A Pegasus-projekt keretében feldolgozott mintegy 50 ezer telefonszám között nagyjából ezer indiai számot találtak. Ebből mintegy háromszáznak a tulajdonosát sikerült az újságíróknak azonosítaniuk. Ezek a számok egyelőre nem azt jelentik, hogy mindenkinek a telefonjához hozzáfértek, csak azt, hogy ennyien kerültek a megfigyelők látókörébe. A lehetséges arányokat mutatja, hogy szakértők 22 telefont tudtak megvizsgálni azok közül, amelyek a háromszázas listán szerepeltek, és ebből tízről lehetett megállapítani, hogy megpróbálták a kémszoftvert telepíteni rájuk, viszont csak hét esetben sikerült a feltörés. Ez azt jelenti, hogy a ténylegesen meghekkelt telefonok csak 30 százalékát teszik ki a potenciális célpontoknak.
A felháborodás természetesen Indiában is hatalmas, az egyre inkább hindu nacionalista felhangokat pengető Modi-kormányt az ellenzék a demokrácia aláásásával vádolja. A megfigyeltek között volt Rahul Gandhi is, Narendra Modi fő ellenzéki riválisa. A Gandhi név sokaknak ismerősen csenghet, hiszen a politikus apja, nagymamája és dédapja is India miniszterelnök volt az ország 1947-es megalapítása óta. Gandhi és legközelebbi munkatársainak potenciális megfigyelése 2019-ben valószínűleg az indiai parlamenti választásokkal függött össze, azaz tisztán belpolitikai célokat szolgált.
Más lehet a jelentősége ott, ahol pakisztáni diplomaták vagy kínai újságírók számait sikerült azonosítani. Kína és Pakisztán India geopolitikai riválisai, és az elmúlt évtizedekben egyre szorosabb, szinte szövetségi viszonyt alakítottak ki egymással. A diplomaták és újságírók tevékenységének megfigyelése a kémszoftver segítségével ebben az esetben nyilvánvalóan elhárítási célokat szolgálhatott.
A sajtó által eddig azonosított telefonszámlistán akad egy-két furcsa találat is. A megfigyeltek között lehetett például az amerikai járványügyi hivatal, a US Centers for Disease Control and Prevention két, Indiában működő munkatársa (egyikük ráadásul amerikai állampolgár), valamint a világ legnagyobb segélyszervezetének tartott Bill and Melinda Gates Foundation’s indiai részlegének igazgatója is. Itt is geopolitikai szempontok állnak a háttérben, hiszen Indiának a hagyományosan semleges külpolitikai álláspontját az elmúlt évtizedben fokozatosan az Egyesült Államokhoz való közeledés váltotta fel, épp a kínai-pakisztáni tengely létrejöttére (valójában inkább Kína felemelkedésére) válaszul.
Az indiai kormány egyelőre mindent tagad, hiába vádolják kritikusai azzal, hogy a világ legnagyobb demokráciája az elmúlt években egyre inkább autoriter jegyeket mutat a kormányzásban. A Modi-kormány a Washington Postnak küldött kommünikéjében cáfolta a feltételezéseket.
Konkrét bizonyítékok hiányában egyelőre valóban nem lehet 100 százalékos biztonsággal kijelenteni, hogy az indiai kormány állt a megfigyelések mögött, ám a szivárogtatás mértékét és az eddig napvilágra került információkat figyelembe véve, kevés kétségük van az indiaiaknak.
