Grúziában elkezdődtek az előkészületek az egy évvel ezelőtti Dél-Oszétia körüli orosz-grúz háború megemlékezésére – írja a BBC. Tbilisziben és más grúz városokban éjjeli tábortüzet gyújtottak, Dél-Oszétiában pedig gyertyás felvonulást terveznek. Mindenütt 1 perc néma csenddel emlékeznek meg a több száz elesettről, akik a tavaly augusztusi harcokban veszették életüket. Mihail Szaakasvili, grúz elnök pedig beszéddel fordul a nemzethez.
Az öt napig tartó háború idején mintegy 200 ezer ember hagyta el otthonát, állítják az emberjogi szervezetek. Ezek közül 30 ezren még mindig nem tudtak hazatérni. Az Amnesty International szerint ezek többnyire grúz nemzetiségűek, akiknek továbbra is nélkülözniük kell a legalapvetőbb dolgokat és szolgáltatásokat. A 38500 ember közül, akik Dél-Oszétiából Oroszországba menekültek, négyezerre tehető azok száma, akik még mindig nem tértek vissza.
Legtöbbjüket kártalanították valamelyest, vagy átmeneti szállást kaptak a legalapvetőbb bútorokkal és berendezésekkel. Legnagyobb problémát azonban a telepek távolsága jelenti, ami miatt a lakosokat nehezen jutnak el kórházakhoz, iskolákhoz vagy munkahelyekhez. Sokan még mindig a támogatástól függnek.
Menekülttábor Dél-Oszétiában (Forrás:MTI)
A mindenütt érzékelhető feszültség és bizonytalanság sok embert visszatart attól, hogy hazatérjen és tovább élje mindennapi életét. Nagy része azoknak, akik visszatértek, a háború okozta új valósággal kell szembe nézniük, amelyben küzdeniük kell, hogy újjáépítsék otthonaikat és megélhetésüket.
Egymásra mutogatnak
A tavaly augusztusi háború okai továbbra is vitatottak: Grúzia és Oroszország egyaránt egymásra mutogat. A grúz kormány kiáll azon álláspontja mellett, hogy Dél-Oszétia megtámadása válasz volt a titkos orosz invázióra. Ugyanakkor Oroszország tagadja, hogy ő tette volna meg az első lépést, és „előre megtervezett bűncselekménnyel” vádolja a grúz kormányt. Szakértők nagy része pedig azon a véleményen van, hogy Mihail Szaakasvili grúz elnök meggondolatlanul cselekedett, és besétált az oroszok által felállított csapdába.
A feszültség a két ország között azóta növekszik, amióta öt évvel ezelőtt Szaakasvili került Grúzia elnöki székébe. Szaakashvili igyekezett eltávolodni az orosz befolyástól, ezt Grúzia NATO-csatlakozásának terveivel igyekezett nyomatékosítani. Moszkva megpróbált nyomást gyakorolni a grúz elnökre, felhasználva a dél-oszétiai és a másik szakadár területen, Abháziában való befolyását. 2008 nyarára Szaakashvili már nagyon türelmetlen volt, hogy visszaállítsa az ország területi integritását, ezért az oroszok még szorosabb kapcsolatba kerültek a két régióval.
Búcsút inthetnek a NATO-nak?
Ha újabb nagyobb fegyveres konfliktus valószínűleg nem is tör ki a közeljövőben, a grúziai helyzet így is elég ingatag ahhoz, hogy megrendüljön az a kép, amely szerint a kaukázusi ország az Európába szánt kőolaj és földgáz biztonságos tranzitútvonala. Grúzia stratégiai helyen fekszik, az energiahordozókban gazdag kaszpi-tengeri és közép-ázsiai térséget Európával összekötő folyosóban. Noha a legrövidebb út Örményországon át vezetne, a politikai realitás – Jerevánnak Törökországgal és Azerbajdzsánnal fennálló vitája a múlt század eleji örmény népirtásról, illetve a Karabah hovatartozásáról – kizárja, hogy a kőolaj és a földgáz erre jusson el Európába.
Egy évvel az észak-oszétiai háború után Grúzia teljesen esélytelen arra, hogy felvételt nyerjen a NATO-ba – állapítja meg a Moscow Times, hozzátéve, hogy a Dél-Kaukázus összességében biztonságosabbá vált és nagyobb reményeket táplál a nyugathoz való csatlakozáshoz. A Moscow Times szerint Európával ellentétben a grúzok többsége nem hibáztatja Szaakasvilit a háború elkezdéséért és annak katasztrofális következményeiért.
Az elnök szerint, akinek népszerűsége 2004-es beiktatása óta igencsak lecsökkent, továbbra is fennáll egy súlyos katonai összecsapás veszélye Grúzia és Oroszország között. Szaakasvili pénteken a német ARD reggeli magazinműsorában emlékeztetett arra, hogy Vlagyimir Putyin orosz kormányfő egy évvel ezelőtt azt ígérte: “valemely testrészeinél fogva fellógatja” a grúz elnököt. Sajtóbeszámolók szerint Putyin azt mondta a háborús felek között közvetíteni próbáló Nicolas Sarkozy francia elnöknek, hogy “a tojásainál fogva” fogja felakasztani a grúz államfőt.
Mi történt egy éve?
2008. augusztus 7-én éjjel – a pekingi nyári olimpiai játékok megnyitójának előestéjén – a grúz haderő tüzérségi támadást indított a Zala megye nagyságú, kevesebb mint 100 ezer lakosú szakadár terület székhelye, Chinvali ellen. A grúz alakulatok másnap elérték a városközpontot, és a következő napokban heves harcok dúltak Chinvaliban és környékén a grúz erők és a keskeny Roki-alagúton keresztül Dél-Oszétiába átdobott, egyre nagyobb létszámú orosz katonai erő között.
Az orosz légierő eközben grúziai célpontokat támadott, és az orosz fekete-tengeri flotta blokád alá vonta a grúz partvidéket. A túlerőben lévő orosz katonaság 10-én estére visszaverte a grúzokat Chinvaliból, és a déloszét határt átlépve grúz törzsterületen nyomult előre. A grúz katonai erőket a déloszét határtól alig több mint 20 kilométerre, Gori városában vonták össze, de augusztus 12-én este már innen is visszavonulásra kényszerítette őket az orosz offenzíva, amely Tbiliszitől 34 kilométerre, Igojetinél állt meg. Közben jelentéktelen összecsapások után a grúz katonák kivonultak a másik szakadár területről, Abháziából is.
