Kultúra

Csak Isten bocsáthat meg

Talán korábbi elismerései miatt szaladt el a ló a véres és olykor misztikus beütésű thrillerek Amerikába szakadt dán kedvencével. Ez a film gyalázatosan rossz.

Pedig Nicolas Winding Refn már alighanem az a kategória, akinek nem kell kuncsorognia a producereknél, nem kell bérmunkákba ölni tehetségét, s nyilván kompromisszumokat is csak ritkán köt. A film tehát, amit ő készít, az éppen az a film, amit el is akar készíteni.

Most egy bosszúfilm került ki kezei közül, amelyben a hazai igazságszolgáltatás elől Thaiföldre menekült, s ott bokszklubot üzemeltető, valójában azonban kábítószer-kereskedelemből élő amerikai aranyifjúra (Ryan Gosling) kellemetlen kötelesség hárul: meg kell, ölje bátyja gyilkosait. A pedofil báty azonban maga is bosszú áldozata: egy vérbe fagyott kiskorú társaságában talált rá a rendőrség, s a kiszálló felügyelő előbb lehetővé tette, hogy a tettest személyesen verje agyon az amúgy bordélyházat üzemeltető papa, majd egy karddal levágta a felindult szülő kezét. Végtére is a rend őre volna, ugye…

A film a továbbiakban is bővelkedik különféle szúró- és vágóeszközök általi csonkítások és mészárlások részletes bemutatásában. A trancsírozás szüneteiben az ázsiai harcművészeti filmekből elirigyelt feszült hangulatot reprodukálandó jónevű hollywoodi sztárokat látunk jelentőségteljesen ácsorogni, ücsörögni, és cudarul keményen nézni: bekúszik a dominára maszkírozott Kristin Scott Thomas is, mint bosszúért lihegő anya, egyszersmind maffiafőnök. Itt van továbbá az említett rendőr, akit (később ugyancsak mészárlás áldozatává lévő) családja és bajtársai körében van szerencsénk láthatni: részben a következő helyszíneléskor alkalmazandó nyisszentési technikát gyakorolja (a film tanúsága szerint a turista-paradicsomban a bűnesetek felderítése nem szokott eljutni az ügyészi szakaszig), részben mélabús thai popdalokat ad elő egy rendőrök számára fenntartott szórakozóhelyen. Közben folyvást szól a hatásvadász zene, minden mozdulat olyan mesterkélten súlyos, minden gesztus olyan erőszakoltan jelentőségteljes, hogy csak azért nem támad kedvünk röhögni rajta, mert a belünk már többszörösen kifordult a műmájer modoroskodást körítő perverz öldökléstől.

Oldalakon keresztül lehetne sorolni, ki mindenkitől próbált meg egy hangulatot, egy képet, egy hatáselemet újrahasznosítani az ambiciózus dán. A filmben a saját lelemény voltaképpen nem egyéb, mint mindezek leöntése több hordó vérrel. Ostoba, beteges film.

Ajánljuk: azoknak, akiket örömmel tölt el egy felhasított mellkas, egy elvágott torok, s beindulnak egy anyja holttestében a szív után matató fiú látványától.

Nem ajánljuk: azoknak, akik sem ilyesmire nem kíváncsiak, sem azokra, akik meg igenis az ilyesmire kíváncsiak.

TPP

Rendező: Nicolas Winding Refn. Szereplők: Ryan Gosling (Julien), Kristin Scott Thomas (Jenna), Yayaying Rhatha Phongnam (Mai), Vithaya Pansringarm (Chang),Tom Burke (Billy), Byron Gibson (Byron), Gordon Brown (Gordon). Forgalmazó: Vertigo Média Kft.

Hazai bemutató: augusztus 8.

 

Ajánlott videó

Olvasói sztorik