442 igen szavazattal, 144 ellenszavazat és 33 tartózkodás mellett megszavazta az Európai Parlament azt a határozatot, amely nyomást szeretne gyakorolni az Európai Tanácsra, hogy a magyar kormány ne tarthassa meg 2024 második felében a rá eső soros uniós elnökséget.
A határozat elfogadása nem meglepő, mivel az Európai Parlament nagy frakciói előre közölték, hogy támogatják az előterjesztést. A határozat egyébként nemcsak erről szól, hanem keményen el is ítéli a magyar kormányt azért, ahogyan működik. Az elfogadott határozat elég részletesen sorolja fel, hogy az Európai Parlamentnek pontosan mi a baja a magyar kormány működésével. Ezek között sok újdonság nincs. Előkerülnek
- a választásokkal kapcsolatos kritikák,
- az üzleti szereplők megfélemlítése,
- a rendeleti kormányzás,
- a hetes cikk szerinti eljárás,
- az országspecifikus ajánlások teljesítésének hiánya,
- a befagyasztott pénzek,
- valamint az Európai Ügyészséghez való csatlakozás elmaradása is.
Ezen kívül a parlament a sajnálatát fejezi ki, hogy a bizottság nem lépett fel elég határozottan a hetes cikk szerinti eljárásban Magyarország ellen, egyúttal felkéri a testületet, hogy a Magyarország ellen folyó eljárásokban képviselje határozottan az eredeti szerepkörét, amely szerint a bizottság a szerződések őre. A határozatban az is szerepel, hogy azok a mérföldkövek, amelyeket a bizottság kér a magyar kormánytól a pénzekért cserébe, önmagukban nem elegendők ahhoz, hogy megoldják a magyar jogállam problémáit.
Hangsúlyozza a határozat azt is: a bizottságnak meg kell oldania, hogy ne essenek el a pénzektől azok, akiknek ezek végső soron járnak, tehát a magyar állampolgárok és cégek. Ezért arra kérik a bizottságot, hogy – amennyiben ez szükséges – oldja meg a pénzek elosztását kormányzati szereplők nélkül.
Mindezt arra hivatkozva, hogy a magyar kabinet nem tartja be az uniós alapszerződés második cikkében foglalt alapértékeket, valamint nem tiszteli a jóhiszemű együttműködés elvét.
Az első indok azért fontos, mert a második cikkben foglalt alapértékek megsértése az egyik alapja a kondicionalitási (jogállamisági) mechanizmusnak és a többi, Magyarország ellen folyamatban lévő eljárásnak is. Ez egy rövid cikk az alapszerződésben, így hangzik:
Az unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában.
A második indok pedig azért fontos, mert a soros elnökségeknek a szerződésekben rögzített feladata, hogy ne a saját, hanem az unió közös érdekeit képviseljék a féléves elnökség alatt. Erről itt írtunk részletesebben. Egy ezt figyelembe vevő magyar soros elnökség akár dönthetne úgy is, hogy a saját vitás kérdéseit félreteszi erre a fél évre, és hagyja, hogy mondjuk jogállami ügyekben a hármas elnökség többi tagja intézze az ügyeket.
A magyar kormány erre olyannira nem tűnik hajlandónak, hogy Varga Judit igazságügyi miniszter a héten eleve úgy érkezett meg Brüsszelbe, hogy gyakorlatilag hadat üzent az Európai Parlamentnek. Varga arról beszélt, hogy a féléves elnökség alatt a jogállami kérdésekben meg kellene vizsgálni azt is, hogy ezeket az EP betartja-e. Ez nem az a békülékeny hangnem, amitől bárki megenyhülne.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A pontot végül azzal zárja az EP, hogy arra kéri a tanácsot, találjon megfelelő megoldást a magyar soros elnökség ügyére, különben a parlament teszi meg a „szükséges lépéseket”.
Ez két szempontból is érdekes. Egyrészt nyitva hagyja a tanács számára a megoldás módját. Erről korábban itt írtunk, de a lényeg az, hogy ha elvenni nem is, elhalasztani többféle módon is lehet a magyar soros elnökséget.
Másrészt viszont nem korlátozzák a saját mozgásterüket sem a fenyegetésekkel. Az Európai Parlamentnek ebben az ügyben nincs jogköre, azaz saját maga nem tud dönteni a soros elnökségről, de bosszút tud állni a tanácson, ha úgy látja, az nem lép. Egyrészt mindig ott van a lehetőség, hogy a parlament egy bizalmatlansági indítvánnyal leváltja a bizottságot, amelynek a tagjait a tanács delegálta.
Ez nagyon súlyos lépés, legutóbb a Magyarországnak járó pénzek elvételénél fenyegették meg ezzel a bizottságot, ha nem lép fel elég keményen.
Korábban egyébként csak egyszer fordult elő, hogy valóban meg akarták buktatni a bizottságot a parlamentből, de a Jacques Santer-féle bizottság inkább lemondott, mint hogy kirúgják.
Gyengébb megoldásnak marad az, hogy a parlament egyszerűen bojkottálja a magyar soros elnökség fél évét. Mivel a tanács mellett a parlament is társjogalkotó, ezért a legtöbb ügyben az ő szavazatuk is kell. Megtehetik, hogy egyszerűen nem szavaznak bizonyos ügyekről, vagy leszavazzák a tanács számára fontos kezdeményezéseket. A soros elnökség ráadásul azért is felelős, hogy a parlamenttel kapcsolatot tartson, vagyis a parlament egyszerűen megtagadhatja azt, hogy a magyar kormány képviselőivel szóba álljon, ezzel homokot szórva az uniót működtető fogaskerekek közé.
Az, hogy a tanács mennyire veszi figyelembe a most elfogadott határozatot, még kérdéses. A parlament nagyarányú támogatásának van tényleges politikai hatása is: áttételesen azt mutatja, hogy a tagállamok választóit képviselő parlament mit érez, milyen politikai hangulat van otthon. Ezt pedig a kormányfőknek is figyelembe kell venniük.
Ráadásul a keddi Európai ügyek tanácsa után a német és a holland uniós miniszter is arról beszélt, hogy nem biztosak abban, hogy Magyarország el tudja látni a soros elnökség feladatait. A végső döntésben pedig a két nagy tagállamnak, Németországnak és Franciaországnak lesz kiemelt szava.
