Kultúra

Ég, Föld és bioromantika: megnyílt Koppány Attila kiállítása

Buthy Lilla

2012. 10. 08. 08:23

Koppány Attila alkotásaiból nyílt tárlat a Művészetek Házában. Az október végéig látogatható kiállítást Izinger Katalin művészettörténész ajánlotta a jelenlévők figyelmébe.

Izinger Katalin elárulta, hogy örömmel tett eleget a felkérésnek; az alkotóval és munkáival kapcsolatban a következő gondolatait osztotta meg a jelenlévőkkel: Megszokhattuk már, hogy bizonyos festőművészek váratlan meglepetést és fejtörést okoznak nézőiknek. Koppány Attila is ezt teszi velünk. Nem mintha nem ismernénk őt kimeríthetetlen kísérletező kedvéről, tudós precizitásáról, nyughatatlan felfedezőútjairól, a folyamatos megújulásról.

bezárja az ablakot

Kétségtelen, Koppány Attilából nehéz felkészülni. Amikor éppen összegeznénk egy-egy sorozatának mondandóját, újabb világhódító kalandra szólít fel bennünket. Most éppen Ég és Föld felfedezésére.

Tudjuk, hogy minden dolgok legbensőbb sajátja a titok. Mégis bennünk van az igyekezet, a kíváncsiság, hogy megfejtsük őket, hogy a mélyükre hatoljunk. Szeretnénk minél többet megérteni abból, amit látunk, a műről éppúgy, mint alkotójáról. Szeretnénk közel kerülni hozzá, érezni, azonosulni vele, megismerni gondolatait, együtt haladni vele. Mindenkiben benne van a természetes vágy és kíváncsiság, hogy minél többet megragadjon a láthatatlan, de létező ismeretlenből, valamint a látható világból. Azonban a valóság mindig más arcot mutat és nehezen megragadható. Bármily furcsa, a megközelíthetetlenségtől és a távolság legyőzhetetlenségétől az érdeklődés intenzitása nem csökken, hanem egyre nő. Minden, ami igazán érdekes és rejtelmes, az további kíváncsiságot, újabb feszültséget ébreszt bennünk, és ez újabb kutatásra, újrakezdésre szólít fel bennünket, laikusokat, tudósokat és művészeket egyaránt.

A magyar művészettörténetben Kállai Ernő a Természet rejtett arca című írásában fejti ki a mikro- és a makrokozmosz egyetemes összefüggéseit.

Koppány Attila legújabb sorozatában a természet törvényeinek megjelenítésén munkálkodik. Nem biológiai, hanem művészeti és esztétikai szempontból kutatja az organikusan és strukturálisan szerveződő sejtek világát és azokat az összefüggéseket, amelyeket képi eszközökkel is rögzíthet.

A megértést segítve messziről tekint a jelenségekre. Az élet szerveződésének logikája, a világ lényege, az ember és a természet kapcsolatának megragadása foglalkoztatja. Nem kis dologra vállalkozik!… A természet jeleit aprólékosan megvizsgálta, és rájött arra, hogy ebből az atomizált jelrendszerből, struktúrákból és fraktálokból – a teremtés mintájára – minden felépíthető. Festményei rejtett, lelki tájakra vezetnek.

Összefogottság és erős színkontrasztok, líraiság és lágy színharmóniák figyelhetők meg a képeken. Ezek a biologizáló, táguló-összehúzódó, kicsinyített és felnagyított, felülnézetből láttatott, a természeti alakzatokra visszautaló, egységes szövetet képző kompozíciók a legizgalmasabb darabjai a kiállításnak.

