Hetek óta egy (vagy több, erről bővebben később) dolgozat borzolja a kedélyeket az európai politikában. Tartalma olyan, amelynek következtében sokak szerint egy újabb délkelet-európai háború törhet ki. Egy úgynevezett non paperről van szó, vagyis egy nem hivatalos – sokszor aláírás nélküli – diplomáciai vitairatról, amit a hírek szerint az Európai Tanács elnökének, Charles Michelnek is eljuttattak, és ami radikális megoldást javasol a nyugat-balkáni válságrégióban.
A non paperek nem ritkák, az uniós intézmények és tagállamok bizalmas, nem hivatalos iratai ilyenek, ezekben olyan álláspontokat, kezdeményezéseket fejtenek ki, amelyeket (még) nem akarnak a nyilvánosság elé tárni, sokszor egy kényes témáról szóló vita kereteit határozzák meg velük, vagyis sok esetben provokatív, egyeseket érzékenyen érintő dokumentumokról van szó. Ezúttal pedig különösen, hiszen úgy tűnik, hogy Michelhez még csak nem is hivatalos úton jutott el az irat, vagyis a létezése is megmaradt volna pletykaszinten, ha a szlovén lap nem szerzi meg azt. Michel hivatala egyelőre sem megerősíteni, sem cáfolni nem volt hajlandó, hogy a dokumentumot megkapták volna.
A dolgozat szerzője arról ír, hogy a megoldási javaslattal teljesülne a cél, vagyis az, hogy a régió nemzeti kérdései megoldódnának a felsorolt határmódosításokkal. Arról viszont nem szól – írja a Spiegel –, hogy épp az ehhez hasonló felosztási fantáziák vezettek a délszláv háborúkhoz.
De mit is tartalmaz a dokumentum?
A kétoldalas dokumentum azzal kezdődik, hogy Jugoszlávia felbomlása után megjelenő szerb, horvát és albán nemzeti kérdések megoldatlanok maradtak, emiatt a térségben továbbra is nagy a feszültség, ráadásul a jelenlegi helyzetben nehezen elképzelhető a korábbi terv megvalósulása, nevezetesen az, hogy az EU bővül Szerbiával és Koszovóval, Bosznia-Hercegovina felvétele pedig a jelen körülmények között teljesen kizárt. Közben viszont Törökország komoly befolyásra tett szert Bosznia-Hercegovinában és Észak-Macedóniában. A jelenlegi helyzet senkinek sem előnyös, kivéve a törököket és a zavarosban halászó politikusokat.
Ezért az irat a következő megoldást javasolja:
- Koszovót és Albániát egyesítsék. Koszovó 95 százaléka szeretne Albániához csatlakozni, Albániában is hasonló arányban vannak azok, akik támogatnák ezt az elképzelést, a határ a két ország között de facto egyébként sem létezik. Az északi szerb többségű rész különleges státuszt kaphatna, mint Dél-Tirol (Olaszország többségében német anyanyelvű területe).
- A bosnyák Szerb Köztársaság nagyobb részének csatlakozása Szerbiához (az ország jelenleg két entitásra, a horvát-bosnyák Bosznia-hercegovinai Föderációra és a szerbek lakta boszniai Szerb Köztársaságra, valamint a brčkói különleges körzetre oszlik). Ennek teljesülésével Szerbia hajlandó lehet belemenni Koszovó Albániával való egyesülésébe.
- A horvát nemzeti kérdésre két megoldást ajánl: az egyik a Bosznia-hercegovinai Föderáció túlnyomórészt horvát kantonjainak egyesítése Horvátországgal, vagy különleges státuszt adna a horvát részeknek, szintén a dél-tiroli megoldással.
Így a bosnyákok önálló államban élhetnének teljes felelősségvállalással. Egy népszavazás dönthetne a későbbiekben arról, hogy az uniós vagy a nem uniós (azaz Törökországgal együttműködő) jövőt képzelik-e el maguknak. Egyelőre a többség az uniós jövőt támogatja, de ez változhat, a törökök és a szélsőséges iszlám befolyása egyre nagyobb lesz itt a következő évtizedben – olvasható a dokumentumban.
A terv megszellőztetése után szinte minden érintett kiborult, ami azért a nem hivatalos diplomáciai papírok esetében ritkán szokott előfordulni, de a megoldás annyira radikális, hogy máris rengeteg, különböző szintű fórumon kommentálták:
- boszniai regionális politikusok szélsőséges nacionalizmusról, fasizmusról és háborús veszélyről nyilatkoztak,
- az európai diplomaták a status quo melletti kiállásról írtak,
- a G7 külügyminisztereinek tanácskozása pedig elfogadott egy határozatot, amelyben elítéltek minden „etnikai határátrajzolással kapcsolatos spekulációt”.
