Dánia, Írország, Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Albánia, Macedónia, Ciprus – hogy mi a közös ezekben az európai országokban? Az, hogy a külföldön élő állampolgáraik nem vehetnek részt a szülőhazájukban rendezett választásokon. Se levélben, se személyesen. Az országok számából látható, hogy ez a szigor még Európán belül is kivételesnek számít, ám az sem egységes, hogy ahol lehetőség van erre, a kivándorolt állampolgárok milyen feltételekkel szavazhatnak, és az sem, hogy milyen módon adhatják le a voksukat: a levélszavazáson kívül például van, ahol egy közvetítőt is meg lehet bízni ezzel.
Az összeállítás készítése közben azonban
vagyis hogy a magyarországi lakóhellyel nem rendelkező (határon túli) választópolgárok számára engedélyezett a levélszavazás, a magyarországi lakhellyel rendelkező, külföldön élő társaik azonban csak regisztrációt követően, személyesen vehetnek részt a voksoláson, így adott esetben akár több száz kilométert kell utazniuk azért.
A hátrányos megkülönböztetés okairól és következményeiről ebben a cikkben írtunk részletesen:
Ennek az idén is érezhető lesz a hatása, mert bár a négy évvel ezelőtti bő 58 ezer helyett ezúttal 65 716 ember regisztrált a külképviseleti szavazásra, ez töredéke a külföldön élő magyarok valós számának, vagyis sokan nem vállalják a szavazással járó kellemetlenségeket.
Most nézzük, milyen megoldásokat tartogatnak más államok a külföldön élő polgáraik szavazására!
Románia
A külföldön élő és dolgozó román állampolgárok számát, pontos adatok hiányában 3,5-4,5 millióra becsülik. A parlamenti vagy EP-választásokkor a kevés szavazóhelyiség miatt rendre előfordulnak botrányok. Az elégedetlenség 2014 novemberében érte el csúcspontját, amikor
De a bukaresti országos választási bizottság is bírálta a külügyminisztériumot, mert a helyzet tarthatatlanná vált.
A belső viták és a tüntetések eredményeként Titus Corlatean külügyminiszter a két forduló között lemondott, de ettől még maradt az összesen 441 szavazóhelyiség, bár a voksolási időt kitolták éjfél utánra. Az áttörés 2019-ben történt, amikor a parlament végre módosította a választási törvényt, és a novemberi elnökválasztáson, majd a 2020-as parlamenti választáson már 748 szavazóhelyiség várta a kint élő román állampolgárokat, ugyanakkor bevezették a levélben való voksolást is.
A szavazóhelyiségek számát elsősorban azokban az országokban növelték, ahol a legtöbb román állampolgár él. A legtöbb szavazóhelyiség, 140 Spanyolországban működik, Olaszországban 137, Németországban 61, Nagy-Britanniában 50, Franciaországban 48, az Egyesült Államokban 37, Moldovában 30, Belgiumban 19, Ausztriában és Írországban 17-17, de az Afganisztánban szolgáló román katonáknak is volt szavazóhelyiségük Kabulban és Kandaharban a 2020-as parlamenti választáson.
Mivel a nagykövetségek, konzulátusok helyiségeiben képtelenség volt megoldani a feladatot, elsősorban helyi kulturális intézményekben, iskolákban vagy például a dániai Aarhusban a Radisson Blu szálló egyik konferenciatermében várták a voksolókat. Mindez persze jelentős költségekkel járt. A kinti urnabiztosoknak napi 36 ezer forintnak megfelelő eurót, dollárt fizetnek, legfeljebb öt napra. A parlamenti pártok igyekeznek minden szavazóhelyiségbe urnabiztost küldeni, ami általában nem gond, hisz könnyen találnak kint szimpatizánsokat.
Szlovákia
A 2020-as szlovák parlamenti választáson rekordszámban, 55 ezren éltek a levélszavazás lehetőségével a külföldön élők – számolt be a Bumm.sk. A törvény szerint az szavazhat levélben, aki nem rendelkezik állandó lakhellyel Szlovákia területén, és kérelem alapján a választók külön jegyzékében be van jegyezve, illetve ha van ugyan állandó lakhelye Szlovákiában, a választások idején viszont külföldön tartózkodik.
Ha valakinek nincs állandó lakhelye Szlovákiában, akkor a kérvényt a belügyminisztériumnak kell címeznie, ha viszont van, akkor a lakcíme szerinti településen kell kérnie a szavazás lehetőségét, és a bejegyzését a választók külön névjegyzékébe. Ez történhet levélben és e-mailben is.
