Nagyvilág
QOM, IRAN - JANUARY 3 :  Iranians take part during a state-organized rally against anti-government protests in the country, in Qom, Iran on January 3, 2017. Stringer / Anadolu Agency

Nem rendszerváltást, hanem jobb életet akarnak a tüntetők

Wagner Péter
Wagner Péter

biztonságpoltikai szakértő. 2018. 01. 03. 15:38

Iránban napok óta tartanak a tüntetések, egyre nagyobb tömegek vonulnak az utcákon, egyre több a halálos áldozat. Miközben a Nyugat hajlamos minden megmozdulást a demokratikus jogokért folytatott harc prizmáján keresztül nézni, egyelőre sokkal prózaibb indokok viszik az embereket az utcákra. Valójában a benzináremelés, a növekvő megélhetési költségek, a megszorítások és a politikusok üres ígéretei a jólétről állnak a tiltakozások mögött – némi belső ellenzéki manipulációval meghintve.
Korábban a témában:

Irán az elmúlt években a leginkább akkor tudott bekerülni a nemzetközi világ hírei közé, ha nukleáris programjáról vagy az Egyesült Államokkal való kapcsolatáról volt szó. A kettő ráadásul szorosan összefügg. Irán ugyanakkor néhány kérdésben ügyesen elkerülte a figyelmet, csak a szakértők emlékeztetnek például rendszeresen arra, hogy a szíriai események fordulatát nem elsősorban az orosz beavatkozás döntötte el 2015-ben, hanem az orosz légierővel érkező iráni kiképzők, önkéntesek és milíciák.

Ugyanígy keveseket foglalkoztat egyelőre nyugati közvéleményben az a tény, ahogy az elmúlt évtizedben – elsősorban az USA jogalap nélküli iraki inváziójának köszönhetően – Irán hogyan tört ki a nemzetközi elszigeteltségből és erősítette meg befolyását a Közel-Keleten, főként Washington rovására. A politikusokat és a katonai vezetőket természetesen mindez rettentően aggasztja, a nyugati és arab média is rendszeresen foglalkozik a kérdéssel, de a folyamatok részben a háttérben, részben „unalmas” frontokon zajlanak, nehéz őket olyan érdekesen bemutatni, mint például az Iszlám Állam elleni háborút vagy egy földrengést.

A mostani iráni események kapcsán nyugaton a legkézenfekvőbb értelmezési keret, hogy a tüntetések a demokrácia érdekében történnek, az emberek azért mentek ki az utcára, hogy az alapvető szabadságjogokat követeljék maguknak, és tiltakozzanak az autoriter rezsim korlátozásai és béklyói ellen. Láttunk már ilyet 2009-ben, amikor egy erősen manipulált választás után iráni fiatalok tízezrei vonultak az utcára vesztes vezetőikért és a tisztességes választásokért tiltakozva.

Manapság azonban másról van, az egyetlen hasonlóság, hogy akik tiltakoznak, szintén fiatalok, ám sem jelszavaik, sem céljaik nem állnak köszönő viszonyban a 2009-es Zöld forradalom eszméivel.

Ahváz, 2018. január 3.
Irán legfőbb vallási és politikai vezetőjének, Ali Hamenei ajatolláh képét mutatják fel egy kormánypárti tüntetésen a délnyugat-iráni Ahvázban 2018. január 3-án. A tüntetők Hamenei és a síita klérus által felügyelt kormány iránti támogatásukat fejezték ki, miután az előző napokban kormányellenes tiltakozások robbantak ki több iráni városban. (MTI/EPA/Morteza Dzsaberian)
Fotó: MTI/EPA/Morteza Dzsaberian

Megélhetési nehézségek

A mostani tiltakozások mozgatórúgója a szegény társadalmi rétegek tiltakozása a nehéz életkörülmények ellen. Kenyérlázadás mondhatnánk, ha az események kirobbantásában nem játszott volna némi szerepet a jelenlegi elnök, Haszán Róháni ellenzéke.

Az iráni társadalom több mint fele szegénynek számít, számukra az állami szubvenciók, a kenyér, a tojás, a rizs árának alacsonyan tartása életbevágóan fontos.

Irán évente 20-30 milliárd dollárt, a GDP 7-8 százalékát költi ártámogatásra, amiből jelentős összegeket emészt fel a benzinártámogatás. Gondolhatnánk persze, hogy van miből, hiszen az ország a világ negyedik legnagyobb olajtartalékával rendelkezik, és napi több mint 4 millió hordó olajat termel. Az igazság másik oldala azonban az, hogy Irán importra szorul benzinből, mert a finomítókapacitásai elégtelenek, és az elmúlt évtizedekben senkinek sem volt kedve, hogy befektessen egy ilyen több milliárdos üzletbe (még a kínaiaknak sem).

Az iráni vezetés az elmúlt években elindított egy gazdasági reformprogramot (egy „Bokros-csomagot”), amelynek egyik eleme ezeknek a szubvencióknak a csökkentése, kivonása volt. Mivel az uralkodó elit hatalmának megőrzése szempontjából kulcsfontosságú a társadalmi stabilitás megőrzése, ezeket a lépéseket addig halasztották, amíg lehetett, ám az olajár világpiaci árának összeomlása, és a titkos, katonai célú nukleáris kutatások miatt Irán ellen bevezetett gazdasági szankciók végül lépésre kényszerítették Teheránt.

