A 2015. november 13-i párizsi terrortámadás túlélői kedden a bíróságon elevenítették fel, miként tartották fogva őket több mint két órán keresztül a Kalasnyikovval és robbanómellényekkel felszerelt merénylők a Bataclan szórakozóhelyen.
A Guardian tudósításában azt írta, Franciaország történetének valaha volt legnagyobb perének keddi napján három szemtanút hallgattak meg. Ők tagjai voltak annak a 11 embernek, akiket kényszerítettek rá, hogy nézzék végig, amint a többi résztvevőt kegyetlenül kivégzik.
A francia-chilei kettős állampolgár David Fritz-Goeppinger 23 éves volt a terrortámadás idején, egy bárban dolgozott és az este ritka alkalmak egyike volt, amikor kimenőt kapott a munkahelyétől.
Szabadidejében rendszeresen videójátékokkal játszott, így azonnal felismerte a gépfegyverek hangját, amikor a terroristák betörtek a terembe. Ekkor a többiek még azt hitték, csak tűzijátékoznak.
Ezután elmondása szerint horrorisztikus jeleneteket élt át:
nézők tömkelege zuhant egymásra, golyók hatoltak a testükbe, ott haltak meg a földön.
A felső emeleti szobának az ablakán keresztül próbált meg elmenekülni, de az egyik fegyveres észrevette és megparancsolta neki, hogy menjen vissza a nézőtérre és üljön le az egyik székre.
Nyolc férfit és három nőt köteleztek összesen arra, hogy a vörös bársonyszéken helyet foglaljanak.
Szürreális volt látni, ahogy az egyik terrorista a lábát a korlátra téve szórakozott, miközben mindenkit agyonlőtt a földön fekvő kupacban, aki megmozdult
– emlékezett vissza.
Mint fogalmazott, úgy kellett végignézniük a mészárlást, hogy bármit tehettek volna ellene, miközben az elkövetők élvezték azt.
A fegyveres azt mondta nekünk: az első ember, aki megmozdul, vagy nem teszi azt, amit mondok, kap egy golyót a fejébe; világos vagy kértek egy példát? Ezeket a szavakat soha nem fogom elfelejteni
– fűzte hozzá.
Fritz-Goeppinger azt mondta, ezen a ponton egy felbukkanó rendőr meglőtte a harmadik, színpadon álló fegyverest, akinek bekapcsolt robbanómellénye.
Grégory, aki az informatikai szaktorban dolgozik, a születésnapját ünnepelte aznap a koncerten.
Azt gondoltam, ez az a nap, amikor meg fogok halni és meg fognak ölni. Átgondoltam, vajon rendben hagytam-e a lakásomat, hogy a szüleimnek ne kelljen túl sokat foglalkozni a kitakarításával
– mondta.
Miután társuk felrobbant, a két másik fegyveres egy vékony folyosó ablaka elé terelte és emberi pajzsként használta őket. Az életben maradt szemtanúk szerint a terroristák stresszesnek tűntek, mert improvizálniuk kellett.
Ezen a folyosón két órán keresztül kellett állniuk, eddig voltak ugyanis kapcsolatban a terroristák a rendőrség túsztárgyalóival, épp a túszok mobiltelefonján keresztül.
Grégory azt is elmesélte, az egyik fegyveres a hallására panaszkodott, mondván az sérült a támadás során, ezért tőle kérdezgette, mit hall a zárt ajtókon túlról.
Mondtam neki, hogy a sérült emberek nyögnek és segítségért könyörögnek. Azt felelte: ezt élik át a nők és a gyermekek Szíriában és Irakban.
A fegyveres próbált kapcsolatba kerülni több tévétársasággal is, sikertelenül. Éjfél után végül a rendőrség behatolt, az egyik támadót agyonlőtték, a másik felrobbantotta magát a lépcsőn. A fogva tartott túszok mindegyike túlélte a merényletet.
Amikor az egyenruhások kikísérték őket az épületből, azt javasolták nekik, ne nézzenek rá a halomban heverő halottakra, de odanéztek.
Akkor jöttem rá, hogy akik aznap éjjel ott táncoltak, már csak holttestek
– mondta a bíróságon Fritz-Goeppinger.
A tárgyalásnak várhatóan jövő májusban lesz vége, akkor hirdethetnek majd ítéletet.
