Nagyvilág

Négy év után újra jön az utóbbi évek legnagyobb tévés meglepetése

Régen csak a politikamániásokat érdekelte, aztán váratlanul elkezdett nézettségi rekordokat döntögetni az amerikai elnökjelöltek vitája. A műsor, amelyben sorsok dőlhetnek el pár pillanat alatt.
Korábban a témában:

Elsőre nem tűnik a legerősebb nézőmágnesnek, hogy tíz politikus feláll egy színpadra, majd utána két órán keresztül vitázik egymással, de az előző amerikai elnökválasztás pont ennek az ellenkezőjét bizonyította. A Republikánus Párt elnökjelöltségéért küzdő politikusok vitája – nem kis részben Donald Trumpnak köszönhetően – tévétörténeti siker lett.

Amikor a republikánus jelöltek 2015 augusztusában először álltak össze Clevelandban az előválasztás első televíziós vitájára, a sikersorozatokat is megszégyenítő, rekordszámú néző követte az eseményt. A FoxNews hírtelevízión közvetített vitát 24 millióan nézték – tízmillióval többen, mint a Trónok harca utolsó részét.

Ezzel tévétörténetet írtak: soha nem volt ilyen nagy közönsége egy kábeltévén sugárzott közéleti műsornak, ami egyben minden idők legnézettebb előválasztási vitája volt.

A szárnyalás később is folytatódott. A CNN-en közvetített második vitát 23 millióan nézték, és még a demokrata elnökjelöltek Trump-mentes vitáit is több mint tíz millióan követték. Ez nagyon jó hír volt a vitákat közvetítő csatornáknak, amelyek a szokásos hirdetési pénzek tízszeresét, több százezer dollárt is elkérhettek a félperces reklámhelyekért, és dollármilliókat kereshettek a vitákkal.

Az első menet

A demokrata előválasztást igazán beindító, magyar idő szerint csütörtök hajnalban kezdődő vita várhatóan hasonló nézettséget hoz majd az azt közvetítő NBC televíziónak. Legalábbis ezzel számolnak a televíziós és politikai szakemberek, és a közvélemény-kutatások is ezt mutatják: a felmérések szerint a demokrata választók 70 százaléka fogja megnézni a demokrata elnökjelöltek első vitáját.

Olyan számokat látunk, amikre 2020 nyarának végén számítanánk, nem pedig 2019 nyarának elején

mondta el a nagy érdeklődéssel kapcsolatban a Los Angeles Timesnak Chris Stirewalt, a Fox News politikai szerkesztője.

És a nézőknek lesz mit néznie. A 23 demokrata elnökjelöltből húsz áll majd színpadra Miamiban, akik két éjszakán át fognak vitázni egymással: tízen június 26-án, és még tízen másnap. A tét pedig hatalmas.

„Ez az a pillanat, amikor megszólal az első menetet jelző gong” – jellemezte az első vitát John Delany, Maryland állam egykori képviselője, aki a demokrata elnökjelöltek futottak még kategóriájába tartozik. Ő egyik azoknak a kevésbé ismert jelölteknek, akiknek ez az este hozhatja meg a nagy kitörést a végső győzelem felé. Ezek a viták ugyanis tényleg számítanak.

Az Economist elemzése szerint az előválasztási viták valóban képesek arra, hogy mérhető hatással legyenek a választásra, ez jól látszik a közvélemény-kutatási adatokban, szemben a már kiválasztott elnökjelöltek vitáival, amiknek szinte alig érezhető a hatása van a választókra. Ezek a legfontosabb események az előválasztások alatt – jelentette ki a lapnak Elaine Kamarck, a Brookings Institute kutatóintézet munkatársa.

Kitűnni, de mivel?

A jelöltek legfontosabb feladata, hogy valamilyen módon kitűnjenek a hatalmas mezőnyből, és ez nem olyan könnyű feladat, amikor kilenc másik emberrel kell megosztani a színpadot, és a véges műsoridőt. A szakemberek becslése szerint a kétórás vita alatt egy jelölt nagyjából 8-10 percet beszélhet, ennyi idő alatt kell meggyőznie a választókat, hogy érdemes odafigyelni rá.

