A nyilvánosság nem akarja, hogy ez a kivégzés megtörténjen. Az áldozat családja nem akarja, hogy ez a kivégzés megtörténjen. A St. Louis megyei ügyészség nem akarja, hogy ez a kivégzés megtörténjen
– idézte a Guardian Marcellus Williams egyik ügyvédjét, Jonathan Pottst még hétfőn.
Egy nappal később, szeptember 24-én Missouriban egy méreginjekcióval kivégezték az 55 éves Marcellus „Khaliifah” Williamst, aki 24 évet töltött el a halálsoron.
1998. augusztus 11-én a nappali órákban Williams egy ablakot betörve bejutott a 42 éves szociális munkás és egykori újságíró, Lisha Gayle otthonába. Miután a férfi meghallotta, hogy folyik a víz a zuhanyban, magához vett egy kést, majd 43-szor megszúrta az emeletről közben lejövő nőt, aki a helyszínen életét vesztette. Williams ezek után magával vitte áldozata pénztárcáját, valamint a nő férjének a laptopját, továbbá elvitte Gayle kabátját is, hogy elrejtse a vért az ingén. A férfi barátnője később rá is kérdezett, miért hord ekkora hőségben kabátot. A barátnő látta a laptopot is, amit néhány nappal később Williams eladott.
Az ítélet szerint mindez így történt.
Támogatói szerint a Williams elleni per nem volt tisztességes.
Sőt, az ügyben elsőként eljáró ügyészség visszavonta a korábbi álláspontját, de a meggyilkolt nő családja, valamint több, a férfi elítélésében szerepet játszó esküdt is ellenezte Williams kivégzését.
A főügyészség azonban, amelynek a nyomozáshoz semmi köze nem volt, mindenáron megpróbálja halálkamrába vezetni az ügyfelemet. Ez rendkívül szokatlan és egyben ijesztő
– fogalmazott Potts egy nappal a kivégzés előtt.
A férfi az utolsó perceit a spirituális tanácsadójával töltötte, utolsó nyilatkozatában pedig az áll: „Minden helyzetben minden dicsőség Allahnak!!!”
Williams egyébként iszlám imavezetőként szolgált a börtönben, ideje nagy részét a költészetnek szentelte.
Korábban már kétszer is az utolsó pillanatban állították le a kivégzését.
- 2015 januárjában Missouri állam legfelsőbb bírósága adott újabb időt az ügyvédeinek egy DNS-vizsgálathoz,
- 2017 augusztusában pedig – arra hivatkozva, hogy a gyilkos fegyveren nem mutatták ki az újfajta tesztek Williams DNS-ét, csak egy másik, ismeretlen férfiét –, az akkori republikánus kormányzó, Eric Greitens néhány órával a tervezett kivégzés előtt újabb haladékot adott.
Greitens felállított egy korábbi bírókból álló testületet az ügy kivizsgálására, ám az utódja, a jelenleg is kormányzó és szintén republikánus Mike Parson feloszlatta a bizottságot, és szorgalmazta a kivégzés végrehajtását.
Ezt a testületet közel hat éve hozták létre, itt az ideje, hogy továbblépjünk
– üzente tavaly nyári közleményében Parson, aki szerint a halogatás magát az igazságszolgáltatást akadályozza, az áldozat családját pedig továbbra is bizonytalanságban tartja. Így aztán feloldotta a kivégzés végrehajtásának felfüggesztését is – anélkül, hogy konkrét időpontot jelölt volna ki.
Számos érv szólt a kivégzés ellen
A Williams felmentését célzó lépések 2024 elején kaptak újabb lökést.
Januárban Wesley Bell, St. Louis megye demokrata ügyésze – aki az egyik szószólója a missouri bűnügyi igazságszolgáltatás megreformálásának – Williams ítéletének hatályon kívül helyezése érdekében benyújtott egy indítványt, amelyben arra hivatkozott, hogy az ismételt tesztek – három független szakértő szerint – nem mutatták ki a késen a férfi DNS-ét, és a gyilkos eszközön nem voltak rajta a férfi ujjlenyomatai sem.
