Hosszú betegség után, csütörtökön, a koraesti órákban elhunyt Grandpierre Károly festőművész, költő – adta hírül a hvg.hu.
Az 1949-ben született, nemzetközi hírű művész tanulmányait Kanadában, az ottawai School Of Arts-on végezte.
Apja, Grandpierre K. Endre író, költő, történész, testvére pedig Grandpierre Atilla, a Vágtázó Halottkémek alapító zenésze, csillagász, író, költő.
A legendás Grandpierre család
150 éves tradíció, hat generációs verselői tehetség és kedv jellemzi ezt a dallamos nevű családot. Apám szíve dobog bennem címmel jelent meg hatvanverses válogatás, mely felöleli a család költői termésének legjavát, s melynek borítóján a most elhunyt Grandpierre Károly festménye látható.
A VHK-s, csillagász Grandpierre Attila ükapja is költő volt, 1828-ból települt Magyarországra Svájcból, Kossuth Lajos tollnoka, afféle titkára volt, majd később harcolt Garibaldi oldalán, és Petőfinek is írt nagy hatású verset – innen indult a tradíció.
A legismertebb Grandpierre Kolozsvári Grandpierre Emil, Atilla unokabátyja, 1992-ben halt meg – kíméletlen kritikus volt, Márairól egyszer azt mondta „Márai úgy dolgozik, hogy száz fehér papírlapot letesz a Mikó utcai lakásában az íróasztalára, leírja az elsőre nagy betűkkel, hogy POLGÁR, aztán elmegy, sétál, uszodába megy, teniszezik, hazamegy, és ez az egy szó osztódás útján teleírja a száz oldalt.” – ezzel akarta érzékeltetni, hogy Márai (és itt nyilván nem az utolsó naplókra vagy a kései regényekre gondolt) milyen túlírt, híg.
Grandpierre Károly festő és költő pedig így vélekedett egy interjúban: „Tulajdonképpen csak ezért szeretnék ezer évig élni, hogy láthassam, hova futnak ki a képeim. Mert először elültetsz egy magot, kis fa lesz belőle, utána pedig már roskadozik a gyümölcstől. Azon sokat gondolkoztam, hogy mi vitte a fát arra, hogy gyümölcsöt hozzon. Legtöbb esetben ez nem feltétlen szükséges a magvak továbbviteléhez, ő mégis hoz, tulajdonképpen kizárólag azért, hogy megegyük. Ajándékosztó. Az egyik versemben le is írom, hogy igen, ez az univerzum legnagyobb törvénye: adni. A fák tudják, én pedig igyekszem tartani magam ehhez.”
