Spanyolország 13 régiójában, más néven autonóm közösségében, 50 tartományában és több mint nyolcezer településén tartottak helyhatósági választásokat május 24-én. A konzervatív Néppárt (PP) nyert ugyan, de sehol nem tudta megtartani az abszolút többségét. Ezt a kis különbséget tudták kihasználni a második, harmadik vagy negyedik helyen befutó pártok több helyen is azzal, hogy megállapodtak az együttműködésről a PP ellenében.
A választásról előzetesen itt írtunk, hozzátéve: dőlhet a három évtizede regnáló kétpártrendszer uralma, a jobbközép Néppárt és a baloldali szocialisták uralma, tekintettel arra, hogy olyan formációk alakultak a közelmúltban, mint a szélsőbalos, a görög Sziríza spanyol alternatívája, a Podemos (nagyjából: képesek vagyunk rá), vagy a jobbközép, év eleje létező Ciudadanos (városiak).
Menő plakát a választásról, később megmagyarázzuk
Kép: Twitter
Ha a kétpártrendszer uralma nem is dőlt meg, de mindenképpen megrogyott. A helyhatósági és regionális választások csak a főpróba volt, mindenki a novemberi parlamenti választásokra készül már.
Balos fellegvárak szerte az országban
A választások után a pártoknak nagyjából három hetük volt eldönteni, ki kivel köt szövetséget, kivel lép koalícióra, így sokáig nem lehetett tudni, ki az igazi nyertes, de mostanra minden kiderült. A konzervatívok számára súlyos veszteség 25 év után a spanyol főváros, Madrid polgármesteri posztjának elvesztése. A baloldali együttműködés eredményeként a tisztséget egy 71 éves volt bírónő, Manuela Carmena töltheti be. Az Ahora Madrid (Most Madrid) baloldali pártszövetség jelöltjeként, kis különbséggel maradt le a győztes néppárti bárónő, Esperanza Aguirre mögött, de a szocialista párt (PSOE) támogatásával végül többségi támogatást tudott felmutatni.
Az együttműködés bejelentésekor hangsúlyozta: az átláthatóság, az önkormányzat decentralizációja, a kilakoltatások megszüntetése és a korrupció elleni küzdelem szerepel céljai között, és erre kötöttek megállapodást a szocialistákkal.
Jött a nagymama, akiből trendi nőt varázsoltak
A Franco-diktatúra alatt az illegális kommunista mozgalom tagjaként szereplő Carmena sokáig nem akart jelölt lenni, 2010-es nyugdíjba vonulása után először azzal hárította a felkérést, hogy túl idősnek érzi magát, de a hívások egyre gyakoribbak lettek:
“Gyerünk, kislány, állj bele, rád van szükségünk, tapasztalt vagy és rengeteg ötleted van” – mondták egyre többen neki a baloldali Podemostól, ő pedig beleállt.
A Podemos vezetésével igazi netes kampányt csináltak a jelöltnek, ezernél is több online művész állt össze és dőltek a menő plakátok.
“Nem hittünk a szemünknek. kitaláltuk a szlogent, Madrid megérdemli Manuelát”, majd hozzá egy hashtag-et, #madridconmanuela (Madrid Manuelával), majd elkezdtek ömleni a plakátok, amikkel nekünk már semmi dolgunk nem volt” – mondta a Hír24-nek egy aktivista az Ahora Madrid csapatából.
Kép: Twitter
Volt Manuela Macskanőként, Manuela biciklin (egyébként sok helyre tényleg biciklivel jár, első munkanapján pedig metrózott a hivatalba), Manuela napszemüvegben, a lényeg, hogy a Twitteren rommá osztották és működött, bárónő ellenfelének pedig nem jött be a negatív kampány, egyik fő üzenete az volt, hogy “állítsuk meg a Podemost!”
“A farmer-póló legyőzte az öltöny-nyakkendőt”
Ezzel a hasonlattal írta le a Ada Colau, Barcelona új polgármesterének győzelmét Adriá, aki a kampánycsapat egyik tagja volt. Ők a Katalóniában kormányzó párt, a Konvergencia és Unió (CiU) jelöltjét, az eddigi polgármestert, a mindig elegáns Xavier Trías-t utasították maguk mögé a választásokon. A 41 éves Colau az első nő a polgármesteri székben, eddigi pályáját, életmódját és választási programját tekintve komoly változtatásokra lehet számítani tőle.
