Nyugodt volt a tenger a La Manche csatornán 1987. március 6-án. Átlagos hullámzás volt tapasztalható, nem volt rendkívüli időjárási jelenség. Ilyen körülmények között következett be épp 30 éve Európa történetének egyik legsúlyosabb kompkatasztrófája, amikor
1919 óta és azután sem érte ekkora katasztrófa a brit hajózást. Az esetről drámai felvételek készültek, ahogy a német építésű hajó az oldalára dőlve fekszik a relatíve sekély tengerben, egy homokpadon, a kikötőtől egy kilométerre. A túlélők arról számoltak be, hogy a hajó először lassan megdőlt, majd hirtelen nagy sebességgel felborult. Az egész katasztrófa a kifutástól számítva négy perc alatt játszódott le, idő sem volt reagálni rá.
A tragédiát egy borzasztóan egyszerű hiba okozta: simán kifutott a nyílt tengerre a még nem becsukott ajtajú hajó. A komp orrajtaja, amin keresztül ki-be állhatnak a kocsik, még nem volt teljesen bezárva, ahogy a hajó teljes sebességre kapcsolt. Mindez a legénység hanyagsága miatt következett be, miközben a kapitány azt hitte, az ajtók már zárva vannak.
Az esetet kivizsgáló bizottság súlyosan elmarasztalta az üzemeltető Townsend Thoresen céget, amit áthatott a nemtörődömség légköre, ezért hagyták hanyagul nyitva az ajtót is. Kiderült, az is rontott a helyzeten, hogy a hajó általában nem Dover és Zeebrugge között közlekedett, de ezúttal átvezényelték ide, és a ballaszttartályait fel kellett tölteni, hogy kompatibilis legyen az itteni dokkal. Emiatt a hajó merülése is mélyebb volt.
Azonnali kötelező változtatásokat vezettek be a kompoknál: majdnem 200 ember halála kellett ahhoz, hogy rájöjjenek, komp nem indulhat el nyitott ajtókkal. Ettől fogva biztonsági kamerákkal ellenőrizték az ajtók csukódását, és nemzetközileg szigorúbb standardokat vezettek be. A hajót pedig gyorsan kiemelték, majd végül Tajvanra vontatták, ahol elbontották. A katasztrófa emlékét több műalkotás és emlékmű is őrzi.