Az ellenkezés nem csak ez ellen a non paper ellen irányul, nagyjából egyszerre ugyanis többről is elkezdtek beszélni a térségben, valamint az európai diplomáciai körökben. Arról is pletykáltak ugyanis, hogy
- egy ilyen tervnek része lenne, hogy Montenegró és Észak-Macedónia is területeket adna át Szerbiának, valamint Horvátországnak.
- Koszovóban nem is olyan régen egy másik, feltehetően francia-német eredetű non paper került nyilvánosságra, amelyben az állt, létre kéne hozni az ország északi részén egy autonóm szerb területet, hogy cserébe Szerbia elismerje Koszovót. Berlin tagadja, hogy a tervhez bármi köze lenne.
- Egy horvát kezdeményezésű non paper is kering, ebben a boszniai választási törvény megváltoztatását javasolják, Zágráb ugyanis szeretné, ha a jogszabály az előnyükre módosulna. A háttérben az áll, hogy Bosznia-Hercegovina, mint fentebb említettük, két entitásból áll, külön kormányokkal, törvényhozással, rendőrséggel, de van egy központi kormányzata és egy rotációs rendszerű, háromfős elnöksége is egy-egy horvát, bosnyák és szerb elnökkel. Zágráb azt szeretné elérni, hogy a horvát elnök kilétére nagyobb ráhatása lehessen (esetleg egy harmadik, horvát entitás is létrejöhetne). A non paper létezését a horvátok is elismerik, olyannyira, hogy támogatókat is szereztek maguk mellé, az ortodox országokon, Görögországon, Cipruson, Bulgárián kívül Szlovéniát és Magyarországot.
A magyar szál
Hazánk nem csak ezen a ponton szerepel a történetben. Egyrészt egyes lapok tudni vélték, hogy egy olyan nem hivatalos diplomáciai dokumentum is létezik, amelyben Nikola Gruevszki, Magyarországon rostokoló volt macedón miniszterelnök hazatérésének lehetséges módját is felvetik.
Az eredeti – a cikkünkben először említett – non paper szerzőjeként sokan a konzervatív-jobboldali szlovén miniszterelnököt, Janez Jansát vagy legszűkebb körét említik a lapok, de egyes források felvetik, hogy a dokumentumok bizonyos részeit Magyarországon szövegezték meg. Jansa tagadja, hogy bármi köze lenne a dokumentumhoz, többek között arra hivatkozik, hogy nem is találkozott Michellel tavaly óta, vagyis nem is tudta volna neki átadni a februári non papert.
A Spiegel ehhez kapcsolódóan pedig arról is spekulál, hogy a non paper hátterében azért lehet ott Orbán Viktor, mert évek óta együttműködik a térség autokratáival, etnonacionalistáival, hogy megnyerje őket a nacionalista, Brüsszel-ellenes politikájához.
Megkérdezték az ügyről az Európai Bizottság magyar delegáltját, a szomszédság- és bővítéspolitikáért felelős biztost, Várhelyi Olivért is. Várhelyi azt mondta a dokumentumról, hogy az nem létezik, de ha mégis létezne, biztosan nem egy komolyan vehető ember írta. Megszólalásának az ad különleges bukét, hogy ezt Edi Ramaval, Albánia miniszterelnökével közös sajtótájékoztatóján mondta, aki ezen az eseményen ugyan nem tért ki rá, de korábban éppen ő volt az, aki a dokumentum valódiságát megerősítette, sőt, arról is beszélt, hogy a térség lehetséges területi változásainak térképeit is megmutatták neki.
A szlovén szálat egyébként az is erősíti, hogy a non paper meglebegtetésével szinte egy időben járt a szlovén államfő, Borut Pahor Bosznia-Hercegovinában, ahol azt kérdezte a három társelnöktől, mit szólnának az ország békés úton való felbomlásához.
Az utóbbi időben egy több hang hallattatja magát Európában, hogy Jugoszlávia felbomlását be kell fejezni. Fel tudna oszlani békésen Bosznia-Hercegovina?
A bosnyák és a horvát fél azt mondta erre, hogy az nem lehetséges, a szerb társelnök viszont ellenkezőleg nyilatkozott. Pahor később azzal védekezett, hogy ő ellenzi Bosznia-Hercegovina felosztását, és éppen az ezzel kapcsolatos aggodalmai miatt kérdezett rá a témára.
Tényleg nem jó a helyzet
A nagy ellenkezés a határok átrajzolásával szemben persze nem véletlen, hiszen – bár a nyugat-balkáni helyzet nem éppen szívderítő – legalább nincsen háború. Egy etnikai alapú határátrendezés nyomán – még ha átmenetileg esetleg javítana is a helyzeten – további etnikai alapú területi igények születnének például Észak-Macedóniában és Montenegróban.
