Nagyvilág
Waste rejected by sea on a pebble beach Cap Fréhel .

Biosphoto / André Pascal

Nem a szívószálak miatt van baj az óceánokkal

Kerner Zsolt
Kerner Zsolt

újságíró. 2018. 07. 22. 08:00

Korábban a témában:

Lehet, hogy az interneten folyton szembejövő mozgalmak idegesítőek, de kifejezetten komoly erejük lehet, ha jóra használják őket. Amikor a jegesvödrös-kihívás már régen lecsengett, akkor jött a hír, hogy az ALS gyógyítására szánt támogatások (amiért az egész őrület elindult) kifejezetten sikeresek voltak, és ebből a pénzből sikerült olyan áttörést elérni, ami meggyógyíthatja a betegséget.

Ezért is érdekes a műanyag csomagolások és a szívószálak elleni harc, amely szintén egyre inkább kezd működni a világban. Az Aldi már Magyarországon is bejelentette, hogy többé nem árulnak majd eldobható műanyagzacskókat az áruházakban, hogy ezzel védjék a környezetet. Így tett a Lidl és az IKEA is, de a McDonald’s is azt tervezi, megszünteti a szívószálakat.

Ezzel párhuzamosan elkezdtek a menőbb kávézók és bulihelyek tulajdonosai is kapkodni, hogy mégis mivel tudnák pótolni a műanyag szívószálakat. Ezek a szívószálak ugyanis az utóbbi időben szinte méregként hatnak a vendégekre.

A fölöslegesnek tűnő, egyszer használatos, olcsó műanyag szívószálak az emberek fejében elkezdtek szorosan összekapcsolódni azzal a feldolgozhatatlan műanyagszemét-tömeggel, amely elönti az óceánokat. Évente nyolcmilliárd tonna új műanyag szemét kerül a Föld óceánjaiba, azt pedig nyilván senki nem szeretné támogatni, hogy az óceánokban még több szemét legyen.

A picture taken on May 24, 2018 in Sieversdorf, eastern Germany shows a woman drinking with a plastic straw.
The EU Commission is to present its plan to ban the single-use products in the fight against plastic waste. / AFP PHOTO / dpa / Patrick Pleul / Germany OUT
Fotó: Patrick Pleul / dpa / AFP

Ezért a bárok és kávézók tulajdonosai a papírtól a tésztáig próbálnak valami alternatív, lebomló verziót találni, ami képes lenne pótolni a műanyagot. A Starbucks, a szívószálbűnözés legdurvább elkövetője bejelentette, hogy 2020-ig minden kávézójukból eltűnik majd a műanyag szívószál, de nem is pótolják semmivel. Egyszerűen fedeleket raknak majd a poharakra és így lehet majd belőlük szívószál nélkül inni.

De egyáltalán nem biztos, hogy a mostani környezetvédelmi küzdelem megfelelő célpontot talált. Több érv is van arra, hogy miért nem a szívószál a hibás az óceánok teleszemeteléséért, vagy hogy miért nem lenne érdemes mindenhol betiltani a szívószálakat.

Egyrészt azért, mert sokak számára ez az egyetlen megoldás, amivel inni tudnak. Jamie Szymkowiak, a skót One in Five nevű, fogyatékkal élőket támogató szervezet alapítója pont a Greenpeace blogján írja azt, hogy a műanyag szívószálakkal kapcsolatos vitában senki nem veszi figyelembe a mozgáskorlátozottak igényeit, a szívószálat ugyanis konkrétan nekik találták ki.

Szymkowiak szerint a más anyagokból készült szívószál sem lehet megoldás, mert a papír növeli a fulladás veszélyét, és sem az, sem a többi mesterséges anyag nem elég hajlékony ahhoz, hogy használható legyen. A fémből, üvegből vagy bambuszból készült szívószálak pedig nagyon veszélyesek azok számára, akik nem tudják irányítani a harapásukat, vagy akik Parkinson-kórban szenvednek. Ráadásul 40 fok fölött a lebomló anyagok eleve nem biztonságosak, így sem levest, sem kávét nem lehetne belőlük rendesen inni. Az újrahasznosított szívószálakat pedig sokszor nem fertőtlenítik megfelelően.

