„Szegény Hazám, mivé lettél? Még a szobrom is árt valakiknek” – egy olvasónk szerint ezt írná meg versben József Attila, ha ma élne. „Á… Úgyis mindig csak a mamára gondol” – véli egy másik kommentelő.
József Attila születésnapja (április 11. ) 1964 óta egyben a magyar költészet napja is. A klasszikusok egyik ismérve, hogy mondanivalójuk örökérvényű, mindig aktuális. Az 1905-ben született József Attila számos gondolata, verse tényleg olyan, mintha ma írta volna.
Anélkül, hogy valamiféle irodalomóra hangulatát varázsolnánk ide, idézzük fel néhány sorát! Itt van például az 1935-ben született „Levegőt!”: „Számon tarthatják, mit telefonoztam / s mikor, miért, kinek. / Aktákba irják, miről álmodoztam / s azt is, ki érti meg.”
Egy évvel később a „Világosítsd föl” című döbbenetes versében így elmélkedik: „Talán dünnyögj egy új mesét, / fasiszta kommunizmusét”.
De sorolhatnánk a ma is aktuális sorokat, az egyre több gyerek által vágyott gazdagságról (de legalább vágyott libasültről vagy kuglerről), arról, hogy sokaknak ma is csupán pénzt hoz fájdalmas éneke (s persze hozzá szegődik a gyalázat), vagy mondjuk, a tisztességről (Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! / Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.).
Megkérdeztük olvasóinkat, szerintük milyen új mesét dünnyögne ma a költő, ha élne.
Sosem tudjuk meg, mit írna ma, de közelebb kerül a Dunához
fotó: mti
A legtöbben azon a véleményen vannak, hogy ma is hasonló cipőben járunk, mint József Attila idejében, így nem tudna mást írni, mint a húszas–harmincas években. „A probléma mit sem változott! Nyomor, szegénység, kivándorlás… lehetne sorolni hosszan! Csak az országrablóknak van jó világ!” – fejtette ki e véleményét az egyik olvasónk. Ugyanerre rímel az a bejegyzés is, ami szerint „Nem változik a magyar! Romba dönti önmagát, s a hazát. Nem tiszteli az anyát, ajnározza a kurvát. Persze ez nem véletlen, hisz saját terméke. Kurva idők következnek.” Ugyanez más megfogalmazásban: arról, hogy a felszín alatt semmi nem változott.
„Verseinek szinte minden sora a mai napig érvényes. Esetleg a butaság intézményesítéséről lenne mit írnia” – írta egy másik hozzászóló. Van, aki szerint a vészterhes időkről vagy a szegénységről, van, aki szerint a Disznófejű Nagyúrról (ezt mellesleg eredetileg Ady „követte el”) írna a ma szülinapos költő.
Mint gyakorlatilag minden bejegyzésünkre, itt is hamar megjelentek a – különböző vérmérséklettel és stílusban írt – pártpolitikai vélemények. Ezeket itt nem idéznénk. Helyette említsük meg, hogy Balog Zoltán miniszter a versünnep alkalmával azt is kiemelte, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma két költő-államtitkárt (Szőcs Géza és L. Simon László – a szerk.) is „elfogyasztott már”. Az MSZP-s Hiller István – mintha csak lapunk kérdésére válaszolna – közleményében azt írta, József Attila ma sok verset írna, és nehéz lenne megjelentetnie azokat. Lennének, mert vannak új horger antalok, akik már előre mindent jobban tudnak és „a károstól a köz érdekét szem előtt tartva” megóvnak.
Jobb, ha soha nem tudjuk meg – gondolja valaki. Ha jobb, ha nem, ez így van: sosem tudjuk meg.
