pathé felvételt is készített, mely során az Aurora (a Hajnal ókori római istennője) köszönti a Napot című apró szobor megszületését kísérhetjük figyelemmel:
Komáromy élete hátralévő évtizedeit a szigetországban töltötte. 1937-ben feleségül vette Ruth Stanfordot, majd saját stúdiót nyitott a londoni Marble Arch diadalíve közelében álló házában. Egy évvel később megvásároltak egy nagyobb, délkelet-londoni házat, ahol a művész 1975-ben bekövetkezett haláláig élt és alkotott.
Fotó: Bonhams
Megrendelői közt számos nemesi, és néhány királyi családot is találhatunk, köztük az britekét, akik szenvedélyesen gyűjtötték Komáromy műveit. Teck Mária brit királyné (1867-1953) például egész sornyi pezsgőspoharat rendelt tőle, melynek magas nyakát egy mezítelen fehér nőalak helyettesítette. Ezek később Mary Glasses néven vonultak be a művészettörténetbe.
Fotó: Petit Palais
Örömmel készített állatfigurákat is: a magyar újévi szokást átemelve üvegmalacokat, húsvétkor csibéket készített, de kacsák és halak egész tömege is kikerült a műhelyéből.
Fotó: Pinterest
Felesége 1950-ben bekövetkezett halála után stílusa további fejlesztése és kísérletezés helyett inkább közérthetőbb, egyszerűbb munkákat készített, mert jól tudta, hogy ezekkel könnyebben jut biztos bevételhez, amelyre három gyermeke nevelése miatt igazán szüksége volt.
Fotó: Live Auctioneers
Életművének fontos részei a sakk-készletek, üvegékszerek, állatábrázolások, kezdeti, magyar parasztokat különböző élethelyzetekben ábrázoló szobrai, valamint az art deco jegyeit tükröző balerinái.
Fotó: Bonhams
Művei rengeteg magángyűjteményben és múzeumban megtalálhatóak, sőt, néhányuk az Iparművészeti Múzeum gyűjteményét gyarapítja.
