A NATO haditengerészeti és légi egységei ugrásra készen állomásoznak Líbia partjainál, és csak arra várnak, a népharag önmagában képes-e elsöpörni Kadhafit. Jelenleg az elmúlt két-három napban érkezett több száz amerikai, brit és francia katonai tanácsadó próbálják segíteni a felkelőket abban, hogy elfoglalják Tripolit – nyilatkozta lapunknak Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa a minap népirtásért ítélte el a líbiai diktátort. Egy brüsszeli nemzetközi szervezet pedig javasolta, állítsanak fel egy Kadhafi bűneit vizsgáló nemzetközi bíróságot.
Nógrádi György emlékeztetett: a külső beavatkozás lehetősége már akkor felvetődött, amikor a német alkancellár-külügyminiszter, Westerwelle úgy nyilatkozott: „Amikor gyilkolnak, kötelező beavatkozni.”
Közben Líbiában egyre többen csatlakoznak a felkelőkhöz. Nógrádi György szerint a felkelés élére álló korábbi igazságügyi miniszter zseniális lépést tett azzal, hogy tárgyalásba kezdett a hadsereggel és a mintegy száznegyven líbiai törzs legerősebbjeivel.
Képgaléria! Fotó: MTI / EPA
A szakértő szerint ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy mintegy ötszázezer, Kadhafiért lelkesedő fekete-afrikai él Líbiában. Jobbára közülük kerül ki a diktátor közvetlen védelmét ellátó hatezer kiválóan képzett katona is.
Nógrádi György szerint a 27 milliós Szaúd-Arábia kulcsfontosságú szerepet fog betölteni a közel-keleti események alakulásában.
Szaúd-Arábia a Föld második legfontosabb földgáz-lelőhelye, valutatartaléka négyszázmilliárd dollár, ebből 35 milliárdot a napokban szétosztanak a lakosságnak. Az uralkodó további 15 százalékos fizetésemelést hirdetett, valamint lakáshitelt ad a fiataloknak.
Hogy ez elegendő lesz-e az indulatok csitításához, kiderül március 11-én, amelyet a „harag napjának” hirdettek meg a többségi, mégis alávetett státuszban élő síita szaúdiak. Bonyolítja a helyzetet, hogy a legfontosabb kőolaj-és földgázlelőhelyek síita lakosságú területeken találhatóak a szunnita kisebbség által uralt Szaúd-Arábiában, ezek a síiták pedig Iránra tekintenek. Kérdés, hogy a térségben elkezdődött dominó-effektus tovább terjed-e Szaúd-Arábiára. Ha igen, akkor az egész arab világ „bukik” – véli Nógrádi György.
A szakértő szerint a síita Irán elemi érdeke volt, hogy olyan felkelések jöjjenek létre, amelyek nyomán vallási erők ragadják magukhoz a hatalmat. Csakhogy a közelmúltban a térségben mindenütt demokratikus erők léptek színre.
Nógrádi György felhívja a figyelmet arra is, hogy miközben Irán a külső megmozdulásokat támogatja, a határain belüli lázongásokat leveri.
