Még mindig nem vehető biztosra, hogy Svédország csatlakozhat a NATO-hoz, hiába született az észak-atlanti szervezet legutóbbi, vilniusi csúcstalálkozóján áttörés. Recep Tayyip Erdogan látszólag rászánta magát arra, hogy októberben napirendre tűzze az ankarai törvényhozás a skandináv ország csatlakozásának jóváhagyását. És bár a török elnök azóta valóban benyújtotta az erről szóló törvényjavaslatot, Stockholm szerinte még mindig nem tette meg a szükséges lépéseket a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) svédországi tevékenységével kapcsolatban, így egyelőre a ratifikácó is késik. Nem különben Magyarországon, ahol a parlament továbbra sem tárgyal a kérdésről a kormányoldal ellenállása miatt, amit egy évekkel ezelőtti, svéd iskolákban levetített, a magyarországi demokrácia leépüléséről szóló oktatófilmmel indokolnak.
Noha a svéd miniszterelnök, Ulf Kristersson, a Mérsékelt Párt politikusa májusban azt üzente: „Nem azért akarunk a NATO tagjai lenni, hogy megvédjük magunkat”, hanem azért, mert hozzá is akarnak járulni a szövetség működéséhez. Szakértők szerint
A svédek ugyanakkor azért vannak relatíve nehéz katonai helyzetben, mert a hidegháború végén úgy döntöttek, leépítik azt a haderőt, amelyet 1945 után fejlesztettek fel. A brit Telegraph-nak egy katonai szakértő, Robert Clark a svéd hidegháborús haderőről úgy nyilatkozott: a kiépítése egyetlen célt szolgált, a Szovjetunió elleni védekezést. A svédek hatalmas föld alatti, felszíni és tengeri bázisokat létesítettek szárazföldi erőiknek, tengeralattjáróiknak, hadihajóiknak és repülőgépeiknek. Clark szerint mostanra a 2022-ben Oroszország által indított ukrajnai háborúból is tanultak a svédek: például meg akarják háromszorozni a tüzérségi erejüket, azaz háromszorosára emelnék a tüzérzászlóaljaik számát.
Camille Grand, a NATO korábbi főtitkárhelyettese szerint Svédország tagsága a Balti-tenger térségében a regionális biztonságot erősítheti, és fokozhatja azt az elrettentő erőt, amelyet a NATO mutat az orosz agresszióval szemben.
A volt svéd miniszterelnök, Carl Bildt szerint az ország területe „stratégiai mélységet” ad a NATO-nak a tartalékok elhelyezése és az utánpótlás biztosítása miatt, hiszen északi szomszédainak ellátásában kulcsszerepet játszhat Svédország. Különösen Finnország esetében fontos ez, amely április óta már a NATO tagja, és amellyel a svédeknek különösen erős a katonai együttműködése.
Bár a svéd kormány azt ígéri, lelkes tagja lesz a NATO-nak, és valóban emelkedik a védelmi költségvetésük, még mindig nem éri el a szövetség által ajánlatosnak tartott, a GDP-hez viszonyított két százalékot. 2022-ben 1,3 százaléknál tartottak, és a stockholmi kabinet előrejelzése szerint csak 2026-ban tudják majd teljesíteni a 2 százalékot.
A svéd haditengerészet parancsnoknője, Ewa Skoog Haslum ellentengernagy nem véletlenül beszél arról, hogy felújítják és fejlesztik a haditengerészeti platformjaikat, kikötőiket, bázisaikat – és nemcsak tengeralattjárókat, hanem új hadihajókat, korvetteket is hadrendbe állítanak. A hadsereg főparancsnoka, Micael Byden pedig azt mondta, fél tucat új katonai egységet állítanak fel, illetve alakítottak meg a skandináv országban.
A svéd védelmi miniszter, Pal Jonson is elismerte a Politicónak, hogy a haderőcsökkentés túlzott volt a hidegháború után, és most hazája azon igyekszik, hogy helyrehozza ezt a hibát. Korábban még a stratégiailag fontos Gotland szigetét is demilitarizálták, ez a NATO-csatlakozással nyilván megváltozik majd. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzése szerint Gotland azért stratégiai jelentőségű, mert a sziget az Oroszországot az exklávéjával, Kalinyingráddal összekötő tengeri útvonal mentén helyezkedik el. Elkerülése az orosz hajók számára nem lehetséges, mivel azzal a balti államok felségvizeire tévednének.
