Bár ez utóbbira nem esküdnék meg. Van némi ellentmondás abban, hogy Tolkien a világirodalomban is számon tartott meséje elsősorban 8-10 éves fiúgyerekek fantáziavilágát tudja benépesíteni kedves és félelmetes, tiszta szívű és elvetemült, hősies és cselszövő alakjaival – a filmváltozat azonban 12-es karikával indít. Méltán. Mert miről is van szó? Arról, hogy mennek benne a hősök, fene elszántan. Vissza kell venni a sárkánytól a távoli hegy belsejében lévő birodalmat, az egykori hazát. De míg a hegyig elér a maroknyi csapa t – király és mágus, harcosok és persze a könyvei közé hazavágyó manó: a hobbit –, annyiféle veszéllyel kell megküzdeniük, hogy csak győzzük kapkodni a fejünket. Hörgő óriásfarkasokon lovagló szörnyek, különféle ártó és segítő gnómok, vért szomjazó sötét fajzadékok – horrorfilmet látunk voltaképpen. Három dimenzióban, ami a technikai paramétereket, és egy dimenzióban, ami a mű belső közlendőjét illeti.
A jó mese mindig befogadója legmélyebben őrzött, talán már születése előtt rögzült belső képeit használja, azokról beszél, azokon keresztül üzen. Ezért minden igaz mese univerzum, és valódi, szellemi természetű lényünket, ha úgy tetszik: az ego uralma alá még nem vetett lelkünket szólítja meg. Erre a közvetlen hatásra, a belső képek elővarázslására törekedett, ezt valósította meg a különféle északi mítoszok elemeit művébe emelő angol író is.
Ám az írásából készült filmváltozat egészen más ügy. Itt minden kívülre helyeződik. Ott van, mert szakemberek ügyesen megformálták, minden helyszín és szereplő, készen, kompaktan, a jelenkor tömegkulturális termékeivel kompatibilis egyértelműséggel. Farkasemberek, zombik, vámpírok, alienek, ufók, E. T.-k (már, ha ez utóbbi írható többes számban) a referenciái, viszonyítási pontjai a filmes világnak. Peter Jackson a Gyűrűk ura-trilógia után A hobbitból is trilógiát készít, őrületes pénzekből, elképesztő eszköztárral, hihetetlen reklámkampánnyal. A most tárgyalt darabban is percenként kerülnek a hősök halálos veszélybe, repülnek fel és zuhannak le, ég, omlik, zajlik, robban körülöttük minden. De: a főhősök élete egy percig sem forog veszélyben, még ha faágon csüngenek is a szakadék fölött, arcukba meg rettentő fenevadak vicsorognak. Jön a csoda, mert ki van fizetve. A közölt gondolatok viszont (otthonról, hazáról, bátorságról s egyebekről) tényleg egy óvodáshoz illő szinten egyszerűek. Nincs tehát valódi tétje a hercehurcának. Hacsak a megtérülés kérdését ide nem vesszük. Ám aggodalomra semmi ok: lesz tengernyi néző (itt jelzem, ez még csak az első rész, afféle expozíció a későbbi felszabadító küzdelmekhez), temérdek eladott mütyür, játékprogram – és profit. Profit, profit, profit. Vagy mi a manó.
Ajánljuk: kiskamasz fiúgyermekeknek és gyermeki lelkületű nagyobbaknak. Megtekintés előtt tessék elmenni pisilni!
Nem ajánljuk: tériszonyban szenvedőknek.
TPP
The Hobbit: An Unexpected Journey – színes, magyarul beszélő amerikai-új-zélandi mesefilm, 2012. Rendezte: Peter Jackson. Szereplők: Martin Freeman (Zsákos Bilbó), Ian McKellen (Gandalf), Richard Armitage (Tölgypajzsos Thorin),Andy Serkis (Gollam), Hugo Weaving (Elrond), Ken Scott (Balin). 169 perc. Forgalmazó: Fórum Hungary
Hazai bemutató: december 12.
