Sarah és Gabriel Chrisman mindketten történelmet tanultak a washingtoni egyetemen, kutatási területükként pedig a késő viktoriánus kort (1880-1890-es évek) választották, így nem teljességgel érthetetlen, miért is döntöttek az időutazással felérő életmódváltás mellett.
Öt évvel ezelőtt vásárolták meg a Washington állambeli Townsend, egy viktoriánus kikötőváros egyik, 1888-ban élt házát, és kezdték el berendezni a kor divatja szerint, illetve annak eszközeivel.
Első lépésként a hűtőtől szabadultak meg, ehelyett korabeli jégszekrényt vásároltak, amely természetesen nevéhez híven jókora jégtömbök segítségével hűt. Az olvadt jeget tartalmazó tálcát általában minden este, de nyáron előfordul, hogy naponta kétszer ürítik.
A feleség minden reggel felhúzza a szalonban álló öreg órát, majd írja a naplóját egy antik töltőtollal, amit egy cseppentővel tölt meg. Természetesen az itatós és a tintatartó is az 1890-es évekből származik, a tintát pedig egy olyan cégtől vásárolja, amely 1670 óta van a piacon. Ugyanez a vállalat gyártja a pecsétviaszt is, amellyel lezárja a leveleit, de a kitömött őzlábból készült levélnyitó kés is korabeli darab.
Mikor vendég érkezik a párhoz, korai Tesla- és Edison-tervek alapján készült elektromos izzókat használnak (ezeknek egyébként elég szép méretű piaca van a tengerentúlon), de a többi napon olajlámpák adják a fényt.
A fűtést tizenkilencedik századi gázmelegítők adják, valamint egy szintén viktoriánus, kerozinnal működő kályha.
Télen forróvizes palackokkal melegítik az ágyat, amelynek a gyapjú borítása ugyan modern termék, de mintája százhúsz évvel ezelőtt is kedvelt volt. Az ágyhoz persze lehetetlen volt régi matracot szerezni, így azt is a feleségnek kellett elkészítenie, majd tollakkal megtöltenie.
A bevásárlólista is jóval rövidebb a megszokottnál, mivel a kenyeret például az álandóan a konyha sarkában fejlődő kovász segítségével készíti el, a tejszínt, vagy omlettet pedig egy régi, tekerős habverővel.
Sarah övéről mindig díszes, ékszernek is beillő antik chatelaine lóg, amely a korban elég divatosnak számíított, sőt, a századvég svájci bicskájának is számított, hiszen egy jegyzettömb, ollók, gyufatartó, aprópénztartó, csipeszek és tűpárna egészen észrevétlenül elhelyezhető benne.
A ház fürdőszobájában egy öntöttvas, lábakon álló fürdőkád áll, hajápolásra pedig annak a cégnek a termékét használják, melynek reklámját Sarah egy korabeli magazinban találta meg, és meglepő módon még mindig működik. Emellett persze az sem csoda, hogy például a fogkeféjük sörtéi is valódi vaddisznószőrből készültek.
Természetesen nem csak a házon belül, hanem azon kívül is tartják magukat a viktoriánus életmódhoz – nincs mobiltelefonjuk, nem öltöznek modern ruhákba, és gyalog, vagy két-, esetleg háromkerekű velocipéddel közlekednek.
Ruháik ugyan nem minden esetben korabeli darabok, de hosszú válogatás után sikerült olyan szabókat találniuk, aki legalább olyan történelmi igényességgel és érdeklődéssel készíti el a darabokat, mint ahogyan Sarah és Gabriel is viseltetik a kor iránt.
A feleség egész évben fűzőt hord, a férj szemüvegei pedig a tizenkilencedik század második feléből – zöld napszemüvege például az 1850-es évekből származik.
