„Allah, a mindenható” – villan fel a 24 éves Szamira Ahmádzáj mobiltelefonjának kijelzőjén, a kétgyermekes anyuka pedig szorgalmasan másolja kézzel a perzsa nyelvű szöveget. Egy kabuli iskolában immár nem a tanár diktálja az iménti példamondatot, hanem a mobiljukról körmölik a diákok, akárcsak az említett családanya, aki 15 éves lemaradását próbálja behozni abból az időből, amikor a tálibok miatt nem képezhette magát.
Tananyag sms-ben
Egy olyan országban, ahol a lakosság 65 százaléka (mintegy 18 millió ember) rendelkezik mobiltelefonnal, értelemszerű volt ennek a kütyünek a még alaposabb kihasználása. A Pajvasztún afgán cég alkalmasnak találta az analfabetizmus elleni küzdelemre, kifejlesztetve az “Usztáz” (jelentése: tanár) mobiltelefon alkalmazást, amellyel a két, afganisztáni hivatalos nyelv, a dari (a perzsa afganisztáni változata) és a pastu ábécét, kiejtést, illetve a matematikát lehet tanítani. A szoftver segítségével ugyanis a diákok elsajátíthatják a betűk és a kifejezések leírását és kiejtését. Egyelőre 100 diák, köztük 65 nő használja az “Usztáz” mobiltelefon programot, amely már most segít abban, hogy jelentősen javuljon a nők iskolázottsági helyzete.
Fotó: AFP
Afganisztán azon országok közé tartozik, ahol még mindig az egeket verdesi az írástudatlanok száma. Ma ugyan több mint 8,4 millió afgán gyermek (39 százalékuk lány) jár iskolába – derül ki az afgán oktatási minisztérium adataiból –, ám az elmúlt években az oktatás terén elért eredmények ellenére 4,5 millió gyerek, főként (60 százalékuk) lány kimaradt az iskolából. Elsősorban a kulturális akadályok játszottak közre, hiszen nem minden szülő egyezik bele a lányuk iskoláztatásába, ám a kevés számú tanárnő és oktatási létesítmény, valamint az infrastruktúra hiánya ugyancsak megnehezítette, hogy oktatásban részesüljenek. Ma a 11 milliót is meghaladja a 15 év feletti afgán fiatalok száma, akik nem tudnak írni-olvasni, a nők túlnyomó többsége pedig továbbra is analfabéta. Vidéken, ahol az afgánok háromnegyede él, különösen szomorú a helyzet: a férfiaknak több mint 60 százaléka, míg a nőknek körülbelül 88 százaléka írástudatlan.
Célkeresztben a diáklányok
Afganisztánban, ami az oktatás helyzetét illeti, sokkal többről van szó, mint az iskolások füzet-, és ceruzaellátása, még pedig a bátorságról és a kitartásról. Ugyan a tálibok 2001-es elűzése óta, ahogy a nőknek a munka, úgy a lányoknak a tanulás vált szabaddá. Ám hiába a lehetőség, az ország számos térségében, ahol még mindig erős a tálib befolyás, az életükkel játszanak a tanulni vágyó lányok. A terroristák ugyanis a kórházak mellett gyakran olyan „gyenge célpontokat” szemelnek ki, mint az iskolák, így próbálva megfélemlíteni, megölni az ott tanuló diáklányokat. Hol gránátokat dobnak az iskolaátadási ünnepségre, hol megmérgezik a létesítmény ivóvizét vagy élelmiszerkészletét, kórházba juttatva így az ott tanulókat, hol pedig savval öntik le az iskolába igyekvő diáklányokat, miközben azt hangoztatják, hogy a lányoknak, nőknek továbbra is otthon van a helye, férfikíséret nélkül tilos kimozdulniuk, a tanulás pedig értelmetlen számukra.
Fotó: AFP
2008-ban 283, míg 2011-ben 185 erőszakos támadás történt iskolák ellen, a legtöbb esetben a merényletek elsősorban a diáklányok ellen irányultak. A szülők pedig nem tehetnek más, mint imádkoznak és jótanácsokkal látják el az iskolába igyekvő gyermekeiket (hazulról az iskolába való eljutás ugyanis a legkockázatosabb), mint például „alaposan burkold be magad”, „csak a földet nézd”, „ahogy csak tudod, szedd a lábad”.
A folyamatos terror, fenyegetés és merényletek ellenére az afgán lányok azonban „jobban ki vannak éhezve” az oktatásra, mint eddig valaha, sőt 70 százalékuk tanár akar lenni, miközben egy tanárnői állás korántsem életbiztosítás arrafelé. Jelenleg 2,2 millió lány jár iskolába, ám az oktatási tárcánál abban bíznak, hogy 2013-ban 20 százalékkal megnő az általános iskolások száma a nemzetközi oktatási projektek és a már eddig is aktív iskolaépítések (például a PRT, azaz a magyar tartományi újjáépítési csoport az elmúlt 6 évben egyebek mellett 8 új iskolát épített fel, tizenkettőt pedig bővített) hatására.
„Ezt a cikket az Európai Unió támogatta.”
