Az 1990-es években, amikor Afganisztán összeomlott, a tálibok és az Északi Szövetség T-55-ösöket örökölt a kommunista kormánytól. Ezek a tankok szolgáltak Jugoszláviában is. Ha polgárháború tör ki valahol Moszkva szomszédságában, ezek a tankok nagy eséllyel részt vesznek benne.
Fejlesztése
A második világháború végén a szovjet tankok főként a T-34/85 típusú közepes, valamint az ISZ-2 és ISZ-3 típusú nehézpáncélosok voltak. Bár a T-34 jelentősen hozzájárult a náci Németország elleni harci sikerekhez, a szovjetek a laprugós felfüggesztése és a 85 milliméteres fegyverzete miatt mégis elavultnak tartották.
Az ISZ a német Panzer méltó párja volt. Gyengesége az volt, hogy 122 milliméteres robbanólövedékei megterhelték a rakteret, emellett alacsony volt tűzgyorsasága. A szovjetek megépítették a T-44-est, ami sosem került bevetésre, mert kis mérete nem tette lehetővé 100 és 122 milliméteres fegyverzet beépítését.
A T-54 kisméretű páncéltornya miatt a tank rövidebb lett és nagyobbat ütött, mint a korabeli amerikai M-48 Patton. A gyártást megelőzően több terv készült például a páncéltornyok kialakításáról, amiket a nagyobb biztonság érdekében a szovjetek végül elvetettek.
Hidegháborúsdi
Amikor egy magyar fegyveres a szovjet csapatoktól zsákmányolt harckocsit a brit nagykövetségbe vezetett, a nyugat számára is bepillantást engedett a technológia erősségeibe és gyengeségeibe.
1972-ben Észak-Vietnam lerohanta déli szomszédját. A Dak Tó-i csatában két dél-vietnami M-41-es három-három 76 milliméteres sorozatot lőtt egy T-54-esre. A T-54-es ugyan elszenvedett némi kárt, mégis könnyűszerrel kilőtte az amerikai gyártmányú harckocsikat. A tűzharc végeztével az Észak-Vietnami Hadsereg (NVA) katonái kiszálltak a T-54-esből, és elsétáltak.
A T-54-es is rejteget gyenge pontokat. Tűzgyorsasága négy sorozat percenként, míg nyugati megfelelői 15 másodperc alatt képesek azonos mennyiségű lövedék tüzelésére.
Az új tankok legfőképpen belső fejlesztéseket kaptak. A T-55-ösön bevezetett PAZ túlnyomásos rendszer képes kívül tartani a rádióaktív port. A második világháborús SGN-gépfegyver pedig új PKT-ra cserélődött. 1961-ben a T-55A sugárzás elleni bélést és levegőszűrőt kapott.
Az egyes modellek megkülönböztetése azért is nehéz, mert a régi és az új modellek gyakran azonos szabványok szerint készültek. A T-55-ös például a T-54-essel szemben nem rendelkezett külső DSK légvédelmi géppuskával. A szovjet parancsnokok a sugárhajtású vadászgépek ellen ezeket hatástalannak tartották. A felújítások során a sorozatlövő fegyver végül mégis visszakerült a tankokra, mert a mai támadóhelikopterek már lőtávolságba kerülnek.
Örökké szolgálatban
A nyugati megfelelőivel ellentétben pocsék fedélzeti körülményekkel rendelkezik és tüzelése is szánalmasan lassú. Mégis legfőképpen a taktikai és irányításbeli hiányosságok tehetők felelőssé a harckocsi elszenvedett vereségeiben.
Az észak-vietnami tankok legénysége gyakran képzetlen volt, és nem volt képes együttműködni a gyalogsággal. Ezzel kiszolgáltatták magukat a dél-vietnami tankvadászoknak, akik M-72-es rakétákkal támadtak rájuk.
A T-55-ös mégis szolgálatban maradt, mert egyszerűségében és hozzáférhetőségében változatlanul veri az összes többi tankot.
Az SZSZKSZ (Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége) óvatos becslések szerint körülbelül 50 ezer darabot gyártott le belőle. Mi is elég sokat.
A T-54 és 55 hiányosságai ellenére valószínűleg még évtizedekig népszerű marad. Sokoldalúsága, alkalmazhatósága és a benne rejlő fejlesztési lehetőségek miatt még hosszú ideig keresett fegyver lesz a hadszíntereken.
