A Ziarul Financiar napilap hasábjain Nicolae Manolescu irodalomkritikus és irodalomtörténész kifejti: ez a díj nem csupán az írónő kiválóságának az elismerése, hanem annak is, hogy a német írónő az utóbbi években aktív módon volt jelen az európai kultúra világában. Az irodalomkritikus kitért arra, hogy Herta Müller elsősorban annak a formának köszönheti a díjat, ahogyan műveiben képes volt bemutatni a gyökerek elvesztésének történetét. Ez viszont azt jelenti – vélekedett a történész -, hogy éppen az írónő romániai gyökereit nem lehetett figyelmen kívül hagyni. “Itt született, itt élt, nagyon jól tudja, hogyan működnek a dolgok Romániában” – állítja Manolescu.
Daniel Banulescu író úgy vélekedett, hogy Herta Müller írásaiban a politika a jó ügyért, nem pedig a hatalomért vívott harc eszközeként jelenik meg. A Svéd Királyi Akadémia ezúttal “másfél Nobel-díjat” adományozott: egyet Németországnak, egy felet pedig Romániának – állapította meg Banulescu.
Ugyanebben a lapban Claudiu Komartin író kifejtette: Herta Müller művészete azért értékes, mert formát adott a határtalan emberi szellemnek, amely akkor is képes megmaradni, ha a tekintélyuralmi rendszer teljes mértékben ledarálja az emberi életeket. A nyilatkozó írót ezért nyűgözi le Herta Müller erkölcsi ereje és állhatatossága.
A Gandul című napilap Horia Patapievic, a Román Kulturális Intézet elnöke szavait idézi, aki szerint a Svéd Királyi Akadémia most azért ítélte a díjat egy német nyelvű, romániai születésű írónak, mert meg akart emlékezni a kommunizmus európai bukásának huszadik évfordulójáról. Az intézet elnöke szerint Herta Müller műveiben nem a diktatórikus rendszer objektív leírására törekedett, hanem az egyén által elszenvedett – éppen e rendszer által okozott – traumák feltérképezésére.
A Romania libera és több más román napilap megszólaltatta Andrei Plesu filozófust, aki elsősorban az írónő személyiségét tartja értékesnek, amely – mint fogalmazott – egyszerre jelent gyógyírt és fegyelmet. Plesu el tudna képzelni számára egy olyan Nobel-díjat, amelyet emberi minőségéért kapna.
Doina Uricariu költőnő és irodalomtudós a Cotidianul című lapban Herta Müllernek még a Ceausescu-időkben tanúsított meg nem alkuvó magatartását méltatja. Soha nem arra törekedett, hogy a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon – mondta -, és inkább magára öltötte a munkásköpenyt, minthogy magára vegye a kétszínűség köntösét. A költőnő szerint Herta Müller úgy írt, hogy annak a következményeit is hajlandó volt vállalni. Ez a kockázatvállalás biztosította számára a hitelességet, mostantól pedig a hírnevet is – vallja Doina Uricariu.
Az Adevarul cikke úgy fogalmazott, hogy a németek annak idején királyt adtak Romániának (I. Károlyt), most pedig Románia adott királynőt a németeknek. A lap emlékeztet arra, hogy a kommunista rendszer annak idején a szó szoros értelmében “kiárusította” a romániai németeket, hiszen minden egyes távozóért 7-8 ezer német márkát kért. Ceausescu nem tudta, hogy egy jövendő Nobel-díjast adott el Németországnak – olvasható a lapban.
