Mától mindenki elmondhatja Brüsszelnek, hogy miért nem szereti. És azt is, hogy miért szereti. Elindult ugyanis az Európai Unió egyik fontos kezdeményezése. Korábban beszéltünk már arról, hogy az EU elindít egy Konferencia az Európai Unió jövőjéről nevű kezdeményezést, de érdemes részletesen is bemutatni, hogy mi ez.
Az Európai Unió több szintjén is évek óta érezni lehetett, hogy a szervezet eltávolodott attól, amit az európai állampolgárok várnának tőle. Az EU még mindig népszerű Európában, de vannak bizonyos részei, amelyek egyre kevésbé. A gyakran EU-szkeptikus populisták megerősödése, majd a koronavírus okozta válság csak felerősítette azt a kényszert, hogy az EU a gyakorlatban is igazodni tudjon az állampolgári elvárásokhoz, vagy legalább értesüljön arról, melyek ezek.
A konferencia ötletét Emmanuel Macron dobta be 2019-ben. A francia elnök egyébként is lelkesen dobál be nagy ötleteket Európával kapcsolatban, de ezek nagy része aztán elveszik a gyakorlati politika útvesztőiben. Egy darabig úgy nézett ki, hogy ez az ötlet is el fog. Az intézmények, tagországok és egyéb szereplők számára ugyanis nem magától értetődő az, hogy az Európai Unió jövőjéről úgy döntsenek, hogy arról megkérdezik az embereket is.
Az EU alapvetően olyan együttműködés, amelyben állandóak a hatalmi harcok a politikai szereplők között, folytonosan küzd a nagyobb befolyásért a parlament, a tanács, a bizottság, vagy akár egymással is a különböző főigazgatóságok és egyéb szereplők.
A legnagyobb akadály az volt, hogy az elképzelt terv szerint a konferenciát egy neves európai államférfi vezette volna. A kézenfekvő jelölt Guy Verhofstadt volt, de vele sokaknak pont az volt a problémája, hogy túl neves és túl európai. Verhofstadt régóta vezető alakja a liberálisoknak az Európai Parlamentben, és pontosan lehet róla tudni, hogy föderálisabb, összetartóbb Európai Uniót szeretne, olyat, amelyben az EU-nak nagyobb szava van a tagállamokkal szemben. Ennek ellenére Verhofstadt jelöltségére nem mondott nemet az EU, inkább azt változtatták meg, hogy pontosan mit fog vezetni.
Végül egy végrehajtó tanács született, amelynek Verhoftadt lett a vezetője, és nyolc tagot, valamint kilenc megfigyelőt delegál mellé a parlament, a tanács és a bizottság. A konferenciát ugyanis alapvetően a három vezető uniós szerv közösen szervezi, és fontos része ennek az, hogy a tanácsot a soros elnökséget képviselő tagország testesíti meg. Ez azért érdekes döntés, mert Portugáliától a második félévben Szlovénia veszi át a soros elnökséget, és a szlovén miniszterelnök, Janez Jansa mostanában nincs sokkal jobb szerepben Európában, mint Orbán Viktor.
Ami ennél is fontosabb, hogy a konferencia már úgy fog véget érni, hogy Franciaország lesz a soros elnöke, nem sokkal a jövő évi elnökválasztás előtt. Ezért alapvetően Macron arathatja le a politikai sikereket – ha lesznek – a saját ötletéért.
A konferencia úgy zajlik, hogy az állampolgárok először tíz témában alkothatnak véleményt egy honlapon, amelynek az elindulását ma jelentették be. A témák között ott van a migráció, az egészségügy, a gazdaság. Arra a sajtótájékoztatón nem született feltétlenül megnyugtató válasz, hogy miként fogják majd szűrni a válaszok minőségét, de elvileg valahogy megakadályozzák majd a kamuhírek megjelenését.
Verhofstadt a sajtótájékoztatón elmondta, hogy 70 évvel és egy nappal vagyunk pont az Európai Szén- és Acélközösség megalakulása után, és ugyan jobb lett volna az évfordulón bejelenteni ezt a kezdeményezést, de vasárnap zárva volt a bizottság. Verhofstadt mindenesetre a hasonlattal elég nagy súlyt adott a kezdeményezésnek – miközben alapvetően nem tudjuk még, mekkora súlya lesz a gyakorlatban.
Azt tudni lehet, hogy a mostani véleményalkotást személyes programok és a konferencia ülései váltják majd, hogy végül 2022-ra letegyenek egy komplett javaslatcsomagot az EU összes intézménye elé, amelyben ajánlásokat fogalmaznak majd azzal kapcsolatban, hogyan kellene az európai polgárok igényei szerint átalakítani az uniót.
Fontos leszögezni, hogy semmi nem kötelez arra, hogy ezeket az ajánlásokat meg is fogadják. A konferencia eredetileg azzal a szándékkal indult el, hogy akár az EU működéséről szóló szerződéseket is módosítsa, ha szükség van rá. Ezt a kötelezettséget hamar elfelejtették, egyrészt azért, mert veszélyesnek tűnik sokak számára, hogy ilyen módon, egy ennyire föderalista vezetéssel döntsenek az EU jövőjéről, másrészt azért, mert legutóbb az ezredforduló környékén volt hasonló, bár kisebb ívű kezdeményezés, amely módosította volna a szerződéseket, de az végül több ország helyi népszavazásai miatt elbukott.
A valódi változásokra az adhat lehetőséget, hogy a konferencia eredményét az EU egyik legjelentősebb tagállama mutatja majd be, így könnyebb lehet politikai nyomást helyezni az intézményekre a változásért. Ebben viszont az is benne van, hogy könnyebb olyan politikai nyomást is gyakorolni, hogy a Franciaországnak nem tetsző változások ne menjenek át, nárpedig ilyenből több is van, ott van például a régi vita arról, szükség van-e arra, hogy az Európai Parlament Strasbourgban is ülésezzen.
