Szombat este ritkán ülésezik az osztrák kormány, és még ritkábban fordul elő, hogy a kancellár lemond. Most ez is megtörtént Bécsben, Sebastian Kurz távozik posztjáról. Hogy végleg vagy átmenetileg, azt most még nem tudni. Egyszer már lemondott, de utána sikerült neki a visszatérés.
Egyelőre Kurz pártelnök maradna a konzervatív, de irányítása alatt egyre radikálisabb irányba tolódó Osztrák Néppártban (ÖVP), és szeretne a jövőben frakcióvezető is lenni. Vagyis nem adna fel mindent, sőt a visszatérésre készült már a szombat esti lemondás pillanatában is. Egyik minisztere, az agrártárca ÖVP-s vezetője, Elisabeth Köstinger az osztrák közmédia tudósítása szerint el is árulta magát:
Ez azonban korántsem biztos, a vádak, pontosabban a gyanúsítások ugyanis súlyosak: korrupció, vesztegetés, hűtlen kezelés. Kurz még nincs a vádlottak között, az ártatlanság vélelme őt is megilleti – lemondásakor erre is utalt is. Mármint arra, hogy – úgy tűnik – rá mégsem vonatkozik ez, mivel saját koalíciós partnere sem bízik benne.
És ebben igaza is van: a Zöldek, a kisebbik koalíciós párt frakcióvezetője, Sigrid Maurer kizárta az ORF-nek adott vasárnapi nyilatkozatában, hogy Kurz még ebben a választási ciklusban újra kancellár lehetne. Ők az újonnan kormányfőnek jelölt Alexander Schallenberggel szeretnének ugyanis koalícióban maradni a ciklus végéig. Az ÖVP-s Schallenberg, az eddigi koalíciós külügyminiszter, vasárnap délelőtt már a Zöldek vezérével is tanácskozott – feltehetően ugyanerről.
Kurz visszatérési esélyeit nehezíti az is, hogy kevés nyugati kormányfő környezetében vizsgálódik ilyen vehemenciával a korrupcióellenes ügyészség, és szakértők szerint a nyomozást nem zárják le 2022 előtt.
Házkutatások sorát tartotta máris a gazdasági és korrupciós ügyekkel foglalkozó osztrák államügyészség, a WKStA a nagyobbik kormánypárt, az ÖVP, a kancellária és a Pénzügyminisztérium irodáiban. De jártak a nyomozók a kancellár bizalmasainál is egy olyan ügyben, amelyben a kormányfőt akár korrupcióval is megvádolhatják – bár a vádakat Kurz hevesen tagadja.
A házkutatások érintettjei között valóban Kurz bizalmi emberei vannak, például Johannes Frischmann sajtószóvivő és Sophie Karmasin közvélemény-kutató, egykori családügyi miniszter, Thomas Schmid, a Nemzeti Vagyonkezelő Holding idén lemondott elnöke (miatta, pontosabban a kinevezéséről tett esetleges hamis tanúvallomás gyanúja miatt Kurzot szeptember elején már gyanúsítottként kihallgatták egy másik ügyben), illetve Wolfgang és Helmuth Fellner, az Österreich Médiacsoport tulajdonosai.
Itt tehát a kancellár karrierjének kiindulópontját, az ÖVP-t „megpuccsoló” és azt követően kancellárrá avanzsáló politikus „velejét” érintik a vizsgálatok. Az ügyészségi nyomozás rámutathat arra, hogy esetleg megvásárolt „hangulatjelentésekkel”, szondázásokkal miként befolyásolta akár ő, akár a környezete a közvéleményt, illetve az ÖVP-n belüli döntéshozatalt. Ez amúgy is kritikus időpontban történt: Kurz a 2015-ös migránsválságot meglovagolva tört országosan is hatalomra.
A feltörekvő, bevándorlás-ellenes kampánnyal sikert sikerre halmozó politikus segítéséért – a gyanú szerint legalábbis – cserébe a közvélemény-kutató és médiavállalkozásokat működtető Fellner-csoport busás fizetséget kaphatott. Ráadásul közpénz is szerepet játszhatott mindebben. 800 ezer, 1,1 millió, illetve a koalíciós partner, a Zöldek frakcióvezetőjének egyik nyilatkozata szerint akár ennél is több, 1,2-1,3 millió eurós üzletről lehet szó, de persze minden érintett tagad. És persze őket is megilleti az ártatlanság vélelme.