A svéd légierő különösen erős, és már eddig is kapcsolódott más NATO-tagállamokhoz. A Financial Times szerint tavaly négy északi ország megállapodott abban, hogy összevonják a légiflottáikat, és így az Egyesült Királyság Royal Air Force-ához hasonló erejű csoportosulást hoztak létre. Ezt a 250 vadászgépből álló flottát Dánia, Norvégia, Svédország és Finnország koordinálja majd közösen.
A svéd repülők, a Magyarországon is szolgáló Gripenek többnyire úgy vannak kialakítva, hogy akár egy autópályáról is fel tudjanak szállni – a svédek számítottak ugyanis arra, hogy egy szovjet/orosz támadás esetén elsőnek katonai reptereket bombázná az agresszor. Ukrajnában például 2022 elején valóban meg is semmisítettek számos légibázist, illetve repülőgépet az oroszok, de teljesen nem tudták kiiktatni az ottani légierőt. Kijev légiflottája ugyanakkor nagyon meggyengült.
Az ötvenes évek második felében a svéd légierő még a világ negyedik legerősebbje volt: nyolcszáz és ezer közé tehető az akkor hadrendben tartott gépeik száma. Bár ezek az idők már elmúltak, Svédország így is komoly repülőgép-gyártóbázissal rendelkezik, hiszen a Gripeneket gyártó Saab is svéd cég. Több mint kétszáz légijárművel rendelkezik a svéd légierő, ebből körülbelül 50–50 a helikopter és a kiképzőgép. A források eltérő adatokat adnak meg arról, hogy hány Gripen vadászgép szolgál a svéd légierőben, de legalább 70 darabról van szó.
Rendkívül jelentős viszont a szállító kapacitása a svéd légierőnek.
Ezért, illetve a magyar légierő által használt, lízingelt, svéd gyártmányú Gripenek miatt is furcsa, hogy Magyarország akadályozza – Törökország mellett – Stockholm csatlakozását a NATO-hoz.
Ami a svéd hadsereget illeti, egykor tényleg a szovjet fenyegetés nyomán építették ki a bázisaikat. Így esetenként vastag sziklarétegen kellene átütniük a bombáknak, ami aligha lenne könnyű feladat. Bár ezeket a bázisokat 1990 után részben bezárták, 2019 óta az egyik legfontosabbat, a Muskö szigetén lévő haditengerészeti támaszpontot újra megnyitották.
Ez a sziklába vájt „barlang” három dokkal rendelkezett eredetileg, de utakat is kiépítettek hozzá 1950 és 1969 között. A bázis az építésekor tengeralattjárók és rombolók, tehát hadihajók kikötésére is alkalmassá vált. Nem véletlen, hogy az amerikai hadügyminiszter, Lloyd Austin is meglátogatta áprilisban. Kijelentette: Svédország a NATO tagjaként segítheti majd a konfliktus elkerülését, illetve az elrettentést a Balti-tenger térségében.
Muskö Stockholmtól délre található, de a legnagyobb haditengerészeti központ Karlskronában, a déli Blekinge tartományban működik – ezt még a hidegháború végén sem zárták be. Pontosabban a karlskronai bázis az itteni szigeteken található, amely tehát nemcsak a kedvező fekvésű öböl miatt védett, hanem a szárazföld felől is nehezen közelíthető meg.
Itt az ezredfordulón még rendkívül korszerűnek számító tengeralattjáróik is megfordulhatnak. Ezek különleges technológiát használnak: csendesek, nagyon nehéz az észlelésük, ezért szokták „lopakodó tengeralattjáróknak” is nevezni őket. Ugyanis csak az atom-tengeralattjárókon ismert képességekkel rendelkeznek, jóllehet dízel-elektromos meghajtást használnak. Különleges technológiájuk lehetővé teszi, hogy a nukleáris meghajtású riválisaikhoz hasonlóan hosszú időn át, akár két hétig is a víz alatt maradhassanak, viszont még az atom-tengeralattjáróknál is csendesebbek ezek a vízi harcjárművek – csak az akkumulátorokkal működő zajtalan riválisaik képesek ezzel versengeni.
Korábbi közös hadgyakorlatokon, a 2000-es évek elején számos más ország gyártmányait felülmúlták képességeikben a karlskronai üzemben készült svéd tengeralattjárók. A már idézett brit szakértő, Clark meg is jegyezte róluk:
általánosan elismert, hogy ezek a legjobbak között vannak a világon, és majdnem teljesen felderíthetetlenek.
A svéd tengeralattjáró-flotta ugyanakkor elöregedett, ezért cserére szorul, így az öt meglévő jármű részleges pótlására két újat rendelt a stockholmi kormány.
