Donald Trump 220 nappal múlt el 70 éves 2017. január 20-án, így – Ronald Reagant megelőzve – ő lett a legidősebben hivatalba lépő amerikai elnök. Kihívója, a demokrata Joe Biden viszont az idén novemberben ünnepli a 78. születésnapját, így ha győz, jövő januári beiktatásakor rögtön minden idők legidősebb elnöke lesz; az eddigi csúcstartó Reagan ugyanis 1989-ben 77 évesen és 349 naposan távozott a Fehér Házból.
Hogyan lett Hillary Clinton négy évvel ezelőtti váratlan veresége után a Demokrata Párt elnökjelöltje Biden, amikor sokan a volt first lady kudarcából a párt megújításának szükségességét olvasták ki? Részben úgy, hogy Biden még be sem jelentette indulását, a közvélemény-kutatások adatai már azt mutatták, neki lenne a legnagyobb esélye a győzelemre. Útja az elnökjelöltség megszerzéséért mégsem volt sima menet a nagy változások helyett nyugalmat hirdető veterán politikus számára.
A nagy öregek és az új reménységek csatája
Biden 2019 április végén az utolsók között jelentette be, hogy beszáll a demokrata előválasztásba, ahol akkorra már húsz politikus versenyzett a lehetőségért, hogy 2020. november 3-án megmérkőzhessen a republikánus Trumppal.
A felmérésék azonnal Biden előnyét mutatták, de sokan ezt csak annak tudták be, hogy a karrierjét az 1970-es évek elején szenátorként kezdő, majd Barack Obama alelnökeként dolgozó politikus nevét mindenki ismeri. A Demokrata Pártban az elmúlt években egyre nagyobb befolyást szerző fiatal progresszívok számára ugyanakkor érthetetlen volt a szerintük megválaszthatatlannak tűnő Biden népszerűsége, aki idős fehér férfiként egy olyan mezőnyben állt az élen, ami teli volt nagy reményű, fiatal női és fekete jelöltekkel, Trump ellentéteivel. És persze ott volt Bernie Sanders, a baloldal nagy öregje, aki lelkes fiatalok tömegét vonzotta szociáldemokrata programjával.
Az élete jó részét a washingtoni politikai gépezetben eltöltő Biden nem forradalmat, hanem nyugalmat ígért, nem új időket, hanem visszatérést a „normalitáshoz”, miközben a balra tolódó Demokrata Pártban a progresszív aktivisták nem győzték hangsúlyozni, hogy szavazóik éppen ennek az ellenkezőjét akarják.
Azonban hiába támadták Bident támadják a múltjából előszedett döntéseivel és nyilatkozataival, a veterán politikus a nem túl erőteljes kampánya ellenére maradt az élmezőnyben. Bár voltak hetek, amikor egy-egy ellenfele, mint Elizabeth Warren szenátor vagy az Indiana állambeli South Bend kisváros fiatal polgármestere, Pete Buttigieg meg tudta előzni a közvélemény-kutatásokban, 2020 elején még mindig Biden tűnt a legnagyobb esélyesnek.
A zuhanás
Február elején tartották az első voksolást Iowa államban, ahol várható volt, hogy Biden nem fog valami jól szerepelni. A végeredmény azonban minden várakozást alul múlt. A volt alelnök mindössze a negyedik helyen végzett a káoszba fulladt előválasztáson, amit Buttigieg és Sanders gyakorlatilag holtversenyben nyert meg Warren előtt.
Ezután jött New Hampshire, amit Sanders nyert Buttigieg és a meglepetésre harmadik Amy Klobuchar szenátor előtt. Biden mindössze ötödik lett a szavazatok alig több mint 8 százalékával. A volt alelnököt ekkorra szinte teljesen leírták, míg a Bidennél is egy évvel idősebb Sanders hívei már a végső győzelemre készülődtek. Arra számítottak, hogy a nagy mezőny megosztja a mérsékelt választókat, és a szuperkedden, amikor egyszerre 14 államban tartanak választást, olyan nagy előnyre tesz majd szert a progresszívek ikonja, amit riválisai képtelenek lesznek behozni.
A fekete szavazók megmentették Bident
Ekkor azonban jött a dél-karolinai előválasztás. Az első déli állam, ahol előválasztást tartottak, és az első, ahol nagy arányban vesznek részt fekete szavazók, akik között Obama egykori alelnöke mindig kiemelkedően népszerű volt.
Csakhogy a szintén a fekete szavazókat megcélzó multimilliárdos Michael Bloombergnek sikerült elhappolnia tőle a fekete szavazók egy részét, és a dél-karolinai előválasztásra három nagy verességgel érkező Biden túlélési esélyei egyre rosszabbnak tűntek. Ráadásul nem csupán nyernie kellett, hanem olyan nagy arányú győzelemre volt szüksége, hogy senki se kételkedjen benne, ott van a helye a versenyben.
A győzelem hatalmas lendületet adott kampányának, amit csak tovább erősített, hogy visszalépett a versenyből a hozzá hasonlóan mérsékelt Buttigieg és Klobuchar. Akik azonnal be is álltak Biden mögé azzal a nem titkolt céllal, hogy megállítsák Sanderst. Így lényegében egyetlen jelöltje maradt a középutas, Sanders szociáldemokrata nézeteit túlságosan radikálisnak tartó választóknak a pár nappal később tartott szuperkeddre.
Szupergyőzelem
A március 3-ai előválasztások végül egyértelművé tették, hogy Sanders nem számíthat a demokrata szavazók többségének támogatására. A 14 államból tízben Biden nyert, és pár nappal azután, hogy sokan már politikai nekrológjának megírására készültek, átvette a vezetést az elnökjelölti címért zajló versenyben, ami kétszereplőssé vált, miután visszalépett a még saját államában is csak a harmadik helyen végző Warren és a félmilliárd dolláros kampányával szinte semmilyen eredményt felmutatni nem tudó Bloomberg is.
És noha úgy tűnt, hogy egy hosszadalmas harc kezdődik Sanders és a lendületbe jött Biden között, a koronavírus-járvány mindent megváltoztatott.
Előválasztás a járvány árnyékában
A vírus már a szuperkedd kezdte elvonni a figyelmet a demokraták előválasztásáról, és pár hét alatt az addig a híreket uraló verseny szinte teljesen eltűnt az érdeklődés homlokteréből. Márciusban Biden több nagyarányú győzelmet aratott, és bár március 15-én még tartottak egy közönség nélküli vitát a két jelölt között, nyilvánvalóvá vált, hogy a demokrata előválasztási kampány véget ért.
Sanders végül április 7-én bejelentette, hogy felfüggeszti kampányát, majd pár nappal később hivatalossá tette, hogy Bident támogatja az elnökségért folyó versenyben. Ugyanerre biztatta lelkes rajongótáborát is, kijelentve: mindennél fontosabb, hogy legyőzzék az újraválasztásáért küzdő Donald Trumpot, akit Sanders a modern idők legveszélyesebb amerikai elnökeként jellemzett.
Most már csak az a kérdés, hogy a „nyugodt erő” jelszavát hirdető Bidennek sikerül-e teljesítenie az ígéretét, és a Trumpból kiábrándult republikánusok, a konzervatívabb demokraták, az idős szavazók, a nők, a feketék és a független (nem valamelyik párt támogatójaként regisztráló) választók megnyerésével legyőzi-e Donald Trumpot a keddi elnökválasztáson. A közvélemény-kutatások adatai ezt vetítik előre, de 2016 után már semmiben sem lehetünk biztosak.
Kiemelt kép: Jim Watson/AFP