Woman suffering from tetraplegia assisted by a private home care person (ADHAP services). 
 

VOISIN/PHANIE
Fotó: VOISIN/PHANIE/AFP

A műanyag szívószál valóban a kórházakban jelent meg először. Egy Joseph B. Friedman nevű feltaláló adta el az ötletet a kórházaknak Flex-Straw, vagy személyre szabott ivócső néven. Azóta rendszer lett a szívószálak kórházi használatából, mert a hajlított vég tökéletessé teszi arra, hogy a fekvő betegek is tudják használni.

Adam Minter, a Junkyard Planet nevű, kifejezetten szeméttel foglalkozó könyv szerzője azt írja, a műanyag szívószálakkal szembeni hadjárat 2015-ben kezdődött egy virális videó hatására. A videón az látható, ahogy egy óriásteknős orrába beleszorult szívószálat próbálnak eltávolítani, de az nagyon mélyen beékelődött. A videó megrázó, ezért csak kattintás után, itt tudja megnézni.

A videó után nőtt meg az érdeklődés a Nagy Csendes-óceáni Szemétfolttal kapcsolatban is, ami egyébként valóban nagy, úgy Franciaország-méretű. Minter szerint viszont az a helyzet, hogy az egyszer használatos műanyagoknak, mint a szívószálak is, kevés köze van az óceán szennyezettségéhez.

Eleve kétséges adatokra támaszkodnak azok a szervezetek, amelyek a szívószálakat támadják. Az az információ például, hogy az amerikaiak napi 500 millió műanyagpoharat használnak el, konkrétan egy kilencévestől származik. Két ausztrál tudós azt állítja, hogy a világ óceánpartjain 8,3 milliárd műanyag szívószál hever. De ha ezt bele is mosná a víz egyszerre az óceánba, az még mindig csak az évi nyolcmillió tonna szemét 0,3 százaléka lenne.

De akkor mi az, amivel valóban csökkenteni lehetne az óceánok szennyezettségét?

Minter szerint a felszíni felvételek azt mutatják, hogy az óceánok szennyezettségének legalább 46 százalékáért egyetlen dolog felel: az otthagyott halászhálók.

Range covered waste Mediterranean Lebanon .

Biosphoto / Antoine Boureau
Fotó: Antoine Boureau / Biosphoto / AFP

Ezek a hálók sokkal több kárt okoznak, mint gondolnánk. 2013-ban egy felmérés azt állította, hogy a világban széthagyott rákcsapdák több mint egymillió rákot ejtenek el évente, teljesen fölöslegesen.

Minter szerint ez egy bonyolult probléma, de az 1990-es évek óta léteznek rá megoldások. Akkor egyeztek meg a nagy gyártók, hogy a halászati felszereléseket megjelölik, ezért azonosítani lehet, hogy ki hagyta őket ott. Az újrahasznosítással és a büntetésekkel itt valódi változást lehetne elérni.

És a fejlett országok igyekeznek is, de ez a fejlődőekre nem teljesen igaz. Indonéziában például semmi nem ösztönzi arra a halászokat, hogy mások otthagyott felszerelését kivigyék a partra és elvigyék az újrahasznosító üzemekbe. Viszont ha sikerülne ezeket a halászokat valamilyen jutalommal ösztönözni, annak kifejezetten komoly hatása lenne a környezetre.

Minter szerint érdemesebb inkább az energiát az otthagyott halászati felszerelések eltávolítására helyezni, mert a műanyag szívószálakkal szemben itt tényleg komoly eredményeket lehetne elérni.

Kiemelt kép: André Pascal  / Biosphoto / AFP

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

This general view taken on August 15, 2018, shows abandoned vehicles on the Morandi motorway bridge after a section collapsed in the north-western Italian city of Genoa. 
At least 30 people were killed on August 14, when the giant motorway bridge collapsed in Genoa in northwestern Italy. The collapse, which saw a vast stretch of the A10 freeway tumble on to railway lines in the northern port city, was the deadliest bridge failure in Italy for years, and the country's deputy transport minister warned the death toll could climb further. / AFP PHOTO / Piero CRUCIATTI / AFP / Piero CRUCIATTI
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.