Bár Tajvanon január 13-án tartották az elnök- és a parlamenti választást, a kormányzó Demokratikus Haladás Párt (DPP) jelöltje, a William Lai néven is ismert Laj Csing-tö csak májusban foglalja el hivatalát. Az addig hátralevő bő három hónapban minden megnyilvánulását követi majd a világ, ahogyan érdemes odafigyelni a következő alelnök, Hsziao Bi-khim tevékenységére is. Hasonlóan az amerikai politikai hagyományokhoz, a megválasztott államfő beiktatásán elmondott beszédében ad majd konkrét támpontokat arról, mit gondol Tajvan jövőjéről.
Az új vezetésnek nincs könnyű dolga. A DPP évek óta veszít népszerűségéből, a párt rosszul szerepelt a 2022-ben tartott önkormányzati választáson, a szombati szavazáson tizenegy helyet vesztett a törvényhozásban.
A legnagyobb kihívás az új kormány számára, hogy a két elnöki ciklus után leköszönő Caj Ing-ven több probléma megoldásával adós maradt.
- Infláció,
- lakhatási nehézségek,
- reformra szoruló szociális ellátórendszer
– csak néhány példa a megrekedt, stratégiai fontosságú ügyekből. Bár Tajvan problémái sokrétűek, mind visszavezethető egyetlen társadalmi folyamatra: a lakosság lassan, de biztosan öregszik. A születési ráta Tajvanon az egyik legalacsonyabb a világon, tavaly a statisztika újabb negatív rekordot döntött. Harmadik éve több ember huny el, mint ahányan megszületnek.
A jelenség nem új, már 2006-ban felhívta rá a figyelmet a tajvani nemzetbiztonsági stratégia. Mivel a Kínai Népköztársaság, Japán és Dél-Korea is küzd a problémával, csábító a jelenséget a konfuciánus kultúra merev, patriarchális jellegének tulajdonítani. Szomszédaihoz mérten azonban Tajvan inkább multikulturális fogyasztói társadalomnak mondható, ezért újabb kutatások más oldalról közelítik a népességcsökkenés okait.
Ebből következik, hogy a Kínával fennálló rossz viszony, a fenyegető háború eltántorítja a lakosságot a gyermekvállalástól, egyúttal a korábban említett stratégiai problémák megoldását is megnehezíti.
Bár az idei választáson a védelmi képességekről kevesebb szó esett, szakmai berkekben egyre élénkebben merül fel a kérdés: ki fogja megvédeni Tajvant, ha Kína fegyverrel kényszerítené ki az újraegyesülést? Hszi Csin-ping kínai elnök számára Tajvan visszacsatolása prioritás, a pekingi vezetés erre időnként emlékeztet is. A nyomásgyakorlás, a fenyegető hangnem része annak a szürkezónás hadviselésnek, amellyel a szoros két partján igyekeznek kiterjeszteni befolyásukat a másik fél nyilvánossága felett. Véres háború helyett Peking próbálja rávezetni a tajvani társadalmat, hogy elengedje a függetlenedés kérdését, egyezzen ki valamilyen kompromisszumos megoldással. Bár Tajvan továbbra is inkább távolodik az egyesülés gondolatától, a pekingi stratégia azért működik. Könnyű belátni, hogy a háborús hangulat okozta apátia, az elöregedő társadalom hosszú távon komoly fenyegetést jelent a sziget védelmére nézve.
A Kínai Népköztársaság most is képes lenne katonai erővel elfoglalni Tajvant, kérdés azonban, hogy milyen áron. Tajvan célja, hogy elrettentse Pekinget a támadástól, az ugyanis hatalmas ember- és eszközáldozatokkal, illetve olyan gazdasági, politikai következményekkel járna, ami fenyegetné a pekingi vezetés hatalmi pozícióját. Arról izgalmas viták zajlanak Tajvanon, hogy az elrettentés hogyan fenntartható, illetve fokozható. Nagy visszhangot váltott ki a tajvani fegyveres erők vezérkarának korábbi vezetője, Lí Hszi-ming koncepciója. A haditengerészet nyugállományú tengernagya szerint fokozni kell a lakosság mozgósítását, a fiataloknak lehetőséget kell adni a sziget védelmére, egyben újjá kell szervezni az elavult, demoralizáló és népszerűtlen hadkötelezettségi rendszert. A 2017-ben közzétett stratégia Teljes körű védelmi koncepció (All-out Defence Concept, AOD) néven terjedt el, és végül nem valósult meg.
