Hitchcock [filmpremier]

Összehasonlíthatatlanul érdekesebbek azok a remekművek, amelyeket a Mester készített, mint ez a halovány film, amely arról szólna, hogy a címszereplő miként is dolgozott.

Az idősödő filmrendezőnek gondjai vannak: Új tervének gyártását a Filmstúdió nem hajlandó finanszírozni, ezért kénytelen kockára tenni teljes magánvagyonát. Továbbá: nemcsak a cenzúrabizottsággal kell megküzdenie, hanem egyre gyarapodó testsúlyával is. Ráadásul magánélete is válságba került, arra gyanakszik, hogy évtizedeken át hűséges felesége holmi kalandba keveredett – miközben maga a rendező az új film női sztárjáért epekedik, persze, csak biztonságos távolságból. Lássuk be, az efféle, alkotói válságról, képzelt szerelmi háromszögről, fogyókúráról és önismereti vívódásokról szóló szüzsé halálosan érdektelennek ígérkezik – hacsak nem kapcsolódik Hitchcock ma is jól csengő nevéhez. De kapcsolódik. Ez benne a bolt.

Stephen Rebello magyarul is olvasható, a Psycho c. legendás thriller keletkezéséről szóló filmtörténeti munkája alapján profi hollywoodi forgatókönyvíró, a Fekete hattyút is jegyző John J. McLaughlin épített fel egy sztorit, rendezőként a korábban ugyancsak főként forgatókönyvekkel nevet szerzett Sacha Gervasi debütál. A filmet azonban nem ők, hanem a főbb és epizódszerepekben egyaránt hemzsegő sztárszínészek viszik a hátukon. Elsősorban a Hitchcock feleségét játszó Helen Mirren, aki valóban életet lehel abba a fárasztó közhelybe, amely szerint „minden sikeres férfi mögött egy nő áll”. A film szerint ő nemcsak a mester múzsája, harcostársa, ötleteinek kibontakoztatója volt, de nélkülözhetetlen alkotótárs is, aki nélkül a nagy Hitch sosem lehetett volna azzá a csodált alkotóvá, akinek ma ismeri a világ (tavaly a világ egyik legjelentősebb filmes orgánuma, a Sight & Sound tízévente sorra kerülő szavazásán Szédülés c. filmklasszikusát minden idők legjobb filmjévé választották). Magának a Nagy Borzongatónak a megformálásával már több a gond. A szerepre kiválasztott Anthony Hopkins kétségtelenül napjaink egyik legjelentősebb színésze, de még ő sem lehet képes egy alkatától ennyire idegen alak életre keltésére. Tisztességgel helytáll, megjeleníti az önbizalomhiány és ösztönös zsenialitás között liftező filmkészítőt éppúgy, mint saját elfojtásait, vágyait és a benne lakozó sötét ösztönöket a filmjeiben szublimáló művészt. Féltékeny férfinak sem utolsó, s elhisszük neki, amikor őszintén szembesül azzal, hogy párja nélkül milyen keveset ér művészete és élete. Csakhogy végig küzdeni látjuk a címszereplőt azzal az egyszerű ténnyel, hogy a legcsekélyebb mértékben sem hasonlít magára a címszerepre. Ezért műhasa, kitömött, karikaturisztikusan lefittyedő szája, Hitchcock beszédmodorának utánzására tett kísérletei akkor is modorosságnak hatnak, ha tudjuk, hogy ezen a pályán nem győzhetett volna.

Ajánljuk: azoknak, akik szeretik úgy tudni, hogy zsenik valójában nincsenek, s azt hiszik, ha háttérinformációkat szereznek magánéletükről, akkor tehetségüket, s az őket mozdító géniuszt is egyszerre csak megértik.

Nem ajánljuk: azoknak, akik a Mester műveihez méltóan izgalmas filmre számítanak: visszafogott melodrámának vagyunk tanúi.

TPP

Hitchcock – színes, feliratos amerikai romantikus dráma, 2013. Rendezte: Sacha Gervasi. Szereplők: Anthony Hopkins (Hitchcock), Helen Mirren (Alma), Scarlett Johansson (Janet Leigh),Jessica Biel (Vera Miles), Danny Huston (Whitfield Cook), Michael Stuhlbarg (Lew Wasserman), Toni Collette (Peggy). 98 perc. Forgalmazó: InterCom

Hazai bemutató: február 7.

 

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.