Kultúra

Michael [filmpremier]

Arany Pálmára jelölt osztrák kamaradráma egy pedofil férfi és az általa fogva tartott tízéves kisfiú kapcsolatáról. Szenvtelenségében provokatív rettenet.

Nem kis feladatra vállalkozik, aki megnézi ezt a filmet. Markus Schleinzer drámája nem csak súlyos témája, hanem kiürült, lecsupaszított formavilága miatt sem könnyű falat. Statikus beállítások, realista kistotálok mutatják be a 35 éves férfi, Michael, és a pincéjébe zárva élő, szőkésbarna Wolfgang utolsó öt hónapját.

A purista rendező művében eleinte úgy tűnik, egy hétköznapi család élet pillanatait láthatjuk: egy férfi dolgozik a munkahelyén, egy biztosítóban, hazamegy, vacsorát készít, lehúzza a redőnyt, eszik egy kisfiúval, tévét néz vele, fogat mos. Nem lenne ebben semmi furcsa, ha nem látnánk a pinceajtót lezáró vastag hevederzárt, a kipárnázott ajtót és a bent uralkodó vaksötétet, amelyből a kisfiú kilép.

Ahogy a férfi mossa magát a csapnál, abban sincs első ránézésre semmi különös. Pár másodperc múlva mégis leesik, mi után mosakszik. Tudjuk, mi történt, képzeletünk élénkebben pótolja a hiányzó képsorokat, mint ha látnánk. Nincs filmzene, ami figyelmeztetne, hogy valami ijesztő következik, nem vált ki automatikusan rosszullétet a nézőben egy alsó kameraállás vagy furcsa szög. A naturalizmusban rejlik a film ereje. Így válhat a lassan lecsukódó garázsajtó a fogság legijesztőbb szimbólumává.

Párbeszéd alig zajlik a műben, emberi hangot és reakciókat a férfi környezetében, munkatársaitól, kórházi betegtársától, nővérétől és a rádióból, televízióból hallani csak, ez a hangkulissza még jobban kiemeli a beteg pszichében tátongó űrt. Az „átlagos” napi cselekedetekből lassan bontakozik ki a dráma, melyet aztán váratlan csavarok tesznek mégis fordulatossá és feszültséggel telivé.

Nem lehetett könnyű a szereplők, sem a címszerepet kiválóan alakító Michael Fuith, sem a kisfiút megjelenítő David Rauchenberger dolga. A rendező jó érzékkel választotta őket, és nem véletlenül: korábban Haneke casting direktoraként dolgozott. Ismerős volt tehát számára a hétköznapi élet leple alatt rejtőzködő borzalom természete.

Kinek ajánljuk?

Erős gyomrúaknak. Fesztiválfilmek kedvelőinek.

Kinek nem ajánljuk?

Érzékenyebb lelkű szülőknek.

Michael – színes, feliratos, osztrák filmdráma, 96 perc, 2011. Rendezte: Markus Schleinzer. Szereplők: Michael Fuith (Michael), David Rauchenberger (Wolfgang), Gisella Salcher (Christa), Christine Kain (anya), Ursula Strauss (testvér), Victor Tremmel (sógor). Forgalmazó: Vertigo Média Kft.

Hazai premier: június 7.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.