Egy Lí Hszi-minggel folytatott, négyszemközti háttérbeszélgetésen a tajvani tengerésztiszt elmondta: a szigetet csak egységes társadalom tudja megvédeni, márpedig a folyamatok éppen az ellenkező irányba mutatnak.
A tajvani társadalmat most a megosztottság és a szélsőséges érzelmek jellemzik.
Ez látszik az identitáskérdésen is. A közvélemény-kutatások szerint a kínai múltra büszke és az azt megtagadó, helyi identitást hirdető csoportok tábora gyarapodik a leglátványosabban” – mondta.
Ezt Pekingben is látják, s ennek megfelelően építik fel a stratégiát. „Kína rengeteget fejlődött ebben a tevékenységben. Különböző narratívákat sulykolnak, különböző csatornákon, biztosítva, hogy az üzenetük a lakosság minél szélesebb köréhez eljusson. Az első ilyen narratíva a háborúellenes, ebben Kína magát mint a béke képviselőjét jeleníti meg. A második narratíva célja az Egyesült Államok-ellenes hangvétel felerősítése. Ennek lényege, hogy Washington soha nem fogja figyelembe venni a tajvani nép érdekeit, mindig a saját céljainak megfelelően dönt. A DPP-kormányt az amerikai politika akarata szerint cselekvő bábként tűntetik fel. A harmadik narratíva pedig a tajvani fegyveres erők hiteltelenítését célozza, hangsúlyozva, hogy a fiatalok számára nem jelent megbízható, hosszútávú pályát a fegyveres erők nyújtotta karrier” – folytatta a tajpeji találkozón Lí Hszi-ming.
Az AOD úgynevezett területi védelmi erők felállítását javasolja. Ez lényegében az amerikai tartalékos, nemzeti gárda rendszert másolná, nagyjából százezer fiatal számára évenkénti kétszer kéthetes, illetve havonta egy hétvégi elfoglaltságot jelentene. „Az AOD lényege az úgynevezett aszimmetrikus képesség növelése, a Kína által indított támadás elrettentését szolgálná.
A tartalékos erők lényegében a gerilla hadviselésre specializálódnának, vagyis egy esetleges megszállás esetén zavarnák a megszálló kínai alakulatok tevékenységét. Egy ilyen szervezet komoly elrettentő erőt képvisel. A Tajvant megszálló erők a történelem során mindig a hegyekben bujkáló katonák támadásai miatt kényszerültek feladni a pozícióikat
– folytatta Lí Hszi-ming.
A koncepció lényege, hogy a hazafias érzelmű fiatalok előtt nyitva álljon egy kellően rugalmas, a tudásuknak, képességeiknek megfelelő védelmi rendszer. A tengerésztiszt szerint azonban a meglévő katonai bürokrácia nem bír el egy ilyen feladatot. Bár a kezdetekben támogatta a kormány az AOD megvalósítását, a hadseregen belül feszültségekhez vezetett. A koncepció ellenzői azzal érveltek, hogy a területi védelmi erők milíciákká változhatnak, a kockázatot pedig végül nem vállalta a politika. „Az AOD körüli események jól tükrözik, hogy a tajvani társadalom sajátos dinamikái hogyan befolyásolják az ország biztonságát, s arra hogyan reagál Kína” – tette hozzá Lí Hszi-ming. Szerinte az egyik oldalon egy egyre kifinomultabb eszközöket használó Kína áll, amivel Tajvan nem képes lépést tartani.
A szerző a Magyar Külügyi Intézet kutatója, a National Sun Yat-sen egyetem doktorandusza.