Sikeres kérvényezés esetén az illetékes választókörzet – a lakcím szerinti vagy az, amelyet a külföldről szavazók számára jelölnek ki – legkésőbb 35 nappal a választások előtt elküldi a szükséges dokumentumokat: a tájékoztatót, a szavazólapokat, a lepecsételt borítékot a szavazólapoknak, a plusz válaszborítékot, amelyben vissza lehet küldeni. A postai költségeket a feladó, tehát a választó téríti, a levélnek pedig legkésőbb a választás előtti utolsó munkanapon meg kell érkeznie a címzetthez.
Ausztria
ilyen egyszerűen össze lehet foglalni a vonatkozó osztrák szabályozást. Az állandó jelleggel külföldön élő osztrák állampolgárok közül azok vehetnek részt a szavazáson, akik betöltötték a 16. életévüket, nincsenek kizárva a választásból, és szerepelnek a választói névjegyzékben.
Aki minden feltételnek megfelel, a német szabályozáshoz hasonlóan, minden, országos jellegű voksoláson részt vehet, az önkormányzati választásokon viszont csak akkor, ha Ausztriában van bejelentett lakcíme.
A szavazólapot kétféleképpen lehet leadni: az egyik módszer, hogy a szavazó elviszi valamelyik külképviseletre legkésőbb 6-9 nappal a választás napja előtt. A másik a klasszikus postai mód, ott arra kell figyelni, hogy a választás napjának délutánjáig megérkezzen az adott választókerületbe a küldemény.
A szavazólapok postán való beküldése alapvetően ingyenes, az osztrák állam fizeti annak költségeit, függetlenül attól, hogy külföldön vagy Ausztrián belül adják fel. Abban az esetben azonban, ha nem a hagyományos postát, hanem valamelyik gyorspostát vagy futárszolgálatot választja, a feladónak kell fizetnie a költségeket.
Németország
Az urnás szavazás a külképviseleteken aránytalanul nagy erőfeszítést igényelne: nemcsak az ott dolgozóknak, akiknek mind a 299 német választókerület szavazócéduláit be kellene szerezniük a megfelelő mennyiségben, hanem a külföldön élő, szavazásra jogosult németek számára is – olvasható a hivatalos választási oldalon. Mivel a német nagykövetségeket és a konzulátusokat a törvény sem kötelezi az urnák felállítására, így
amelyhez kérvényezni kell a választási jegyzékbe való felvételt.
Ebben az esetben választójog ökölszabály szerint azoknak a nagykorú, tartósan külföldön élő német állampolgároknak jár, akiket nem zártak ki a választásból, és a 14. születésnapjuktól számítva legalább három hónapig megszakítás nélkül éltek Németországban, nem több mint 25 éve; vagy ha egyéb okokból személyes és közvetlen ismeretekkel rendelkeznek Németország politikai helyzetével kapcsolatban. Az nem elég, ha valaki külföldön német nyelvű médiát fogyaszt, de az már elegendő indok lehet, ha valaki mondjuk közvetlenül a határ mellett, külföldön él, viszont Németországba jár át dolgozni. Ezeket a jogosultságokat azonban meggyőzően igazolni kell.
Bár a német módszer a magyarhoz képest látszólag nagyobb szabadságot biztosít a levélszavazásban, a rendszer korántsem tökéletes. Az egyik fő probléma, hogy az érintetteknek minden egyes országos vonatkozású választáskor újra kell regisztrálniuk, akkor is, ha az előző voksolás óta nem változtak az adataik. A regisztráció sikerességéről ráadásul csak úgy értesülnek az érintettek, ha megkapják a szavazólapokat. Ezeket aztán maguknak kell postázniuk: Németországon belül térítésmentesen, külföldről azonban saját költségre. Egyes konzulátusok tehetnek kivételt, amikor a szavazók is igénybe vehetik a diplomáciai futárpostát, de ez ritka lehetőség.
Bár hivatalos statisztikák nincsenek, a Tagesschau összeállítása szerint nagyjából
Igaz, még ez is nagy előrelépésnek számít a négy évvel korábbi 67 ezerhez képest. 2017-ben az így leadott szavazatok közel felét a szomszédos országokból, Svájcból, Ausztriából és Franciaországból küldték be.
