Van egy kérdésem. Miért hívják Modinak az összes tolvajt? Nirav Modi, Lalit Modi, Narendra Modi… Ki tudja, hány Modi kerül még elő?!
– viccelődött egy 2019-es kampányrendezvényen Rahul Gandhi, a legnagyobb indiai ellenzéki erő vezetője. A három letolvajozott férfi sorrendben: Nirav Modi szökésben levő gyémántkereskedő, Lalit Modi, az indiai krikettliga egykori elnöke, akit tevékenysége folytán egy életre eltiltottak a sportágtól, valamint Gandhi politikai riválisa, a második miniszterelnöki ciklusának végén járó Narendra Modi. A viccet azonban egy negyedik Modi vette zokon. Purnesh Modi, a kormányzó, hindu nacionalista Bháratíja Dzsanatá Párt tagja, a gudzsaráti törvényhozó testület képviselője pert indított Gandhi ellen, ugyanis szerinte a kijelentésével ártott a Modik hírnevének. Indiában ugyanis a családnév vagy középső név gyakran a kasztnevet jelöli.
Gandhi régóta a hatalom célkeresztjében van – újságírókkal, aktivistákkal és diplomatákkal együtt őt is lehallgatták –, márciusban pedig bíróság mondta ki bűnösségét rágalmazás vétségében, és két év börtönbüntetésre ítélte. Indiában ez a maximálisan kiszabható büntetés rágalmazási ügyben, ráadásul amennyiben helybenhagyják a döntést, Gandhi a jövőben nem viselhet parlamenti tisztséget. Ugyanis az a törvényhozó, akit legalább két év börtönbüntetésre ítélnek, a Legfelsőbb Bíróság 2013-as határozata értelmében nem lehet a továbbiakban parlamenti képviselő, és választáson sem indulhat, így nem hívhatja ki Modit a jövőre esedékes parlamenti választáson.
Az 52 éves ellenzéki politikus azzal védekezett, hogy beszédében nem egy közösség ellen szólalt fel, pusztán a korrupcióra kívánta felhívni a figyelmet. Egyúttal bejelentette, hogy fellebbez a döntés ellen, melyet pártja, az Indiai Nemzeti Kongresszus jogilag tarthatatlannak nevezett. Gandhi óvadék fejében szabadlábon védekezhet a fellebbezési eljárás alatt, de a képviselői mandátumát máris elvesztette: a parlament a bírósági ítéletet követő 24 órán belül kizárta Gandhit a Lok Szabhából, a törvényhozás alsóházából.
Az indiai politika hercege
Aligha meglepő, hogy Modi kritikusai politikailag motiváltnak minősítették a Gandhi elleni eljárást. Az ítélet után az emberek országszerte az utcára vonultak, veszélyben a demokrácia molinókkal, az ellenzéki pártok pedig közösen tiltakoztak az elnöki palota előtt. A rágalmazás indiai jogrendben meglévő formája egy gyarmati időkből fennmaradt törvényen alapul, melyet régóta a másként gondolkodók hangjának elfojtására használnak. 2016-ban több vezető indiai politikus, köztük maga Gandhi kezdeményezte a rágalmazás büntethetőségének megszüntetését, de az indiai Legfelsőbb Bíróság elkaszálta a javaslatot, mondván, „a szólásszabadsághoz való jog nem terjedhet ki arra, hogy az egyik állampolgár rágalmazhassa a másikat”.
Ezzel együtt rendkívül ritka, hogy a bíróság a maximálisan kiszabható büntetést alkalmazza rágalmazási ügyben, főleg úgy, hogy kampányidőben a kormányoldalon a tolvajozásnál hangzottak el cifrább kijelentések is. Például amikor a kormánypárti jelöltek a rendszer ellenségeinek lelövésével hergelték közönségüket, vagy amikor Amit Shah belügyminiszter – a muszlimellenes pogromokra utalva – arról beszélt, hogy „a muszlimok 2002-ben megtanulták a leckét”. A független India történetének egyik súlyosabb vallási tisztogatása során közel kétezer embert mészároltak le, amit tétlenül nézett végig annak a Gudzsarát államnak a rendőrsége, melynek a főminisztere akkoriban Narendra Modi volt. A jelenlegi kormányfő felelőssége a vérengzésben máig ellentmondásos.
A kormány hívei az igazságszolgáltatás függetlenségének hangsúlyozásán túl (amit némileg árnyal, hogy az egyik legfelsőbb bíró sokoldalú zseninek, nemzetközileg elismert vizionáriusnak tartja Modit) azért sem tartják politikai vendettának Gandhi büntetését, mert szerintük a politikus nem jelent valódi fenyegetést a hatalomra. Gandhi soha nem töltött be miniszteri tisztséget sem állami, sem szövetségi szinten, és egyszer sem sikerült választást nyernie pártjával, melynek vezetéséről a 2019-es kudarc után le is mondott.