Ahváz, 2018. január 3.
Kormánypárti tüntetés a délnyugat-iráni Ahvázban 2018. január 3-án. A tüntetők Hamenei és a síita klérus által felügyelt kormány iránti támogatásukat fejezték ki, miután az előző napokban kormányellenes tiltakozások robbantak ki több iráni városban. (MTI/EPA/Morteza Dzsaberian)
Fotó: MTI/EPA/Morteza Dzsaberian

Az iráni társadalomban tehát jelentős elégedetlenség van, de a mostani tiltakozások mégsem egy kenyérlázadásnak a részei. Az első tüntetések az ország legkonzervatívabb városaiban kezdődtek, ahol a politikai és gazdasági értelemben vett reformer, Róháni ellenlábasai úgy gondolták, érdemes meglovagolni az érzelmeket.

Tekintve, hogy Irán egy sajátos hibrid rezsim, amelynek egyszerre vannak demokratikus (a lakosság választhat, jelentős sajtószabadság van) és diktatórikus elemei (az elit nem váltható le választással, az erőszakszervezetek feletti totális kontroll, a jogállamiság korlátozottsága), ezek a tiltakozások nem politikai, hanem gazdasági jellegűek voltak. Az előbbiek kényes kérdésnek számítanak, 2009-ben a rezsim keményen lecsapott a tüntetőkre, és az akkori tiltakozások vezetői a mai napig háziőrizetben élnek.

Gazdasági problémák ellen tüntetni viszont rendben van, főleg ha azok áttételesen a politikai ellenlábas, Róháni inkompetenciáját, hibás gazdaságpolitikáját kritizálják. Az első tüntetések szervezői azonban egy dologra nem számítottak, arra, hogy az események könnyen kikerülhetnek a kezük alól.

Márpedig egyelőre ennek vagyunk a szemtanúi. A tiltakozások városról városra terjednek, a jelszavak pedig egyre inkább eltérnek az apolitikus gazdasági jelszavaktól. Nem véletlen kapta fel a sajtó, amikor egyes helyszíneken már a rezsim vezetése vagy a hatalmi piramis csúcsán álló Hamenei ajatollah személyét kérdőjelezték meg. Ha az események ebbe az irányba mennének tovább, akkor nem váratna magára a rezsim brutális, korábban már megtapasztalt fellépése.

Szanaa, 2017. december 5.
Nők a jemeni síita húszi lázadókat támogató megmozduláson a fővárosban, Szanaában 2017. december 5-én, Ali Abdullah Száleh volt jemeni elnök meggyilkolásának másnapján. Az Irán támogatását élvező húszi lázadók ezen a napon a volt elnök unokaöccsével, Tárik Mohammed Abdullah Száleh parancsnokkal is végeztek. Szanaában a rendkívül rossz biztonsági helyzetre tekintettel több nemzetközi segélyszervezet felfüggesztette tevékenységét. (MTI/EPA/Jahja Arhab)
Fotó: MTI/EPA/Jahja Arhab

Ez nem a demokráciáról szól

Azt, hogy a tüntetéseknek egyelőre nem a rezsimváltás a fő célja, épp az mutatja, hogy az erőszakszervezetek fellépése egyelőre nem történt meg. Az áldozatok száma mintegy kéttucat, ez a tiltakozások szétszórt jellegét tekintve, nem mondható magasnak. A tiltakozóknak továbbra sincs vezetőjük, nincsenek koordinálva az események, a politikai jelszavak feltűnése inkább a kivételnek tűnik.

Teherán, 2017. december 30.
Könnygázfelhõ gomolyog egy diák körül, aki a növekvõ árak miatt tiltakozik társaival az iráni kormány ellen a Teheráni Egyetemnél 2017. december 30-án, néhány órával az után, hogy kormánypárti tüntetõk fejezték ki támogatásukat Irán vezetése iránt. Az ázsiai ország több városában napok óta tartanak az utcai megmozdulások a rossz gazdasági helyzet miatt. (MTI/EPA)
Lelőttek egy rendőrt az iráni tüntetéseken
Így már legalább 15-re emelkedett az áldozatok száma.

Az iráni vezetés számíthat arra is, hogy a „gőz kieresztése” után a tiltakozók megnyugszanak, a kormány ígérhet vagy bevezethet intézkedéseket, amelyek csökkentik a tiltakozások erejét vagy megosztják a tiltakozókat.

Bár nyugaton mindenki Donald Trump Twitter-üzeneteire figyel, az USA egyelőre csak rontani tud a tiltakozók helyzetén. Minden olyan lépés, amely azt sugallná, hogy Washingtonnak vagy szaúdi szövetségesének bármilyen valós szerepe lenne az iráni eseményekben (erre egyelőre semmilyen bizonyíték nincs), az azonnal megkérdőjelezné a tiltakozók követeléseinek jogosságát, és legitimálná az iráni hatóságok esetleges fellépését.

Persze lehet, hogy a Trump-adminisztrációnak egyébként is ez, a helyzet eszkalálása az érdeke, mivel Iránt a közel-keleti térség legnagyobb veszélyforrásának tartja, amelyet valahogy fel kell tartóztatni. Ha Irakban, Szíriában vagy Jemenben ez nem sikerül, akkor meg lehet próbálni otthon, a teheráni rezsim hátországában is. Ez persze egyelőre csak egy, a lehetséges forgatókönyvek közül, és csak remélhetjük, hogy senkinek sem fog eszébe jutni megpróbálni.

Kiemelt kép: Anadolu Agency

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.