Habár a non paperek célja elméletben az EU bővítésének lehetséges folytatása, a legoptimistább előrejelzések sem látják annak sok esélyét, hogy ebben az évtizedben újabb ország csatlakozna. Elég erre példaként említeni Észak-Macedóniát, amely 2005 óta az EU tagjelöltje, még az országuk nevét is megváltoztatták a görög vétó miatt (északi tartományuk neve is Makedónia), most pedig azért nem kezdődhetnek meg az év második felében, a szlovén elnökség alatt a csatlakozási tárgyalások, mert Bulgária vétózott, és azt követeli, hogy a macedón nemzeti nyelvet nyilvánítsa a szomszédos ország bolgár nyelvjárásának. Nincs miért csodálkozni, ha az észak-macedónok csalódottnak érzik magukat, és közelednek a törökökhöz.
Az EU sem nagyon erőlteti a bővítést: már lassan két évtizede, hogy Szalonikiben a nyugat-balkáni bővítés mellett tett hitet; és két év után először csak az elmúlt hetekben került szóba az uniós külügyminiszterek tanácskozásán az integrációs folyamat folytatása – éppen talán a non paper(ek) hatására. A nyugat-balkáni országok nem tudnak mást tenni, mint várakozni, amihez persze egyre több frusztráció társul, ezt használják ki az EU-t gyengíteni próbáló hatalmak, mint Törökország, Oroszország vagy Kína, illetve a határváltozásokat követelő etnonacionalisták. Az egyetlen politikus, aki látványosan örült a három szuperhatalom létrehozásáról szóló iratnak, a boszniai szerb elnök, az oroszbarát Milorad Dodik volt, aki nyíltan beszélt az ország általa vezetett szerb entitásának a Szerbiához való csatlakozásáról, sőt, azt is bejelentette: ha más nem teszi meg, akkor ő egy-két éven belül népszavazással kezdeményezi ennek a megindítását.
Szakértők szerint, ha az EU nem kezd valamit, akkor egyre több megoldási javaslat kerül majd terítékre, köztük az országok újrafelosztása is, amivel kinyílhat Pandora szelencéje. „Amikor az EU nincs láthatóan, elégséges mértékben jelen, akkor a regionális dinamika gyorsan változhat, veszélyes elbeszélések alakulhatnak ki, és harmadik szereplők léphetnek be” – nyilatkozta az Euractivnak Marko Prelec, a Nemzetközi Kríziscsoport korábbi balkáni projektvezetője, a CEU oktatója.
Amikor űrt okozunk a régióban, mások ötletekkel telve érkeznek meg
– mondta egy, a Balkan Insight által idézett panelbeszélgetésen Miroslav Lajcak, az EU Belgrád-Pristina párbeszédért és más nyugat-balkáni regionális kérdésekért felelős különleges képviselője, aki korábban Bosznia-Hercegovina ENSZ-főképviselője is volt. Hozzátette, nagyon veszélyesnek és háborút provokálónak tartja ezeket az iratokat.
Akadnak, akik ezeknek a non papereknek a valódiságát is megkérdőjelezik, és olyanok is vannak, akik szerint az egész csupán egy beetetés volt, például Jansáéktól, hogy a soros elnökségük előtt lássák, ki miként reagálna a nyugat-balkáni helyzetre, vagy azért, hogy próbára tegyék, milyen mértékű a „nagy szereplők” Boszniával való elégedetlensége, vagy éppen arra keresik a választ a szlovénok, hogy az EU-n belül milyen mértékű ez az elégedetlenség.
A reakciók többet árulnak el a reagálókról, mint amit hivatalosan elmondanak az állítólagos non paperről
– közölte még Prelec.
Mindenesetre azt látni kell, hogy most ugyan szinte mindenki tiltakozik, ám korábban többen is legyeskedtek egy ehhez hasonló terv kidolgozásában. Hogy csak a fontos szereplőket említsük: a Szerbia és Koszovó közötti, etnikai alapú területcserét támogatta a korábbi amerikai elnök, Donald Trump és eleinte Federica Mogherini, az EU előző külügyi és biztonságpolitikai főképviselője is. De a két ország vezetője, a szerb miniszterelnök, Aleksandar Vucsics, valamint a koszovói kormányfő, Hashim Thaci – akit azóta háborús bűncselekmények miatt helyeztek vád alá – is tárgyalt erről 2018-ban.
Mindenki azt mondja, hogy nem ért egyet az iratokkal, de mindenki, aki foglalkozott már a Balkánnal, tudja, hogy sok embert találni ezen iratok környékén
– fogalmazott Carl Bildt, az ENSZ főtitkárának volt balkáni különmegbízottja, korábbi svéd miniszterelnök.
A non paper a felosztási javaslatok mellett nem mellesleg arra vonatkozólag is ad tanácsot, hogyan lehetne idáig eljutni. Első két lépésként „csendes eljárásban a régió döntéshozóival vizsgálják a terv megvalósításának lehetőségeit”, és ellenőrzik a terv támogatását a nemzetközi közösségben. Mindkettőnél zárójelben megjegyzi a dokumentum:
