Azok után, hogy 2022 novemberében a világ népessége meghaladta a 8 milliárd főt, 2023-ban sem maradunk lélektanilag fontos demográfiai mérföldkő nélkül, India ugyanis a korábbi becsléseknél évekkel korábban átveszi Kínától a Föld legnépesebb országa címet.
Kínában az 1750-es években megközelítőleg 225 millióan éltek, ami a bolygó lakosságának a negyede volt akkoriban. Indiában ugyanekkor úgy 200 millióan lakhattak, és a két ország azóta őrizte első és második helyét a népességi világranglistán. Egészen mostanáig, hiszen szinte biztosra vehető, hogy már csak hónapok vannak hátra a trónfosztásig.
A képlet egész pontosan úgy néz ki, hogy míg India lakossága jelenleg valamivel több mint 1,39 milliárd fő, úgy Kínában 1,41 milliárd ember él. Csakhogy Indiában naponta 86 ezer gyerek születik, Kínában pedig alig 50 ezer.
Ez a váltás viszont nem csak számmisztikailag, hanem pszichológiailag, gazdaságilag és politikailag is komoly jelentőséggel bír majd – miközben a várható helycserének egyik ország kormánya sem örül.
Kína látta, hogy ez következik
Korábban az volt a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy Kínában 2028-ban fékezhet le teljesen a népességnövekedés, de ez a számukra lesújtó forgatókönyv idő előtt bekövetkezett. Tény, hogy önmagukban a statisztikák nem változtatnak meg semmit, és Kína továbbra is megtartja a nagyhatalmi státuszát, de új akadályok emelkednek majd előtte.
Hszi Csin-ping kínai elnök fejében már a 2010-es években bekapcsolt a piros lámpa a demográfiai mutatókat látva, ezért előbb engedélyt adott a pároknak a második gyermek vállalására, majd – mivel ez nem ért semmit – a házaspároknak már retorziók nélkül lehet három gyermeke is. Ennek a mai napig nincs különösebb nemzetgazdasági eredménye, a termékenységi ráta a népességszám fenntartásához szükséges 2,1 helyett mindössze 1,15 körül áll. A jelenségről itt írtunk korábban bővebben.
Pedig a kínai rezsimnek előbb-utóbb valami hatékony módszert ki kell találnia a népességcsökkenés megállítására, másként nagyon komoly gödörbe süllyedhetnek. A probléma alapvetően az, hogy a munkaképes korú emberek létszáma drasztikusan bezuhan majd, és 2050-re drámaian, 150 millióról 330 millióra emelkedik a 65 éven felüliek száma. Több lesz a nyugdíjas, kevesebb a munkavállaló, kiesnek a gazdaság hajtómotorjai, szűkülni kezd a növekedés.
Peking most versenyt fut az idővel: még azelőtt kell tovább gazdagodnia, hogy elöregedne. Világszerte trend ugyanis, hogy a fejlődő és gazdag országokban, köztük Magyarországon is, rendkívüli küzdelemmel jár, hogy elérjék a szükséges arányszámot ahhoz, hogy a népesség ne csökkenjen. És erre még Kína sem találta meg a hatékony megoldást.
Keserű indiai trónfosztás
India lakossága a függetlenné válást követő 50 évben, 1947 és 1997 között már-már félelmetes ütemben gyarapodott 350 millióról 1 milliárdra. Akkor a szakértők tartottak attól, hogy ez szociális krízist szül majd, ami csak részben valósult meg. Ma már a kisebb család számít normának Indiában: míg az 1950-es években egy nő átlagban hat gyereknek adott életet, jelenleg valamivel kettő felett van ez a szám.
De akkor mégis hogy előzik meg Kínát? India úgy lesz a világ legnépesebb országa, hogy gyakorlatilag a határain belül kettészakadt. A legészakibb két államban baby boom van folyamatban, a gazdagabb déli államokban pedig már stagnál, néhol csökken is a lakosság, a mérleg nyelve pedig még az előbbi felé billen. Ez egyben azt is jelenti, hogy a kormánynak így egyszerre kell megküzdenie az elöregedő társadalom és a népességrobbanás okozta problémákkal, ami nem kis feladat.
A medián életkor Indiában jelenleg mindössze 29 év, azaz rengeteg a fiatal, akiknek a nagy része iskolázatlan, képzetlen. De még a diplomások negyede is munkanélküli az országban. Azon túl, hogy ez megélhetési problémát jelent sokaknak, hatalmas feszültséget is szül. Egy példa erre: 2022 év elején az indiai vasúti társaság 35 ezer új munkavállalót keresett, a pozíciókra pedig 12 millióan jelentkeztek, aminek következtében komoly tüntetések is voltak Bihár államban.
Arra nem alapozhat az indiai kormány, hogy demográfiai fordulat történik, ugyanis semmilyen jel nem utal erre. A nők továbbra is a húszas éveik elején házasodnak meg, majd gyorsan gyermeket is vállalnak. A nyugati országokkal ellentétben tehát nem jellemző, hogy inkább a karriert választják a családalapítás helyett – igaz, sokszor épp azért, mert a karrier számukra csak vágyálom.
A közép távon komoly kihívás, hogy ezek a fiatalok egyszer meg fognak öregedni, és a váltás nagyon hirtelen következik majd be. Kizárt, hogy ezt az embertömeget egy elöregedő társadalomban a következő generáció el tudná tartani, hacsak időközben el nem kezdődik egy erős kivándorlási hullám.
India előtt két út áll. Vagy követik Dél-Korea vagy Szingapúr példáját, ahol a túlnépesedést sikerült kormányzati intézkedésekkel kezelni, és ezzel visszaszorítani a munkanélküliséget, vagy Tunézia, Egyiptom és Szíria sorsára jutnak, ahol az egyre ingerültebb, állás nélküli fiatalok fellázadtak a hatalom ellen.