A svéd politikusok 2014-ben kaptak észbe, miután Oroszország bekebelezte a Krím-félszigetet, és a Kreml magatartását újra fenyegetésként értékelték Stockholmban. Ebben segített a Financial Times szerint az is, hogy
A svédek nemcsak „lopakodó tengeralattjárókkal”, hanem különleges, a radarok számára nehezen érzékelhető lopakodó hajókkal is rendelkeznek – amelyeket elsőként fejlesztettek ki a világon. A Visby-osztályú korvetteket szintén a hányatott sorsú Kockums gyár készíti, akárcsak a különleges tengeralattjárókat. Svédország a világ egyik legfejlettebb nyílt vízi járőrhajóflottájával rendelkezik az Oeconomus Alapítvány szakértői szerint.
A Kockums 2014-ben a szintén svéd Saab-cégcsoport tulajdonába került. Ehhez például az kellett, hogy a német ThyssenKrupp konszern eladja a hajógyárat a svédeknek. Végül is ezt csak a svéd katonák beavatkozása nyomán érték el, mivel 2014-ben, a Krím orosz megszállása után Svédország stratégiai fontosságúnak minősítette a Kockums céget, és gyakorlatilag katonai erővel igyekezett megszerezni a ThyssenKrupptól a Kockums katonai szempontból fontosnak minősített katonai fejlesztéseinek dokumentációit. Arról, hogy biztonsági érdekekről van szó, 2014-ben az akkori svéd védelmi miniszter, Karin Enström is nyilatkozott a Die Welt szerint. A példátlan beavatkozás nyomán az addigi német tulajdonosok megállapodtak a Saabbal a Kockums hajógyár eladásáról, amelynek három telephelye Malmöben, Karlskronában és Musköben található.
A svédek 2014 óta nem csak a hajó- és tengeralattjáró-gyártást vették a kezükbe, ismét igyekeznek egyre több katonát toborozni,
A svéd hadiipar egyébként rendkívül fejlett, az ország – különböző források szerint – a világ 11–13. legnagyobb fegyverexportőre. De ha az egy főre jutó fegyverkivitelt nézzük, akkor 2014-ben harmadikok voltak a világon, Izrael és Oroszország után.
Svédország és Finnország légiereje pótolná a NATO keleti szárnyának hiányosságait, ahol különösen ez a haderőnem gyenge. Nem véletlen az sem, hogy Tobias Billström svéd külügyminiszter a vilniusi NATO-csúcs után elsősorban a légierőt emelte ki, mint amivel a leginkább hozzá tudnának járulni a NATO-képességek fokozásához.
A német Augsburger Allgemeine szerzője, Lukas von Hoyer szerint Svédország csatlakozása jelentősen felértékelné a NATO-t, ráadásul a svédek már ismerik a katonai szövetség struktúráit, hiszen külföldi bevetéseken a NATO-országokkal együtt vesznek részt hosszú évek óta. Ugyanakkor a svéd hadsereg nem annyira modern, mint a finn – véli Von Hoyer. A finn hadsereg képességeiről itt írtunk részletesen.
Teljes mozgósítás esetén – becslések szerint – 55–60 ezer ember szólítható fegyverbe Svédországban. Ez kisebb létszám, mint a sokkal kisebb lélekszámú Finnországban, amely pár hét alatt körülbelül 250 ezer főt tudna mozgósítani.
Érdekesség, hogy Svédországban a hadsereg olyasmi, mint Magyarországon az országos hatáskörű szervek voltak korábban. Azaz nem tartozik a haderő egyetlen minisztérium alá sem, hanem közvetlenül a kormánynak, illetve a parlamentnek felelős a hadsereg főparancsnoka. Az is meglepő, hogy a monarchiák szokásaitól eltérően nem a király tölti be ezt a tisztséget (1975 óta van ez így, a svéd király ugyanakkor máig a legmagasabb rangot viseli a hadseregben, vagyis hivatalos eseményeken tábornoki vagy tengernagyi egyenruhában jelenhet meg), hanem jelenleg például Micael Bydén tábornok. Azaz a svéd hadsereg egy kicsit állam az államban, de persze azért van hadügyminiszter is.
Ugyanakkor a haderő irányításában – talán éppen azért, mert nem egy minisztérium alárendeltségébe tartozik a hadsereg – olyanok is részt vesznek, mint a vezérigazgató és a pénzügyi igazgató. Van HR-menedzser és jogi főtanácsadó is, akárcsak egy nagyvállalatnál. Természetesen a hadvezetés tagjai a kiképzésért, a törzskarért, a felderítésért felelős parancsnokok is, tehát nem egy szokványos vállalkozásról van szó.