Mrs. Gayle gyilkosa jelentős mértékben hagyott hátra tárgyi bizonyítékokat, ám ezek egyike sem köthető Marcellus Williamshez
– írta az ügyész, hozzátéve: az új bizonyítékok is arra utalnak, hogy Williams valójában ártatlan. Azt is jelezte, hogy a férfi ügyvédje az alapeljárásban nem végzett érdemi munkát.
Ezt egyébként elismerte Williams első ügyvédje, Joseph Green is. Azzal védekezett, hogy akkoriban zajlott egy másik súlyos ügye is, azt a Kenneth Baumrukot képviselte a bíróságon, aki a feleségét lőtte le 1992-ben egy bírósági tárgyalóteremben – emiatt Williams védelmére már nem maradt elég ideje.
Nem hiszem, hogy a legjobb teljesítményt kapta volna tőlünk
– nyilatkozta a ma már bíróként dolgozó Green.
A kés további vizsgálata azt is feltárta, hogy az ügyészség munkatársai nem a szabályok szerint kezelték a fegyvert a gyilkosság után, így például kesztyű nélkül nyúltak hozzá. Egy igazságügyi szakértő szerint a fegyver helytelen kezelése ellehetetlenítette annak a megállapítását, hogy valaha rajta lehetett-e Williams ujjlenyomata a késen.
Az egyik ügyészségi nyomozó, Edward Magee DNS-ét később meg is találták a késen, de a büntetőügy első ügyészét, Keith Larnert sem tudták egyértelműen kizárni, sőt, ő az idén be is vallotta, hogy legalább ötször kesztyű nélkül nyúlt a késhez.
Ügyvédei akkor hangsúlyozták: ez a megállapodás nem a bűnösség beismerése a férfi részéről, pusztán az élete megmentéséről szól, és a későbbiekben új bizonyítékokat keresnek az ártatlansága bizonyítására.
A megállapodást aláírta egy bíró és az áldozat családja is, ám Andrew Bailey, Missouri republikánus állami főügyésze a St. Louis megyei ügyészség akarata ellenére továbbra is szorgalmazta a kivégzést, ezért megtámadta a megállapodást, amit aztán az állami legfelsőbb bíróság is blokkolt.
Williams ügyvédei és a St. Louis megyei ügyészség az utolsó pillanatig próbálta megakadályozni a kivégzést – hiába. Egy hétvégi beadványában Wesley Bell hivatala azt állította: a férfi perében az ügyészség „alkotmányos hibákat” követett el, egyúttal példának hozta fel Keith Larner legutóbbi vallomását, aki úgy fogalmazott, hogy
A tényekhez tartozik, hogy jelenleg Missouri lakosságának nagyjából 80 százaléka fehér, és valamivel több mint 10 százaléka fekete. Bell beadványát az állami legfelsőbb bíróság elutasította.
Végül kedden az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága is elutasította (három liberális bíró különvéleményével) a kivégzés leállítását. Andrew Bailey azzal érvelt a bíróság előtt, hogy az eredeti ügyész is úgy látta: a fekete esküdtek elutasítása nem faji indíttatású volt, és szerinte akkoriban a bizonyítékok csupasz kézzel való megvizsgálása megszokott eljárás volt. A főügyész hivatala emellett olyan bizonyítékokra támaszkodott, mint például Williams barátnőjének, illetve a férfi egy korábbi cellatársának tanúvallomása.
Utóbbi, Henry Cole ugyanis azt állította, hogy 1999-ben – mikor egy másik ügy miatt Williams a cellatársa volt – beismerte neki a gyilkosságot, sőt, részleteket is elárult azzal kapcsolatban. Bár Keith Larner azt állította: „ők voltak a két legerősebb tanúm, akikkel valaha találkoztam egy gyilkossági ügyben”, Williams ügyvédjei szerint ez a két tanú nem megbízható, más ügyek miatt korábban már voltak elítélve, és egy 10 ezer dolláros jutalom bírta őket rá a tanúskodásra.
