Nagyvilág
Brüsszel, 2018. február 23.
A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor miniszterelnök (elöl b) beszélget Angela Merkel német kancellárral a brüsszeli EU-csúcs elõtt 2018. február 23-án. Balról Miro Cerar szlovén kormányfõ, Rogán Antal, a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezetõ miniszter (b2) és Bojko Boriszov bolgár miniszterelnök (k). 
MTI Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsõdi Balázs

Merkel fenyegetése inkább ajándék Orbánnak

Zgut Edit
Zgut Edit

2018. 03. 02. 06:04

Az uniós támogatások esetleges szigorításának aligha a migrációs árukapcsolás a legcélravezetőbb eszköze, már csak azért sem, mert ezzel épp az Orbán-rezsim malmára hajthatják a vizet. A magyar kormány Nyugat-ellenes szabadságharca eközben újabb fokozatra kapcsolt azzal, hogy az ENSZ-ben próbálja aláásni az EU egységes álláspontját.

Minden idők legátfogóbb keretköltségvetési reformja előtt áll az Európai Unió, amelynek részeként egyrészt több és szigorúbb feltételhez kötnék a strukturális és a kohéziós támogatások felhasználását, másrészt az uniós költségvetésből folyósított kifizetéseket politikai feltételekhez kötnék 2020 után.

Magyarország elsősorban Angela Merkel német kancellár Bundestagban elmondott beszédére figyelt, amelyben jelezte, hogy a strukturális támogatások kifizetését az uniós migrációs politikában való részvételhez kellene kötni. Noha Merkel korábban határozottan elutasította az ellenszegülő tagállamokra kirótt bármilyen szankció gondolatát, idővel Berlin is arra az álláspontra helyezkedett, hogy a „szolidaritás nem egyirányú utca”.

Merkel migrációs árukapcsolása valóságos ajándék a parlamenti választásokra készülő, és immáron nyolc éve Brüsszel ellen harcoló Orbán Viktornak, aki szerint a Magyarországot érő támadások mögött a migráció áll, „az összes többi lényegtelen”.

Ennek megfelelően a magyarországi belügyekbe történő beavatkozásaként értékeli a magyar jogállamiság állapotát vizsgáló, készülőben lévő LIBE-jelentést is, amelyet jó előre a balliberális tábor utóvédharcaként és Soros-jelentésként aposztrofált. A miniszterelnök szerint a Soros György által támogatott jelentés mögött valójában a migrációs és a kötelező betelepítés szorgalmazása áll.

Magyarország a kötelező kvóta legkeményebb ellenzőjeként valóban nem volt hajlandó egyetlen menedékkérőt sem átvenni Görögországtól és Olaszországtól, be kellene ugyanakkor látni, hogy a mechanizmus aligha működik uniós szinten, a legtöbb tagállam is csak tessék-lássék módon teljesíti a kiszabott penzum töredékét. Vagyis az uniós támogatások kifizetését általában nem szerencsés olyan feltételrendszerhez kötni, amelynél a Tanács egyébként sem tud érvényt szerezni az ezzel kapcsolatos döntésének.

Árukapcsolás

Emmanuel Macron francia elnök szorgalmazására felmerült továbbá, hogy a jogállamiság tiszteletben tartásához kössék a kifizetéseket. Ez utóbbinak a már meglévő ügyeken (CEU-törvény, a civil szervezeteket idegen ügynöknek bélyegző törvény) felül abban lesz jelentősége, hogy az idegenellenességet csúcsra járató magyar kormány újraválasztása esetén tovább szigorítaná a civil szervezetek működését és újabb lépéseket tervez a maradék független média elfoglalására.

