“Mintegy tíz perc. Ennyibe telt, amíg az Országgyűlés megszavazta a kettős állampolgárságról szóló törvényt, amellyel egy kilencvenéves traumát kísérelt meg a határok módosítsa nélkül, legalább részben orvosolni” – állapítja meg vezércikkében a Krónika. Az erdélyi napilap szerint a lépés szimbolikus, senki ellen nem irányul, viszont növelheti a határon túli nemzetrészek önbizalmát, akárcsak az esélyt az asszimiláció lelassítására.
Kevesen vették észre, hogy a Fidesz olyan lépést is tett, amellyel idejekorán leszerelte azokat, akik sovinizmussal vádolják, hiszen szimbolikus üzenetnek is tekinthető, hogy a magyarországi kisebbségek alanyi jogú parlamenti képviseletét szabályozó alkotmánymódosítást fogadta el előbb – írja a lap, amely szerint az is vitatható, hogy a szlovákiai választási kampány miatt érdemes lett volna várni. Robert Ficót ismerve naiv feltételezés – írja -, hogy a választások után fél évvel másképp reagálna. Ezért is tarthatatlan az az érv, amely csak az utódállamok érzékenységét tartja fontosnak, a magyarokét nem. Azt (többségi oldalon) mindig önfeladásként, gyengeségként értékelik, és a válasz is ehhez mért lesz – fejti ki a kommentátor.
A kolozsvári Szabadság elemzője felhívja a figyelmet, hogy egy hosszú történet egyik állomásáról van szó, egy olyan folytatásos képregényéről, amely az Antall József-i függőben maradt mondattal kezdődött. A szerző szerint e történetben epizódszereplőkként statisztáltak a peremországok magyar közösségei. Most is vegyes a benyomás a szomszédos államok hivatalos köreiben, politikai berkeiben, de magukban a közösségekben is – állapítja meg.
A cikkíró utal az olyan véleményekre is, amelyek szerint kései erkölcsi jóvátételről van szó, a maga terhesen dús érzelmi szimbolikájával egyetemben. “Kései és mégis elkapkodott, mondanák a pozsonyi parlamenti székekért harcba induló felvidékiek és szlovák demokraták, akiknek mától hatványozottan nehezebb dolguk lesz a kampány utáni viszonylagos csendben is” – véli a szerző. A kontinens nyugati felében tartósan munkát vállaló romániai magyart újsághír szintjén érinti a magyar parlament voksa.
Legfeljebb az arányok meglepőek, amennyiben a nemzetpolitikai konszenzus minimumának két évtized óta ez volt az első látható jele – teszi hozzá. A Romániában boldoguló vállalkozóban az adórendszerek közötti eltérés kínálta cselezések gondolata merül fel, hiszen magyar állampolgárként könnyebben bejegyezhető cégfiókot alapít magyar földön, mert lehet, hogy megéri neki – olvasható a Szabadság cikkében.
A csíkszeredai Hargita Népe kommentárjában úgy fogalmaz: “Amolyan erkölcsi jóvátétel számunkra, határon kívül rekedt magyarok számára a magyar állampolgárság megadása. A magyar állam jóváteszi ezáltal a 2004. december 5-i előkészítetlen, elsietett, rossz kérdésfelvetéssel megszervezett népszavazás elutasító, bennünket megtagadó eredményét”. A szerző szerint ugyanakkor az új törvény jóváteszi a rendszerváltás óta eltelt húsz esztendő következetlenségét, amelyet az anyaország kormányai a határon túli magyarok ügyében tanúsítottak, és jóváteszi az ötvenesztendős kommunista, szocialista-internacionalista struccpolitikát.
A kommentátor azonban nem hiszi, hogy a törvény a határon túli magyarok tömeges repatriálását is jelentené. Aki akart, eddig is elmehetett, magyar állampolgárságot is kaphatott, akár gyorsított eljárással, aki meg eddig maradt, ezután is maradni fog – állapítja meg. Szerinte amúgy nem sokat jelent egy magyar útlevél egy olyan európai térségben, amelyben úti okmányok nélkül lehet utazgatni, jelentőségét pedig teljesen elveszíti akkor, amikor Románia is schengeni állam lesz.