Sőt, a Fellner-csoport vasárnap bejelentette, hogy beperli a WKStA nyomozása miatt az osztrák államot, mert törvénytelennek tartják az ellenük folytatott eljárást. A vizsgálatokból viszont már most, minden büntetőjogi következmény nélkül kiderült, hogy Kurzot erkölcsi skrupulusok nem gyötrik: lemondásakor is elmondta, hogy hibázott néhány SMS elküldésekor, de láthatóan nem ingott meg emiatt az önmagába vetett hite.
Bukásának sem erkölcsi, hanem politikai okai voltak. A kisebbik kormánypártnak, a Zöldeknek egyszerűen elegük lett belőle. Jövő kedden ezért bizalmi szavazás várt volna Kurzra a parlamentben, ahol a Zöldek együtt szavazhattak volna az ellenzékkel. A napokban Werner Kogler, a Zöldek vezetője el is mondta:
a vádak válságba sodorták a kormányon lévő néppárti-zöldpárti koalíciót.
Márpedig az ÖVP csak együtt a Zöldekkel tud jelenleg kormányozni. Másik három ellenzéki párt pedig arra vár, hogy az ÖVP körül teljesen elfogyjon a levegő. A Zöldeket az ellenzék szeretné leválasztani a Néppártról, Kurzékról, és négyes koalíciót terveznek a szociáldemokratákkal (SPÖ), a liberálisokkal (NEOS) és a szélsőjobboldalra nyitott Szabadságpárttal (FPÖ).
Erre reagálva mondta Kurz, hogy nem hagyhatja bizonytalanságban az országát lemondása után sem, és nem akar instabilitást, azaz egy olyan „négypárti kísérletet”, amely a koronavírus-válság, az adóreform és a gazdasági újjáéledés idején Herbert Kickl kényének-kedvének van kitéve. Ezzel a Szabadságpárt vezetőjére utalt, akivel egyébként pár éve még ő maga kormányzott együtt.
Tehát, ha valaki tudja, milyen veszélyes ember az osztrák államra Kickl, az éppen Kurz maga, hiszen ő tette az egyik legkényesebb posztra ezt a politikust, aki 2017-2019 között, az első Kurz-kabinetben – amelyet az FPÖ-vel közösen alkotott az ÖVP – belügyminiszter volt.
A mostani vizsgálatok azért is érintenek kényes kérdéseket, mert az esetleges manipulált közvélemény-kutatások, vagy legalábbis az azokról készült manipulált híradások az Österreich című napilapban esetleg tényleg befolyásolhatták az ÖVP-n belüli erőviszonyokat, illetve később az egész osztrák választási környezetet, aminek eredményeként 2017-ben kormányfővé lépett elő Kurz. Azt is vizsgálja a speciális államügyészség, hogy valóban közpénzből fizettek-e a szondázások megjelentetéséért.
Kurz ugyanis részben ezekre hivatkozva, másrészt az FPÖ-vel összefogva lett kancellár úgy, hogy saját pártja vezetőségéből kiebrudalta azokat, akik addig a szocdemekkel alkotott koalíciót támogatták. Ezek a kiebrudaltak azonban teljesen nem tűntek el az ÖVP-ból: számos osztrák tartományt a Néppárt e hagyományos vezetői irányítják, akik a fiatal kancellár és bizalmasa, Gernot Blümel eddigi pénzügyminiszter előretörését mindig is rossz szemmel nézték az ÖVP-n belül. Blümel ellen is egyébként vizsgálat zajlik jelenleg.
A kormányfő próbál előremenekülni és kihasználni, hogy ellenfelei kiszámíthatóak, így neki mindig marad egy lépésnyi előnye. Most is látta, hogy nemcsak az ellenzék feni rá a fogát, és nemcsak a koalíciós partnerénél, a Zöldeknél ingott meg a támogatása, hanem arra is figyelt, hogy saját pártja se rukkolhasson elő olyan kancellárjelölttel, aki ne az ő feltétlen híve lenne.