Emellett Modi támogatottsága is töretlen. Egy januári közvélemény-kutatás szerint a tizedik éve abszolút többséggel kormányzó kabinet a választók 67 százalékának támogatását élvezi, míg Modival ennél is többen, 72 százaléknyian elégedettek. Habár az ellenzéki pártok közül a 2024-es választáson a Kongresszusi Párt számolhat a legtöbb székkel a Lok Szabhában, a kormányellenes szavazók csak a harmadik legalkalmasabb jelöltnek tartják Gandhit az ellenzék vezetésére.
illetőleg annak, hogy az országban továbbra is mélyen gyökerezik az örökség iránti tisztelet. A Nagy-Britanniától való függetlenedés óta eltelt 75 évből 54 éven át Indiát Gandhi pártja kormányozta, ráadásul több mint 37 éven keresztül birtokolta a családja a kormányfői tisztséget. Dédapja, Dzsaváharlál Nehru volt India első és leghosszabb ideig hivatalban lévő miniszterelnöke, nagyanyja, Indira Gandhi, az ország első női kormányfőjének meggyilkolása után apja, Radzsiv Gandhi alakíthatott kormányt, aki szintén merénylet áldozata lett. A Nehru-Gandhi klán egyébként nem áll rokonságban Mahamta Gandhival, az indiai függetlenségi mozgalom vezéralakjával.
Rahul Gandhi három évtizedes politikai pályáját számos verbális kifakadás és ingerült reakció jellemezte, amiért ellenfelei a „pappu”, vagyis az „elkényeztetett gyerek” becenevet aggatták rá. Modi és pártja az előkelő származását is igyekszik kijátszani ellene, mondván: a dinasztikus politikának nincs szerepe a demokráciában. Modi beszédeiben gyakran hivatkozik Rahulra mint hercegre. A kormánypárt egy rövid animációval nyugtázta a bírósági ítéletet, melyben Gandhi koronával a fején becsmérli politikai riválisait.
Az ítélethirdetésre két hónappal azután került sor, hogy Gandhi befejezte négyezer kilométeres országjárását India legdélebbi csücskétől a – vitatott státuszú – Kasmír Himalájába nyúló részig. Gandhi 150 napos „nemzetegyesítő menetének” célja az volt, hogy új életet leheljen pártjába. Mérsékelt sikerrel járt, de miután a rendszer mártírjává vált, a politikus hitelessége akár erősödhet is.
Egyre kevésbé demokratikus a világ legnagyobb demokráciája
A kormánypárt képviselői már korábban is parlamenti mandátumának felfüggesztésével fenyegették Rahul Gandhit, miután a politikus idén márciusban arról beszélt, hogy veszélyben az indiai demokrácia. A kormánypárt szóvivője szerint Gandhi külföldi beavatkozást sürget annak az országnak a földjén, ahol egykor a britek uralkodtak, de voltak olyan hangok is, miszerint éppen az ellenzéki politikus nagyanyja, Indira Gandhi számolta fel a demokráciát, amikor 1975-ben szükségállapotot hirdetett, és csaknem két évig rendeleti úton kormányzott.
A nyugati hatalmak kormányai ritkán kritizálják Indiát, a világ legnagyobb demokráciáját (az Egyesült Államok Gandhi ítéletével kapcsolatban is rendkívül óvatosan fogalmaz), amely egyszerre biztosít hozzáférést a nyugati cégek számára egy hatalmas piachoz, és jelent stratégiai bástyát a kontinensen Kínával szemben. Ennek ellenére 2021-ben a svéd V-Dem Intézet választási autokráciává minősítette vissza Indiát, a washingtoni székhelyű Freedom House pedig „részben szabadra” fokozta le besorolását.
Az indiai parlament vita nélkül fogad el olyan fontos törvényeket, mint a vallási alapon osztott állampolgárságról szóló és a mezőgazdasági reform, amelyet végül csak tömeges tiltakozások után vont vissza a kormányt. Megszaporodtak a sajtószabadság elleni támadások (több tucatnyi újságírót állítottak bíróság elé felbujtás vádjával), melynek következtében tavaly India a Riporterek Határok Nélkül sajtószabadság-indexén nyolc helyet rontva, 180 ország közül a 150. helyre csúszott vissza.
Modi populista uralmának a hindu nacionalista érzület ágyazott meg. India lakosságának 15 százaléka muszlim (ezzel egyben a világ harmadik legnépesebb muszlim országa Indonézia és Pakisztán után), ennek ellenére a parlamenti székek mindössze 5 százalékát birtokolják muszlimok, ráadásul a Modi-vezette Bháratíja Dzsanatá Párt az első kormánypárt az ország 75 éves történetében, amelynek egyetlen muszlim képviselője sincs.
A kisebbségellenes közhangulatot a kormányzat csak erősíti szelektív, nacionalista politikájával, vezető politikusainak uszító nyilatkozataival, továbbá azzal, hogy szemet huny a muszlimok elleni kirekesztő intézkedések – például a nyilvános helyen imádkozók törvénytelen letartóztatása – fölött.
Felfüggesztése után Gandhi arról is beszélt, hogy a miniszterelnök fél a következő beszédétől, amely Gautam Adani botrányáról fog szólni. Modi régi támogatójának, Ázsiai egykori leggazdagabb emberének sikersztorija az év elején ért véget, azt követően, hogy egy túlértékelt részvények shortolására szakosodott amerikai cég piaci manipulációval vádolta meg az Adani-cégcsoportot, azt állítva, hogy fedőcégek tranzakcióin keresztül mozgatta a részvényei árfolyamát. A botrány után Adani hetek alatt elveszítette vagyonának a felét, mintegy 60 milliárd dollárt.
