Az Alföldi-éra egyik utolsó bemutatójaként (hátra van még négy!) a fiatal marosvásárhelyi író, Székely Csaba Bányavirág című darabját láthatja az a néhány szerencsés néző, akinek sikerült jegyet szerezni a darabra. A Stohl András és László Zsolt jutalomjátékára épülő fekete komédiát, vagy inkább fekete humorral átszőtt tragédiát gyakorlatilag végigröhögjük, miközben az egy erdélyi falu (vagy ahogy az ottaniak mindig kijavítják: község) kilátástalanságáról, az ott élők súlyos tragédiáiról szól.
A nyomor oka ismerős: bezárták a bányákat, s az ottaniaknak reményük sincs semmilyen munkára. A sivár napokat a pálinka próbálja feledtetni. Az ital különösen a két főszereplő – a középkorú Vajda Iván (László Zsolt), és a családos orvos, Csillag Mihály (Stohl András) – mindennapjait határozza meg. Mindketten masszív alkoholisták, a másfél órás előadás alatt annyi pálinkát (nyilván vizet) isznak meg, hogy nézni is fáj. A falu (község) másik jellegzetessége, hogy itt mindenki önkezével vet véget életének.
László Zsolt, Tompos Kátya és Stohl András
Fotó: MTI / Kallos Bea
Bár van néhány mellékszál (a szomszédasszony viszonzatlan szerelme Iván iránt, az idős apját kényszerűen ápoló Iván és a hazatérő, az otthoniakba sikertelenül némi életet lehelni próbáló húga kapcsolata), a középpontban egyértelműen az önpusztítás áll. Eközben „Magyarból” egy mézeskalácsszerű képet szeretnének látni a székelyek hagyományőrzéséről, a szegényen is boldog emberekről. Időnként ki is megy a tévé, ilyenkor Iván felveszi a székely-gatyát és némileg zavartan és persze pálinkagőzösen arról beszél, amit a magyarországi nézők látni szeretnének.
Pedig többször utal rá, hogy utálja ezt a kirakatszereplést, a hagyományőrző, a szerényen-szegényen is boldogan élő közösségről, miközben a való a nyomorúság, a tradíció eltékozlása, az alkoholizmus és az öngyilkosság. Azért rendre előhúzza a fiókból, ha kell, a székely – és a magyar zászlót, a hagyományos gatyát, és eljátssza a szerepet a kamera kedvéért.
A darab utolsó harmada Mihály és Iván már-már burleszkbe illő merev-részeg nagyjelenete, akik miután eltemetik az”egyetlen jó embert”, a nem ivó, kissé együgyű szomszédot, Illést (Szarvas József feledhetetlen alakítása), megpróbálnak bejutni a viskóba, de legalábbis megszerezni a bent lévő pálinka-utánpótlást. Mit mondjunk, nagyon meggyőzően és viccesen alakítják a masszív részeg kettőst.
Fotó: Znamenák István
Nagy nehezen rátalálnak a „Magyarból jött” ajándék palacsintatévére. Nem kis erőfeszítéssel (és nézői hasfal-megpróbáltatással) bekapcsolják, és az ismerős, napi aktuális híradójelenetek között feltűnik a faluról (községről) nyilatkozó Iván. Igen: székelygatyában. Igen: a hagyományőrzésről beszélve, és hogy mennyire szeretnek, még így, szegényen is itt élni. És hogy milyen boldogok, hogy ilyen gyönyörű az őket körbevevő erdélyi táj.
A bejátszást együtt nézzük a holtrészeg nyilatkozóval, és szintén holtrészeg orvos barátjával. Röhögünk, persze, hiszen vicces, ahogy Iván csetlő-botló nyelvvel mondja fel az elvárt szöveget. Aztán a végén elsötétül a képernyő, vége a darabnak.
A nézőnek pedig ott marad az a bizonyos gombóc a torkában.
| Bányavirág |
| A Bányavirág a Nemzeti Színház és a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház közös produkciója, a darabot a Nemzeti Színház Kaszás Attila Termében játsszák, rendezte Sebestyén Aba. Bemutató: március 23. Az előadásban László Zsolt, Stohl András, Tompos Kátya, Szarvas József, Söptei Andrea és – furulyán – Kerényi Róbert játszik. Az eredetileg Marosvásárhelyen bemutatott Bányavirág-előadás tavaly elnyerte a Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) legjobb előadásnak járó fődíját. |