Egyfajta bioromantika ez – mondaná Kállai Ernő, a két világháború közötti kritikaírás legsokoldalúbb alakja. Kállai nem értett egyet azzal, hogy az absztrakt művészet elszakad a valóságtól. Az absztrakt művek belső szerkezetét a sejtek működéséhez hasonlította: a természetben működő összefüggéseket fedezte fel a nonfiguratív világban. A bioromantika nem tűnt hosszabban tartó jelenségnek bármelyik izmusnál. Egyfajta modern természetvallás kifejezése volt, azonban ez a gondolatforma mind a mai napig termékeny talaja az újabb generációknak. “Aki a természetet csak tájképként vagy csendéletként tudja élvezni, az fennakad ezeknek a képi jeleknek az ornamentikáján, anélkül, hogy elementáris, a természet szelleméből fakadó életerejének ösztönzését be tudná fogadni. Ezeknek a képeknek a nézéséhez olyan fantáziára van szükség, amely fel tud nőni szociális és biológiai kapcsolatok bonyolultságához és a rejtett irracionális tényezőkhöz; röviden szólva létünk általános elveihez.” – írja Kállai.

A mikrovilág határozza meg Koppány Attila motívumait, innen jut el a makroformához, az univerzum térképszerű ábrázolásához. Töredékekben láttatja az egészet. Művészete mégis szabad, öntörvényű, absztrakt festészet, ahol a kép színek, formák, ritmusok variánsaiból épül föl; művészete analízisre épül, analizálja a látványt, tiszta festőiségre törekszik. Az emlékek, víziók és helyek a gesztusok festői nyelvezetén szólalnak meg.

Spontaneitás – tudatosság, véletlen – kiszámítottság, szigorú, racionális struktúrák és érzékeny festőiség, ezek a festészetére legjellemzőbb ellentétpárok.

A kiállítás megnyitónak legfeljebb annyi értelme van, mint a színházi előadás előtt a gongnak. A lényeg, az igazi hatás, az élmény azután kezdődik. A gong arra jó, hogy felhívja az érkezők figyelmét, hogy valami megkezdődik, hogy mostantól forduljanak a tárgy felé és engedjék, hogy szép lassan hatni kezdjenek a formák, a színek.

Koppány Attila:

Koppány Attila Enyingen született, diákéveit Székes­fe­hér­vá­rott töltötte. Képzőművészeti kö­rök­ben és szabadiskolákban ismerkedett meg a festészet és a grafika technikáival és az alkotás alapvető folyamataival. Székesfehérvárott Áron Nagy Lajos és Ballagó Imre festőművészek tanítványa volt, ebben az időszakban két al­ka­lom­mal díjazták aranyéremmel munkáit (1963, 1965) a Keszthelyi Helikon Ünnepségeken.

1966-tól Budapesten tanult tovább. Rendszeres képzőművészeti tanulmányokat a Műegyetem Építészmérnöki Karán a Rajz és Formaismeretek Tanszék művészeti kurzusain, illetve a tanszék műtermeiben folytatott. Mesterei Boross Géza és Máriási (Masznyik) Iván festőművészek voltak.

Első önálló kiállítását Budapesten 1968-ban Dr. Pogány Frigyes professzor, az Iparművészeti Főiskola főigazgatója nyitotta meg. Ezután már rendszeresen kiállító művész. A Fejér megyei képzőművészek kiállításain 1974-től 1977-ig szerepelt. 1977-ben a megyei tárlat díját nyerte el grafikai alkotásaival. 1977-ben költözött Győrbe, ahol azóta is minden megyei tárlaton szerepelt, és 1981-től számos jelentős országos tárlaton is bemutatták alkotásait, külföldön pedig Erfurtban, Grazban és Sochauxban rendezett egyéni tárlatot. 2009-től ismét részt vesz a Fejér megyei tárlatokon.

bezárja az ablakot

A Magyar Festők Társasága és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete mellett számos művészeti egyesület tagja, így néhány éve a Székesfehérvári Művészek Társaságának is. Művei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galéria, a Xantus János Múzeum, a győri Városi Művészeti Múzeum gyűjteményében, a Körmendi-Csák Kortárs Művészeti Gyűjteményben, a Rechnitzer Gyűjteményben valamint középületekben és számos további magángyűjteményben. Székesfehérváron a Jáky József Szakközépiskola aulájában látható Földmérők című mozaikképe.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.