Bár a Berlin által korábban teljes tabuként kezelt árukapcsolást mára Merkel sem tartja ördögtől valónak, jelzésértékű, hogy a legutóbbi uniós csúcson még Mateusz Morawieczki lengyel kormányfő is békülékenyebb hangot ütött meg ezzel kapcsolatban. Eszerint a varsói kormány azzal a feltétellel elfogadhatónak nevezte például a jogállami elvek betartatásának összekapcsolását a kifizetésekkel, ha ennek megítélése objektív elveken alapul. Morawieczki tehát könnyen kibicelhetett annak tudatában, hogy hiányoznak a jogállamiság objektív, uniós szinten lefektetett feltételei, vagyis a legtöbb esetben minden tagállam azt ért alatta, amit akar. Az alapvető értékeket felsorolja ugyan az EU alapjogi chartája, ezek kodifikációja azonban még várat magára.

Ennél jóval célravezetőbb lenne egy általános, mindenkire érvényes szabály kidolgozása, ami az EU-költségvetés minden elemére kiterjed. Szigoríthatnák például az uniós pénzek tagállami elköltését felügyelő mechanizmusokat az igazságszolgáltatási szervek függetlenségének erőteljesebb kikötésével, noha ezt a bírósági reformjukhoz ragaszkodó lengyelek és a hasonló rendszerátalakításban gondolkozó románok feltehetően nem díjaznák.

Magyarországon ilyen reformok pillanatnyilag nincsenek napirenden, de itt az egyik legmagasabb az elcsalt uniós támogatások aránya, és az egyik legalacsonyabb az Európau Unió csalás elleni hivatala által problémásnak ítélt esetek felderítési aránya. Az OLAF szerint összesen 13 milliárd forintnyi EU-pályázati csalásban érintett Tiborcz István mára a szervezett bűnözés egyik szimbólumává vált. Rendszerszintű problémára utal, hogy a pénz hatékony elköltésének felelőssége egyértelműen a kedvezményezetté, az EU-nak pedig nincsenek kiforrott elvárásai azzal kapcsolatban, hogy mit kell teljesíteni a szóban forgó összegekért. Mindezek tükrében nem meglepő, hogy az Orbán-kormánynak esze ágában sincs részt venni az áfacsalások és strukturális alapokat érintő visszaélések terén nyomozati, illetve vádhatósági jogokkal felruházott uniós ügyészségi munkában.

Kiterjesztett szabadságharc

Az Európai Bizottságnak és a francia-német tandemnek alaposan mérlegelnie kell tehát, hogy milyen formában tesz javaslatot a politikai feltételesség bevezetésére. A nem megfelelően előirányozott, bizonyos országcsoportokat kipécéző megközelítés ugyanis az EU-ellenes, populista erők kezére játszhat a 2019-es európai parlamenti választásokon. Lehet, hogy a hódmezővásárhelyi történelmi vereség arra készteti majd az Orbán-rezsimet, hogy némileg finomhangolja a Soros György elleni kampányt, afelől senkinek ne legyen viszont kétsége, hogy az uniót továbbra is a magyar szuverenitásra leselkedő legnagyobb veszélyként fogja láttatni.

Az Orbán-rezsim továbbra is úgy folytat majd destruktív, az uniós intézmények legitimitását aláásó EU-ellenes kampányokat, hogy mindeközben a szóban forgó uniós támogatások egyik legnagyobb kedvezményezettje marad.

Hovatovább a magyar kormány a Nyugat-ellenes szabadságharcot kiterjesztette a multilaterális szintre. Ez messze túlmutat az ENSZ-et támadó kampányplakátokon: habár a magyar kormány úgy döntött, hogy Donald Trumppal ellentétben mi nem szállunk ki az ENSZ migrációs paktumából, valójában akadályozzuk az EU egységes fellépését ebben az ügyben. Most, hogy az USA visszahúzódni látszik e téren, az EU történelmi küldetésének érzi, hogy az emberi jogok és a multilateralizmus fáklyavivője maradjon. Ebben a helyzetben Magyarországnak kifejezetten ártalmas azt a látszatot keltenie, hogy egyedül próbálja aláásni az EU egységes álláspontját.

A szerző a Political Capital külpolitikai elemzője

Kiemelt kép: Orbán Viktor miniszterelnök beszélget Angela Merkel német kancellárral a brüsszeli EU-csúcs előtt február 23-án.
MTI Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsődi Balázs

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.