Nagy-Britannia
Nagy-Britanniában jelenleg a fenti országokhoz képest szigorúbban szabályozzák a külföldön élő állampolgárok szavazási lehetőségeit: azok a britek, akik 15 évnél régebb óta élnek más országban és nem külföldön szolgáló köztisztviselők, nem jogosultak szavazásra. Igaz, ez hamarosan változhat: 2021 tavaszán II. Erzsébet egyik beszédében arra utalt, hogy az időkorlát eltörlését tervezik, és ha minden jól megy, 2023-tól életbe is lép az új szabály.
Azok a külföldön élő britek, akik jogosultak a szavazásra és regisztráltak is, kétféleképpen voksolhatnak. Az egyik a postai módszer, amelyet külön kérvényezni kell. A szavazólapokat nagyjából két héttel a választás előtt kapják meg az érintettek, és legkésőbb a szavazás napján este 10-ig kell visszajuttatni a kijelölt szavazókörbe.
Ezt is külön kell kérvényezni, és az indoka többek között lehet az, hogy valaki külföldön él; Nagy-Britanniában él, de a szavazás napján nem lesz otthon; esetleg valamilyen egészségügyi vagy munkaügyi okból nem tud elmenni szavazni.
A közvetítő csak olyan szavazásra jogosult személy lehet, aki betöltötte a 18. életévét, regisztrált a szavazásra és el tud menni a kijelölt szavazókörbe. A sikeres kérvényezés után a közvetítő kap egy „közvetítői szavazólapot”, amelyből kiderül, hogy hol és mikor adhatja le a szavazatát más helyett. Előírás, hogy egy ember nem lehet kettőnél több választópolgár közvetítője, kivéve, ha közeli családtagokról van szó.
Különleges esetben a levél- és a közvetítőn keresztül történő szavazást akár kombinálni is lehet, ha a szavazással megbízott személy mégsem tud megjelenni – ehhez külön kérvényt kell benyújtani.
Spanyolország
Jelentős számú spanyol állampolgár él külföldön – csak Argentínában 457 ezren, Franciaországban 253 ezren a 2018-as adatok szerint – így az ő bevonásuk a választásokba nagyban befolyásolhatja a végeredményt. A tartósan külföldön élő spanyoloknak a legkésőbb a választás kihirdetését követő 21. napig jelezniük kell a részvételi szándékukat. Ehhez ki kell tölteniük egy adatlapot, mellékelni az azonosító okmányaik másolatát és elküldeni postán, vagy elektronikusan, az erre szolgáló alkalmazásban.
A jelöltek hivatalos kihirdetése és a fellebbezési határidő lejárta után a választási iroda kiküldi a szavazólapokat. Ezeket kitöltve le lehet adni a nagykövetségeken vagy a konzulátusokon kettő-négy nappal a választás napja előtt, vagy el lehet küldeni postán is, a választási iroda által küldött, megcímzett borítékban, legkésőbb öt nappal a voksolás előtt. A csomagban küldenek egy nyomtatványt is, amelyben vissza lehet igényelni a szavazólap feladásának költségeit.
Lengyelország
A 2020-as lengyel elnökválasztásra 171 külföldi szavazókörzet állt az anyaországtól távol élő állampolgárok rendelkezésére, a legtöbb (15) Németországban, Nagy-Britanniában (11) és az Amerikai Egyesült Államokban (9).
Ez azonban nem jelent automatikusan személyes szavazást: az Egyesült Államokban például csak levélben lehetett szavazni, de az első körben a Nagy-Britanniában élő összes regisztrált is a levélszavazást választotta. A nyilvántartás szerint összesen 387 ezren kérték felvételüket a választási jegyzékbe, ebből 343 ezer igényelte a levélszavazást.
Azoknak a lengyeleknek, akik külföldön élve szeretnének szavazni, a megadott határidőig jelentkezniük kell az adott országban található külképviseleten – ez történhet szóban, írásban, telefonon, e-mailben vagy az erre szolgáló honlapon. Ezt követően elküldik számukra a szavazólapokat, amely jó esetben zökkenőmentesen zajlik, rossz esetben azonban úgy, ahogy a 2020-as elnökválasztáson.
Abban az évben eredetileg májusban lett volna a voksolás, de elhalasztották, majd június 3-án bejelentették, hogy június 28-án lesz, így a külképviseleteknek kevesebb mint egy hónapja volt felkészülni. A kapkodás miatt sokan arra panaszkodtak, hogy vagy nem kapták meg (időben) a szavazólapokat, vagy azok nem voltak lepecsételve, így érvénytelennek számítottak.
