A visszautasítás annak a levélnek szólt, amelyet Antonio Milososki macedón külügyminiszter küldött görög kollégájának, Dora Bakojannisznak, s amelyben három javaslatot tett a két ország viszonyának javítása érdekében. Azt indítványozta, hogy szülessen egy közös nyilatkozat a jószomszédi viszonyról, állapodjanak meg a rendszeres politikai konzultációkról és az élet különböző területeit érintő kétoldalú szerződések megkötéséről, továbbá megismételte: Szkopje szeretné, ha létrejönne egy közös oktatási és történelmi bizottság, amely azért dolgozik, hogy ne lehessen a történelmet napi politikai célok érdekében felhasználni.
Dora Bakojannisz válaszában leszögezte, hogy Görögország számára a névvita megoldása a legfontosabb, s ha az bekövetkezik, más területeken is lehetőség nyílik a gyorsabb előrehaladásra. Addig azonban “minden másra vonatkozó javaslat csak a tárgyalások elnyújtásához vezet”.
Megfigyelők emlékeztetnek rá, hogy a Macedónia számára súlyos terhet jelentő névvita csaknem két évtizede, a volt jugoszláv köztársaság függetlenné válása óta tart. Görögország nem fogadja el északi szomszédja nevét; azt állítja, hogy az saját történelmi örökségének a része, s még azt is Szkopje szemére veti, hogy a névhasználattal Görögország északnyugati területének megszerzésére irányuló szándékát igyekszik leplezni.
A névhasználatot a jugoszláv időkben egyszer sem kifogásoló Athénnak sikerült elérnie, hogy a nemzetközi szervezetek Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság (angol rövidítése FYROM) néven vegyék fel tagjaik közé északi szomszédját, s máig útját állja Macedónia NATO-hoz és EU-hoz való csatlakozásának. Az országnévről szóló tárgyalások – amerikai közvetítéssel – évek óta tartanak, de egyelőre eredménytelenül.