Ada Colau
Kép: Europress Fotóügynökség
Az új polgármester az egyetemen filozófiát tanult, aztán dolgozott légiutaskísérőként, tanárként és szerepelt tévésorozatban. Az Öbölháború idején több tiltakozó akcióban is részt vett, majd antiglobalista tüntetések szervezője lett. Az elmúlt években a gazdasági krízis miatt eladósodott családok kilakoltatás ellen küzdött egy hitelkárosultakat segítő szervezet aktivistájaként. Két évvel ezelőtt nagy vihart kavart azzal, hogy a spanyol bankszövetség főtitkárát bűnözőnek nevezte, a politikusokat pedig a bankok bűntársainak.
Eddigi legmagasabb fizetése 1500 euró volt (460 ezer forint, ami spanyol viszonylatban közel sem kimagasló), albérletben él párjával és kisfiával, tömegközlekedéssel utazik és többnyire farmert és pólót hord. “Dávid legyőzte Góliátot” – mondta a győzelme után. Az önkormányzatnál saját élete egyszerűséget szeretné tovább vinni, így első intézkedései között véget vetne a kiváltságoknak, megszüntetné a szolgálati autók használatát, maximálná a fizetéseket 2200 euróban (675 ezer forint, ez a spanyol átlagfizetés). Elődje évi 143 ezer eurót keresett (43,9 millió forint).
Korábban ismertetett elképzelései szerint azonnal leállítaná a kilakoltatásokat Barcelonában, az üresen álló ingatlanokba rászorulókat költöztetne. A nehéz körülmények között élő családok jövedelem kiegészítés kapnának 600 euróig (184 ezer forint) és ingyenessé tenné a tömegközlekedést 16 éves korig. Felülvizsgálná a turisztikai szektor szerződéseit, leállítaná a szállodaépítéseket – csak néhány a tervekből, amelyek megvalósításához minél előbb szeretne hozzá látni.
“Nem radikális, csak újszerű”
Politikai ellenfelei a kampány során radikálisnak, populistának nevezték és politikai életben való tapasztalatlanságát emlegették fel. A győzelem után Colau arról beszélt, hogy másképp is lehet politizálni mint ahogy azt elődjei tették, vagy ahogy a hagyományos pártok teszik Spanyolországban.
“Radikális lenne? Csak újszerű. A spanyol választókat fel kell rázni, Ada pedig képes volt erre” – mondja Adriá.
Madrid és Barcelona új polgármestere, metróznak épp
Kép: Europress Fotóügynökség
Ada Colau a kifejezetten erre a választásra alakult, baloldali pártokat magába foglaló, Barcelona en comú (Barcelona közösen) nevű tömörüléssel nyert a választásokon. Ennek tagja a radikális baloldali Podemos is, amelyik másfél éve alakult civil kezdeményezésre, és jelenleg a harmadik spanyol politikai erő. Azzal, hogy nyertek Barcelonában, Spanyolország második legnépesebb városában, amelyben, 1,6 millióan laknak, egy komoly bástyát tudhatnak magukénak fél évvel a parlamenti választások előtt.
A Madrid – Valencia tengely
A Néppárt számára a másik fájó pont Valencia városának és a régiónak az elvesztése, amelyet 24 évig irányítottak. A forgatókönyv itt is hasonló, mint a fővárosban, a szocialista párt, a radikális baloldali Podemos nevű párt és a Compromís por Valencia (Kompromisszum Valenciáért) nevű, 2010-ben létrejött baloldali pártszövetség fogott össze. A regionális elnök a szocialista Ximo Puig, a polgármester Joan Ribó, a Compromís elnöke lesz.
A különböző megállapodások révén a jelenlegi állás szerint 50 tartományból 19-ben lesz néppárti és 15-ben lesz szocialista vezetés, 6-ban a civil platformok, 7-ben egyéb, helyi pártok irányíthatnak, s néhány helyen nincs még meg a végleges döntés.
Összefogni, de hogy?
Több akitivistával is beszéltem, akik tolták a madridi és a barcelonai kampányokat. Mindkét városban úgy győzött a Podemos által is támogatott jelölt, hogy az ellenzéki pártok és tömörülések összefogtak. “Összefogni, összefogni, összefogni, ezt mantráztuk magunknak és a többieknek is, tudtuk, hogy másképp nincs esélyünk”, ez volt az egybehangzó álláspont. “Ha ősszel, a parlamenti választásokon is nyerni szeretnénk, akkor is így kell tenni” – ezt már José mondta, a Podemos egyik tagja.
Mikor mondom neki, hogy Magyarországon 2014-ben voltak, akik próbálkoztak ezzel az ellenzék oldalon, de győzelem nem lett belőle, majd az EP-választásra már szét is esett az egész, José, aki politikatudományt tanult, sokáig választási szakértőként is dolgozott, csak annyit mond: “az összefogásnak vannak bizonyos szabályai. Zéró fikázás, zéró széthúzás, hiszen közös a cél.”