Így aztán szombat este nemcsak a lemondásáról mondott beszédet, hanem egy új kancellárjelöltet is megnevezett. A kancellári teendőket ideiglenesen (vagy a ciklus végéig) a már említett Alexander Schallenberg külügyminiszter veheti át, míg Kurz frakcióvezetőként dolgozna. Az osztrák sajtó kiemeli, hogy
a külügyminisztériumban dolgozva ismerte meg a most lemondott kancellárt, aki korábban ennek a tárcának az élén állt.
Schallenberg többnyire ugyanúgy gondolkozik, mint Kurz – írja róla a Der Standard osztrák lap. Ugyanis Schallenberg a bevándorlás-ellenes politika egyik legstabilabb híve volt diplomataként, majd politikusként is. Külügyminiszterként Magyarországgal és Lengyelországgal, „az autoriter irányba kisikló EU-tagállamokkal” kapcsolatban is a „Kurz-vonalat” képviselte a Der Standard megfogalmazása szerint: a jogállam kiüresítésére utaló tendenciákra rá kell mutatni, „de nem szabad felégetni a hidakat egy olyan rezsimmel, mint Orbán Viktoré.”
Más kérdés, hogy az elmúlt hetekben a jogállamiságról folytatott európai vitákban – ahogy a nyaka körül szorult a hurok – mintha éppen Kurz sodródott volna közelebb Orbán Viktor álláspontjához. Az osztrák-magyar viszonyban tehát az biztos, hogy Schallenberg kancellárrá való kinevezésével egyelőre nem lehet nagyobb változásra számítani.
Schallenbergről megjegyzik, hogy a folyamatosságot képviseli a Kurz-érában. Amikor 2019-ben, az Ibiza-videó botránya után felbomlott az ÖVP-FPÖ koalíció, az átmeneti kormányokban is külügyminiszter maradt. Egyébként sem számít pártembernek, az ÖVP-ba is csak viszonylag későn lépett be. Ez egyébként kiváló lehetőséget ad Kurznak Schallenberg befolyásolására is – olyan kancellárjelöltet nevezett meg, aki szinte csak az ő kényétől-kedvétől függ, a pártba nincs „beágyazva”, az ÖVP tradicionális vezetőihez, azaz Kurz belső ellenfeleihez nem kötődik.
Schallenberg az első (fő)nemes lehet Ausztriában 1930 óta, aki a kancellári posztot betölti. (A Schallenberg grófok a 17. század óta viselik ezt a rangot, a kormányfői posztra esélyes külügyminiszter édesapja is tekintélyes posztokat töltött be: svájci nagykövet volt például, amikor Alexander Schallenberg született.)
Az osztrák ellenzéki pártok Schallenberg gyors előrelépési lehetőségét (akár már hétfőn vagy kedden is kancellár lehet belőle), és az elhúzódó kormányválság elmaradását csalódottan vették tudomásul. Kurz tehát megint megelőzte az ellenzéket: fenn akarta tartani a kormányzást, nem akart a költségvetési vita szerdai kezdete előtt egy keddi bizalmi szavazáson megbukni.
Kurz ezzel rövid távon úrrá tudott lenni a válságon: a Zöldek legfontosabb követelésének eleget tett, visszavonult a kormány vezetésétől. A Zöldek pedig ezután hajlandónak látszanak folytatni a közös kormányzást az ÖVP-val. Werner Kogler zöldpárti alkancellár üdvözölte is a szombati fejleményeket, és a koalíció fenntartásáról beszélt.
Az ellenzéki Pamela Rendi-Wagner, az SPÖ csalódott elnöke szerint Kurz mint frakcióvezető és pártelnök továbbra is irányít majd, egyfajta árnyékkancellárként. A szocdem politikus nem bízik abban sem, hogy az ÖVP és a Zöldek stabilan tudnák kormányozni az országot. Beate Meinl-Reisinger, a NEOS elnöke pedig megkésettnek nevezte a kancellár lemondását.
Herbert Kickl, az FPÖ elnöke pedig – akit Kurz lemondásakor külön megnevezett – azt mondta: Kurz ugyan már nem kancellár, de a néppárti politikai irányítás továbbra is nála marad. Szerinte Kurz a képviselői mentelmi jog mögé bújik azzal, hogy frakcióvezető lenne. Ezt azonban az ÖVP cáfolta: lemond mentelmi jogáról ezekben a vizsgálatokban.