Ez pedig nem kedvez a mély vitáknak, a programok részletes bemutatásának. Hiába van valakinek egy csodálatosan kidolgozott terve mondjuk az egészségügyi rendszer reformjára vagy a klímaváltozás elleni küzdelemre, esélye sem lesz azt jól bemutatni. Egy jól időzített vitriolos beszólás sokkal többet ér, mint ezeroldalnyi programterv, legyen az bármennyire is nagyra törő.

A viták már nem a tervekről szólnak, hanem arról, hogy emlékezetes maradjon a jelölt – mutatott rá a Reuters brit hírügynökségnek Frank Sadler demokrata kampányszakember. Azoknak kedvez, akik jól tudnak improvizálni, nem azoknak, akik jó előre eltervezik, hogy miről fognak beszélni – tette hozzá Erik Smith demokrata tanácsadó.

Ez bizonyította 1980-ban Ronald Reagan, aki a New Hampshire államban tartott fontos előválasztás előtt saját pénzéből szervezett televíziós vitát a republikánus elnökjelöltnek. Majd amikor a vitát vezető moderátor ki akarta kapcsoltatni Reagan mikrofonját, a későbbi elnök dühös hangon kijelentette:

Én fizetek ezért a mikrofonért.

A közönség ezt hatalmas ovációval fogadta, és ennek az egy mondatnak olyan erős hatása volt, hogy később Reagan kijelentette, ez volt az a pillanat, amikor megnyerte nemcsak a vitát, hanem az egész előválasztást, és ő lett republikánus elnökjelölt.

Valami hasonlóra kell készülnie most a demokrata elnökjelöltségre pályázó politikusoknak is, hogy nyertesként jöjjenek ki a vitából. Egy olyan pillanatra, ami azután elterjedhet a közösségi oldalakon, egy tíz másodperces jelenetre, amivel beférhetnek a híradókba.

A jelenleg legnépszerűbb demokrata jelölt, Joe Biden pontosan tudja, hogyan kell ezt csinálni. 2008-ban már megtette. Igaz, az akkori előválasztási vitán nem saját pártjából talált magának célpontot, hanem republikánus elnökjelöltségért küzdő Rudy Giulianival mosta fel a padlót, két gyilkos mondatba tömörítve, hogy New York egykori polgármestere semmi másról nem tud beszélni, mint a 2001. szeptember 11-ei terrortámadásról:

Csak három dolog van, amit használ egy mondatban: egy főnév, egy ige és 9/11. Nincsen semmi más.

Nem feltétlenül szerencsés azonban külön készülni egy ilyen pillanatra, egy előre megírt szöveg bemagolása csúfos kudarcot is hozhat, ha nem sikerül azt jól előadni. Marco Rubio sokat tudna erről beszélni. Amikor a floridai szenátor egy 2016 februárjában tartott vita alatt négyszer mondta el a jól betanult támadását Barack Obama ellen, Chris Christie, New Jersey kormányzója pedig kíméletlenül kihasználta ezt ellene, és gyakorlatilag meg is semmisítette az egész kampányát.

A viták a nagy lehetőségek mellett nagy veszélyeket is jelentenek. Egy jó teljesítmény óriásit lendíthet egy kampányon, de elég egy elbénázott perc, hogy véget is érjen egy reményteljes kampány. Rick Perry, Texas egykori kormányzója 2011-ben esélyeként vágott neki a republikánus előválasztásnak, de egy novemberi vita után mehetett a levesbe az egész.

A politikus közölte: elnökként azonnal megszüntetnek három minisztériumot. Kettőt fel is sorolt, de a 3. nem jutott eszébe. Végül kénytelen volt kínos arckifejezéssel elismerni, „a harmadikat nem tudom, bocsánat”. Majd szomorú mosollyal odabiggyesztette: „upsz”. Az „upsz” annyira meghatározó pillanat volt, hogy azóta szállóigévé vált.

Van, akinek elég, ha ott van

De van, akinek már az is elég, hogy végre láthatják a választók. Mint például Andrew Yang, akinek hiába vannak lelkes hívei, ha a szavazók azt se tudják, hogy ki ő és mit csinál. Az emberközpontú kapitalizmust hirdető vállalkozó reményei szerint egy szót sem kell szólnia, és már megérte neki részt venni a vitán, ha utána – saját szavai szerint – több millióan fognak rákeresni a neten arra, hogy

Ki az a Joe Biden mellett álló ázsiai férfi?

Kiemelt kép: Patrick T. Fallon/Bloomberg / Getty Images

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.