Sem Bailey, sem Parson nem reagált arra, hogy az áldozat családja is kérte a halálbüntetés végrehajtásának elhalasztását, inkább azt hangsúlyozták, hogy az évek során a különböző bíróságok rendre helyben hagyták a Williams ellen hozott halálos ítéletet.
Williams ügyvédjei úgy döntöttek, felkavarják a vizet a DNS-bizonyítékok körül, az állításaikat azonban a bíróságok már több alkalommal is elutasították. Williams kimerítette a lehetséges eljárási és bírósági utakat. A tény az, hogy Williamst bűnösnek találták, nem a főügyészség, hanem az esküdtszék, és ezt a bíróságok is megerősítették
– olvasható Parson hétfői közleményében, míg Bailey szóvivője arra mutatott rá: az állam legfelsőbb bíróságának döntése szerint „nincs hiteles bizonyíték a tényleges ártatlanságára.”
Erre viszont Bellék azzal érveltek: ha bármi kétség felmerül egy vádlott bűnösségével kapcsolatban, akkor nem lehet végrehajtani a halálbüntetést, mert az visszafordíthatatlan.
Williamsnek helyi idő szerint kedden 11-kor adták be a halálos injekciót, a kivégzést egy másik szobából kísérte figyelemmel a fia és két ügyvédje.
Kivégzések az USA-ban
A kivégzés ellen számos magánszemély és szervezet is felszólalt. Többen, így a Williamset védő Potts is úgy véli, az ilyen esetek csak aláássák az emberek bizalmát az igazságszolgáltatásban.
Mások a döntés mögött álló rasszizmus, illetve a halálbüntetés igazságtalansága miatt emelték fel szavukat.
Ma Missouri egy újabb ártatlan fekete férfit lincselt meg
– írta közleményében az egyik legrégebbi és legbefolyásosabb amerikai polgárjogi szervezet, a NAACP elnöke, Derrick Johnson.
Michelle Smith, a Missuouriak a Halálbüntetés Eltörléséért elnevezésű szervezet társelnöke úgy nyilatkozott:
Ismerek embereket, akik azt mondják, »nem szabad ártatlan embereket megölnünk, viszont hiszek a halálbüntetésben«. De ha általánosságban hiszel a rendszerben, az azt jelenti, hogy neked oké, ha ártatlan embereket is megölnek, mivel a rendszer nem tökéletes. Szükségszerű, hogy ártatlan embereket is meg fognak ölni.
Az Egyesült Államokban az elmúlt 40 évben legalább 200 halálraítéltet mentettek fel.
Bell indítványát egy 2021-ben életbe lépett missouri törvény tette lehetővé, amely szerint az ügyészek kérvényezhetik egy ítélet megszüntetését, ha a fogvatartott ártatlan, vagy más okból lett hibásan elítélve. A jogszabály alapján eddig három férfi szabadult a börtönből:
- Kevin Stricklandet több mint 40 év után, három gyilkosságért ítélték el, a bíró 2021-ben viszont úgy döntött, 1979-ben jogtalanul tették meg ezt.
- Lamar Johnson csaknem 28 évet töltött börtönben, mikor 2022-ben kiengedték. Ő is mindig ragaszkodott az ártatlanságához, barátnője szerint vele volt a gyilkosság idején, egy tanú pedig utóbb elismerte: a rendőrök zaklatták őt, hogy Johnson ellen valljon.
- Christopher Dunn 34 évet töltött a rácsok mögött egy 15 éves fiú meggyilkolásáért. Az ítélet alapja egy akkor 12 és egy 14 éves fiú tanúvallomása volt. Az egyik később azt mondta, csak azért vallott Dunnra, mert azt hitte, hogy egy rivális banda tagja, a másik pedig sokszor változtatott állításain.
Williams volt a harmadik missouri fogvatartott, akit ebben az évben végeztek ki, és a századik azóta, hogy az állam 1989-ben újra alkalmazza a halálbüntetést. A férfit segítő szervezetek és ügyvédek a kivégzés után közölték: a történtek arra sarkallják őket, hogy tovább harcoljanak a halálbüntetés ellen.
