Nagyvilág

Ahol sikertörténet a rendszerváltás

Amikor a mostani gazdasági válság ürügyén arról kérdezik a lengyeleket, hogy ki lenne a legalkalmasabb az ország élére, akkor a jelenlegi kormányfő után pont az egykori pénzügyminiszter kapja a legtöbb szavazatot – nyilatkozta a lapunknak adott interjúban Joanna Stempinska, a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövete. A nagykövet asszonnyal a 20 éve történt rendszerváltásról és a gazdasági válságról beszélgettünk.


Ön a lengyel rendszerváltás idején Magyarországon végezte a tanulmányait, hogyan látta innen az otthoni történéseket?

Az elején még senki nem hitte, hogy ilyen mértékű változást lehet elérni, de amikor már egyszer elkezdődött a folyamat, fokozatosan közeledtünk a célhoz. Ezt jól mutatják az 1989-es események. Először létrejött az ellenzéki kerekasztal, aztán a nem teljesen demokratikus választások, ahol még az alsóházban meghatározták, hogy a képviselők 60 százalékát az akkori kormánypártnak kell adnia. A szenátusban a Szolidaritás elsöprő győzelmet aratott, holott korábban a kommunisták úgy vélték, hogy a választások után is meg tudják tartani a szenátusi többséget. A következő lépés az volt, amikor a két kisebb párt a Szolidaritás oldalára állt, és megalakult az első nem kommunista, demokratikus lengyel kormány.

Az új kormány komoly gazdasági reformokat hajtott végre, melynek segítségével áttértek a piacgazdaságra. Mekkora volt az intézkedések társadalmi támogatottságat?

Lengyelország rendkívül rossz gazdasági helyzetben volt a 80-as években, az eladósodás óriási méreteket öltött. A kommunistáknak éppen ezért nem is volt más választásuk, mint leülni a Szolidaritás Szakszervezettel. A reformok szükségességében konszenzus volt a két politikai oldal között. Igaz, hogy az emberek sokáig nem látták, pontosan hova vezetnek a reformok, amelyek eleinte a kiadások, főleg a szociális juttatások csökkentését jelentették. Az akkori pénzügyminiszter éppen ezért rendkívül népszerűtlen volt, de érdekes, hogy amikor a mostani válság során arról kérdezték az embereket, ki lenne a legalkalmasabb az ország élére, akkor a jelenlegi kormányfő után pont az egykori pénzügyminiszter kapta a legtöbb szavazatot.

“Mindenki látta, hogy az ország érdekeit védik” (fotó: Gáti András)

Bizonyos stratégiai kérdésekkel kapcsolatban, ilyen volt az Európai Unió és a NATO-csatlakozás, de általában a biztonságpolitikai kérdések, soha nem volt igazán vita Lengyelországban. A politikai rendszereknek általában az a jellemzője, hogy van egy kormányzópárt és van egy ellenzék, amely kritizál. Fejlett demokráciáknál ezt jól meg lehet figyelni, főleg az angoloknál. Ez egy normális része a politikai életnek, de ami a legfontosabb, hogy az embereknek legyen elképzelésük arról, hogy mi vár az országra. Én kívülállóként úgy látom, hogy ezt többé-kevésbé sikerült Lengyelországban megvalósítani a rendszerváltás idején. A politikai játék mögött ott volt a felelősség, mindenki látta, hogy az ország érdekeit védik.

A rendszerváltás óta eltelt húsz év megmutatta, hogy az alapvető változások bevezetéséhez elég pár év, de a hozzáállás és a társadalom gondolkodásának megváltoztatásához lehet hogy egy nemzedék is kevés.

Milyen segítséget kaptak a nyugati országoktól?

Amikor a kommunista rendszerről áttértünk a piacgazdaságra, meg kellett tanítanunk az embereket arra, hogyan kell a magánvállalkozást kezelni, hogyan kell önálló céget működtetni. A nyugattól kapott segítség nem anyagi, hanem inkább tudással, a know-how átadásával kapcsolatos volt. A rendszerváltás első igazi áldozatai különben a nők voltak, ők vesztették először el a munkájukat. Ma már persze nagyon sok nagyvállalat van, amelyek sikeresek, ezek egy részét az akkori nők kezdték el működtetni.

A vállalkozás elindításához természetesen az anyagi alapokon kívül jogi alapok is kellenek. Érdekes, hogy a rendszerváltás után húsz évvel még mindig van mit tenni ezen a téren. Most dolgoznak például egy olyan lengyel törvényen, amely az interneten keresztül jelentősen lerövidítené egy vállalkozás elindítását, bejegyzését.

A lengyelek elégedetten gondolnak vissza a rendszerváltásra?

Igen. Nagyon nehéz gazdasági helyzetben voltunk, ugyanakkor az a tízmillió ember, aki támogatta a Szolidaritást, olyan nagy erőt jelentett, hogy az emberek többsége akarta a változást. Húsz év elteltével az emberek többsége, úgy tűnik, elfelejtette a kezdeti nehéz éveket. A kilencvenes évek eleje nem volt könnyű, de utána már beindult a gazdaság. A mostani válság persze minket is érint, és belátható ideig egész Közép-Európa nem lesz képes olyan 4-5 százalékos növekedést produkálni, ami ahhoz kellene, hogy elérjük a nyugati életszínvonalat.

Hazánkat még a térségen belül is a legrosszabb helyzetben érte a válság. Sokan nosztalgiával gondolnak vissza a múlt rendszerre a kiszámítható körülmények miatt. Lengyelországban is tapasztalható ez a jelenség?

A rendszerváltásnak mindenhol, így Lengyelországban is voltak vesztesei, az állami gyárak privatizációja után megugrott a munkanélküliség, a változásért elég borsos árat fizetett a társadalom. A gyárak többségét el kellett adni, mint például azt a hajógyárat is, ahol a szolidaritás megalakult, ez természetesen nem volt jó érzés. Lengyelország számára bizonyos szempontból szerencsés volt, hogy a rendszerváltás után nem jött olyan nagy nyugati beruházás, így sok vállalkozás meg tudott erősödni, mert alkalmazkodni kellett a piaci körülményekhez. Elég, ha csak azt nézzük, hány új élelmiszergyár jött létre, vagy például azelőtt soha sem gyártottunk buszokat, csak tavaly viszont már háromezret adtunk el ezekből.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik